A SOPRONI FABRICIUS HÁZ

A SOPRONI FABRICIUS HÁZ
Kedves Olvasó, nem először járunk Sopronban, de aki eddig odalátogatott bizony nem sajnál még egy utat. A Stornó házban már jártunk, most a Főtér egy másik nevezetességét tekintjük meg.
A Fabricius-ház Sopron Fő terének egyik legjellegzetesebb épülete, római kori középület maradványaira épült, jelenlegi formájában a 14. századtól látható.
A 14. században két ház állt a telken, a hátulsó már akkor két emeletes volt. A Fabricius- ház helyén kezdték el építeni a Szent Dorottya kápolnát 1320-ban, majd egy födémmel kettéosztották az épületet. Az alsó részéből pince, a felsőből pedig lakás lett. Mai formája a XVII. században alakult ki. Ebből az időből származik az udvar kétemeletes loggiája és az utcai szárny első emeletének faragott mennyezete.
Fabricius András (Endre) az akkor még kezdő ügyvéd 1806-ban vásárolta meg az épületet, hogy polgárként jogot szerezhessen vezető tisztségek betöltésére.
Fabricius Endre városbíró, polgármester a felvidékről származott. A család eredetéről nem sikerült sokat kideríteni, talán annyit érdemes feltételezni, hogy rokoni kapcsolatban lehetett Fabriczius Jánossal Lőcse város főbírájával. Az ő személyét Jókai A lőcsei fehérasszony c. regénye tette nevezetessé.
Fabricius Endre több neves szakemberrel javíttatta ki a házat, s az első emelet utcai frontján alakíttatta ki lakását.
A jószolgálati tevékenységéről híres ügyvéd barátját, a diák Petőfit is támogatta. Soproni katonáskodása idején Petőfi Sándor gyakori vendége volt a háznak.
A legenda szerint Petőfi egy ízben kiszökött a laktanyából, a Fabricius-házban öltözött át, innen ment el Liszt Ferenc koncertjére.
Visszatérve az épület történetéhez, az ötszobás lakáshoz tartozott egy bástyakert, egy lóistálló két ló számára, takarmánykamrával, pince és szőlőprés, a határban pedig szőlő, szántó és káposztáskert. A hajdani vármegyeház falszomszédja amelynek az építését megelőző bontás és maga az építkezés is sok kellemetlenséggel járt 1829–1831-ben, de még a korai negyvenes évekből is maradtak helyreállításról szóló részszámlák. A hátsó traktus bérlői, gyerekek hancúrozása és sírása a naptól alig érintett, visszhangos szűk udvarban, zongoraszó, mesterek kitartó kopácsolása adták meg a hétköznapok alaphangját.
Az épület egyik érdekessége, hogy a ház alatt római fürdő maradványaira leltek a régészek.
A pincében Scarbanciából, a római kori Sopronból ill. környékéről előkerült kőemlékek láthatók: sírkövek, oltárkövek, szobrok, kőurnák, szarkofágok. Ugyan miről is mesélhetnek a Római kori kőtár unalmas kövei? A figyelmes szemek előtt ezek beszélni kezdenek! A sírkövek felirataiból az egész élet kiolvasható! Itt látható a gyűjtemény legrégebben (1541-ben) előkerült darabja, Marcus Vibius sírkőtöredéke, melynek alsó fele az 1676-os tűzvész során megsemmisült. A városi tanács nagyon fontosnak tartotta, hogy ez a becses emlék megmaradjon, ezért a formailag nem teljesen hű másolaton az eredeti szöveg jól olvasható. A középkori pince impozáns nagyterme méltó környezetet biztosít a több méter magas capitoliumi istenek szobrainak. Jupiter, Juno és Minerva töredékesen is lenyűgöző hatalmas márványalakjainak szentélye hajdanán Scarbantia fórumán állt. Kivételes értéket képviselnek Caius Sextilius Senecio márványból faragott, gazdagon díszített síremléke, valamint a Mithras-szentély áldozati oltárának reliefje.
Az épület hátsó traktusának két emeletén a „Háromezer év a Borostyánkő út mentén” című régészeti kiállítás látható. A gazdag leletanyag az illírek, kelták, rómaiak és a honfoglaló magyarság életét, kultúráját, valamint Sopron várossá válásának történetét (XIII-XVI. sz.) demonstrálja.
Itt látható az a világon szinte egyedülálló kora vaskori lelet, a napkorong, melynek eredeti funkciója ma sem ismert.
Érdemes megcsodálni az illírek fekete rovásdíszes halotti urnáit, a tűzikutyákat, valamint a kelták pénzeit és ékszereit. A római kori anyag rendkívüli gazdagságát a borostyánkő ékszerek, az arany- ezüst használati tárgyak villantják fel, a népvándorlás korának egyik legértékesebb darabja pedig a kb. 1200 esztendős Cunpald-kehely.
A homlokzati szárny első és második emeletén a XVII. és XVIII. századi polgári lakáskultúra változását – korabeli tárgyakon és a bútorművészet remekein – lehet végigkövetni. Megfigyelhető, hogy a korábbi puritánabb berendezkedést hogyan váltja fel egy már igényesebb, gazdagabb későbbi lakáskultúra.
A Fabricius-család később az evangélikus egyháznak adományozta az épületet. Napjainkban a Soproni Múzeum római kori kőtára, régészeti kiállítás és a polgárlakásokat bemutató kiállítás található itt.
Köszönöm a figyelmet

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
– Soproniak a reformkor útján, pályázat 2000.
– Sopron. hu
– sopronikirándulás.hu a Fabricius ház