SumidaMegy, mint a karikacsapás
Ha valami könnyen, simán, fennakadás nélkül történik, akkor megy, mint a karikacsapás. A megy nem állandó eleme a szólásnak, mondhatjuk, hogy könnyű, mint a karikacsapás vagy valaki úgy dolgozik, mint a karikacsapás.
Régen nem hasonlat formájában és nem valaminek a gyors, problémamentes menetével kapcsolatban emlegették a karikacsapást, inkább valamilyen munka vagy feladat jelentéktelenségét jellemezték így: “ez csak karikacsapás” vagy “ez csak karikahagyítás”. Ugyanazt fejezték ki vele, mint amit manapság a “gyerekjáték” kifejezés.
A karikacsapás a szó eredeti értelmében valóban gyerekjáték, a fiatalság nagyobb tereken, sima talajú udvarokon két csoportra osztva, egymással szemben 20-25 méter távolságra állt fel. A játékosok kezében hajlott végű erős bottal, mellyel egy 2-3 cm vastag és kb 15-20 cm átmérőjű fakarikát úgy kellett megütniük, hogy az minél messzebbre repüljön a másik fél irányába. Amikor a karika földet ért, a másik csapat elhelyezkedett mögötte és onnan valaki a botjával szintén megütötte úgy, hogy minél messzebb repüljön és így minél hátrébb szorítsa az ellenfelet. E játék ismeretében érthető a szólás régebbi és mai jelentése. Bár erő és ügyesség is kellett a karikacsapáshoz, mégis csak játék volt.
