A NAGY HOLLANDIAI ÁRVÍZ

A NAGY HOLLANDIAI ÁRVÍZ

Ahogy a legtöbb külföldi a gulyásra és a csárdásra gondol, ha Magyarországról hall, ugyanúgy nekünk, magyaroknak, a szélmalom, a tulipán és a facipő jut eszünkbe, amikor Hollandiáról olvasunk. Arra azért még emlékszünk földrajzból, hogy Hollandia egy jelentős része az Északi-tenger szintje alatt fekszik, és ezeket a mélyföldeket poldereknek hívják. Hollandia területe alig fele hazánkénak. Ezen a kis területen azonban tizenhét millió lakos van összezsúfolódva.
Ez a maroknyi kis nép sokáig kívül maradt minden európai háborúságon, de ugyanekkor élet-halálharcot folytatott egyetlen halálos ellenségével: a viharos tengerrel. Hollandia partjait már évszázezredek óta pusztító erejű vihardagályok rombolják. Valamikor, a földtörténeti idők ködbe vesző messzeségében, a hollandi partok előtt elterülő Északi-tenger még nem volt ilyen ádáz ellensége Hollandia területének.
Abban az időben Anglia és Franciaország között, a mai Calaisi-szoros helyén szárazföldi kapcsolat volt, úgyhogy a hollandi partok előtt elterülő tengerrész tulajdonképpen csendes tengeröbölnek számított. Amikor azonban Anglia elszakadt az európai szárazföldtől, az újonnan támadt rés miatt rendkívül megnövekedett a dagály ereje és kezdetét vette a hollandi partok fokozatos elmosása.
A hollandok azonban a vihardagályok ellen először magaslatokat emeltek, majd gátakat építettek, és szélmalmokkal szivattyúzták vissza a tengerbe a vizet. De a dolgok a folyamatos erőfeszítések ellenére is rosszra fordulhatnak. Az elmúlt évszázadok során Hollandia rendszeresen szenvedett az árvizektől. Ennek egyike volt az 1953-as katasztrófa.
A 1953. január 31- február 1-i: Beatrix- vagy Szent Ignác- árvíz…
Az 1953-as eseményeket tartják a huszadik század legnagyobb holland katasztrófájának. Január 31- én éjjel egy vihar hurrikán erejűre nőtt, épp a tavaszi árapály idején.
Január 31-én már többen is észrevették, hogy a víz szintje nem csökken. Fél tizenegy körül apálynak kellett volna jönnie, de ennek ellenére a tenger majdnem a dagály magasságában maradt, mivel az északnyugati vihar feljebb tolta a szintjét.
A figyelmeztetetésre néhány ember kisebb óvintézkedéseket tett, de a legtöbb zeelandi csak elment aludni. Ők megbíztak a gátakban és biztonságban érezték magukat. A víz azonban tovább emelkedett, elérte a tengerszint feletti 4,5 métert és az éjjel várható dagály előtt hajnal kettő környékén elérte a gátakat, majd egy órával később átszakította őket.
A zeelandi gátak február elsején törtek át. Zuid- Hollandban pedig Goeree-Overflakkee szigetei, Putten és Hoeksche Waard volt érintett, amiből ez utóbbi szinte teljesen elmerült mint ahogy sok más terület is. Sokan álmukból riadtak fel.
Az ár megrongálta és használhatatlanná tette a telefon- és távíró kapcsolatokat. Több tucatnyi amatőr rádiós pár órán belül vész-rádióhálózatot hozott össze, majd tíz napon és éjjelen keresztül dolgoztak az adásaikkal a kommunikációt biztosítani. Ebben az időben nagyjából ez volt az egyetlen igazi kapcsolat a külvilággal az elárasztott területek számára.
Mivel vasárnap újság sem jelent meg az első híradásokat a rádiószolgálat kapta, majd elkezdődtek a kisebb léptékű mentési munkálatok. Magánemberek mentek segíteni és hajókon mentették akit lehetett. Közben a víz folyamatosan özönlött be, ami által újra riasztóan magassá vált az elárasztott területeken. Sokan megfulladtak, mások tetődarabokon próbáltak megkapaszkodni vagy roncsokra másztak. Többen mentés közben maguk haltak meg a cudar időjárási körülmények, nagy szél és ár együttes hatására. A sötét közeledtével egy újabb félelemmel teli éj kezdődött ezrek számára. Csapdába jutottan kapaszkodtak gátakon, tetőkön vagy épp a padláson.
Egy gáttörésnél Ijssel-nél (Zuid- Holland) a polgármester utasítására egy 18 méter hosszúságú hajót vezettek bele a gát szakadásába, amivel sikerült azt bezárni. Ez akadályozta meg azt, hogy a tartomány nagy részét elöntse a víz.
Összesen az országban- becslések szerint- 1836 emberéletet követelt a víz.
Csak Oude Tonge faluban, amit a víz fél óra alatt két- három méter magasságig borított el, 304 halott volt.
Duiveland és Overflakkee volt a leginkább érintett: itt hunyt el az emberek negyven százaléka.
Pontos adatokat nemigen lehet tudni, mivel a Vöröskereszt listáján még 1795 fő állt majd kiderült, hogy az ár éjjelén (legalább) két baba is született, akik mindketten az édesanyjukkal együtt meghaltak. Ezen kívül a listán volt még 97 eltűnt vagy azonosítatlan személy is, majd még ezután is bukkantak rá újabb áldozatokra, akiket azonosítottak is. Még később is hunytak el emberek a katasztrófa következtében, de ez már nem is került bele a statisztikába.
Több tízezer állat fulladt meg, 4500 ház dőlt össze vagy vált lakhatatlanná.
Február elsején (jegyezzük meg a nevüket!) Carel Enkelaar, a Volkskrant újságírója kibérelt egy gépet, majd Jan Stevens fotóssal és Willem Van Veendaal pilótával berepült a katasztrófa helyszíne fölé. Ezután telefonon mondta el a kormánynak milyen komoly a helyzet. Részben emiatt és az elkészített sajtóanyagnak köszönhetően indultak meg a bel- és külföldi segélyek, a világ minden tájáról küldtek segítséget az emberek. Egy idő múlva annyit, hogy a Vöröskereszt nem tudott mit kezdeni vele, egy részüket más katasztrófa sújtotta területre vagy fejlődő országokba küldték tovább. Főleg a skandináv országok küldtek építőanyagokat, például kész előregyártott házakat is, amik Zeeland egész területén most is láthatók.
Ez a katasztrófa eredményezte a megnövelt- javított parti védelem kifejlesztését, aminek legerősebb példái Hollandiában a Deltawerken (Deltavidéken) találhatók.
2006. október 31– ről november 1- re virradó éjszaka egy nagy vihar miatt történt áradás. Delfzijl-nál 4,83 méteres vízszintet mértek, ami a legmagasabb vízállás amiről ebben a térségben tudnak. Frízföldön, autókat sodort a tengerbe a víz ott, ahonnan a komp indul. Marum-ban húsz ló fulladt a mocsárba. Bő száz másikat pedig mentőakció segített ki amikor csapdába kerültek.
Köszönhetően annak, hogy a Delta- terv megvalósult és megemelt gátak vannak, emberi áldozat nem volt.
Köszönöm a figyelmet!

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
– wordpress.com frizföld
– huszadik század hu 1943
– ritkánláthato történelem az 1953-as árvíz
– az archív képek nagyrésze a Nederlands Fotomuseum- ból