ANDERSEN MESEVILÁGA – GYERMEKEKNEK?

ANDERSEN MESEVILÁGA – GYERMEKEKNEK?

Andersen mindenekelőtt meseíró. Hatalmas kultusza kétszáz éve töretlen, bár amit egyes filmstúdiók műveltek az eredeti meséivel arról jobb, ha nem beszélünk. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak.
Azt gondolom egy dologban egyetérthetünk Kedves Olvasó, ahogy a Grimm testvérek meséi igen gyakran horrorisztikusak ( még ha a különböző újraírások ezeket szemérmesen „lebutítják”, hogy gyermekek számára is elviselhető legyen), úgy az Andersen mesék sem csak a gyerekek szellemi fejlődését szolgálták eredeti alakjukban. Bizony felnőtteknek – is – szóltak.
De miért olyanok, amilyenek? Miért hal meg A rendíthetetlen ólomkatona, A kis gyufaáruslány, Ariel a kis hableány, hogy csak néhány példát hozzunk fel az általa írt 156 meséből?
Ehhez kicsit bele kell mélyednünk Andersen életútjába…..
Hans Christian Andersen Odense-ben született 1805. április 2-án és Koppenhágában hunyt el, 1875. augusztus 4-én, dán költő és meseíró.
Amikor született és kisfiú volt, a napóleoni háborúk zajlottak, s Dániának is sok megpróbáltatást kellett átélnie. Apja, egy vidéki dán csizmadia örülhetett, ha a családjával egyáltalán megélt. Ez a csizmadia olvasó ember volt, lelkesedett a francia felvilágosodásért, szerette volna a fiát művelt, értelmes emberré nevelni. De igen korán meghalt, a fiú, Hans Christian ekkor ötéves volt.
Az özvegyen maradt anya buzgón vallásos és ráadásul babonás volt, félt a férje „gyanús” műveltségétől is. Ő hitbuzgóvá igyekezett nevelni a fiút. Erőszakos és indulatos asszony volt, csak éppen ideje nem jutott rá, hogy bármire nevelje a gyermeket. Takarított, mosott, cselédmunkát végzett, hogy legyen betevő falatjuk. A legalsó iskolák után fillérek se maradtak tandíjra. Az elemiben az ábécén kívül semmit se tanulhatott meg. Az ábécé azonban kulcsot adott az olvasáshoz. Otthon pedig apai örökség volt a szegénységben oly ritka sok könyv. Az anyából áradt a vallási buzgóságba öltözött babona, a könyvespolc felől pedig áradt Voltaire felvilágosodása./Hegedűs Géza/
Hans otthon az összes beszerezhető színdarabot elolvasta, köztük Ludvig Holberg és William Shakespeare műveit. Utóbbi összes színművét kívülről megtanulta, és – állítólag -fabábuival a maga készítette játék-színházban el is játszotta őket.
Talán róla íródott az a közhellyé vált mondás, hogy nem mindegy, valakinek otthon gyerekkorában a polcról egy kaptafa, vagy egy lexikon esik a fejére.
De neki is dolgoznia kellett. Előbb egy szövödében, majd egy dohánygyárban inaskodott. Végre 12 éves korában bejutott egy patikába tanonclegénynek és két év múlva már segédlevelet is szerzett. – Gyakran cipőre se tellett, de a mezítlábas kamaszfiú már formás verseket írt, az otthoni könyvekből meglepően sokat tanult. Olyan érdekesen mesélgette az elolvasott regények tartalmát, hogy a vidéki-kültelki házak lakói nemegyszer érdeklődve ülték körül és hallgatták, amit mesél.
Minthogy éppen volt cipője és meleg kabátja is, hátat fordított a vidéki szülővárosnak, Odensének, és gyalog ment a fővárosba, Koppenhágába. Jelentkezett egy színháznál, hogy beállna a tánc- és énekkarba. Az okos siheder meg is tetszett a vezetőségnek, ki is próbálták. Hamarosan használható is volt a balettkarban. Majd kiderült, hogy elég jó hangja van, könnyen tanul szövegeket is. Táncosnak túl hosszú gólyalába és túl nagy orra miatt eléggé komikus volt, de énekesnek megfelelt. De nem sokáig. Egyre serdülvén, a hangja mutálni kezdett. De akkorra már a színházban otthonos, művelt emberek nemcsak megkedvelték, hanem úgy vélték, ennek az értelmes fiúnak érdemes rendszeresen tanulnia remélték, hogy nagy jövő vár rá. Beíratták egy kollégiumba, fizették a tandíjat és az ellátást. Volt, aki még ruháról is gondoskodott. Itt erősödött meg anyjától kapott rendíthetetlen hite a gondviselésben. Itt alakult ki az a meggyőződése, hogy az emberek alapvetően jók de azt, hogy honnan jött, soha nem felejthette el.
Ösztöndíjakat jártak ki a számára, külföldi utakat tettek lehetővé. Előbb Németországba juthatott állami ösztöndíjjal, majd Párizs és Róma nyílt meg előtte. Nyelvérzéke és rendkívüli tanulási képessége lehetővé tette, hogy ahol járt, ott hamarosan otthonos lett a nyelvben is. Németül, franciául, idővel olaszul úgy megtanult, hogy rövidebb írásait irodalmi színvonalon tudta lefordítani ezekre a nyelvekre.
Diadal és lelkifurdalás közt hánykódó élete szakadatlan útikaland Európa tájain. – Talán a regény lett volna legsikeresebb műfaja, ha nem ragadja el a meseírás. Ez 1835-ben – harmincéves korában – kezdődött. Több külföldi út után hazatért Koppenhágába. Igazi anyagi gondjai már nem voltak, a könyvkiadók készséggel várták regényeit.
De egy kiadó füzetsorozatot indított olyan mesék számára, amelyek alkalmasak gyermekolvasmányoknak is, de költőiségükkel a felnőtt olvasókat is érdekelhetik (Azt hiszem a mondat második felében van a megfejtés kulcsa).
Ha rendszeresen tud füzetről füzetre új meséket írni, készséggel kiadja őket és jól fizet értük. Ezt a jövedelemlehetőséget akarta megragadni. 27 év alatt 24 füzetet töltött meg azzal a 156 mesével, amelyet már régóta az Andersen-életmű lényegének tartanak.
Meséi nem csak gyermekeknek szólnak, sőt van amikor talán egyáltalán nem gyermekeknek.. A kis gyufaáruslány története így fejeződik be:
„A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek az új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
– Melegedni akart szegényke! – mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, és milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.”
A Hókirálynő története témái a Jó és Rossz közötti harc, az érzelmek és a racionalitás ellentéte, a barátság, a felnőtté válás, a keresztény ideológia térnyerése a régi természeti vallásokkal szemben. Az író leghosszabb és egyik legismertebb meséje; számos filmet, színdarabot, könyvet ihletett.
A kis hableány, Andersen klasszikusa is jócskán eltér a Disney-mesétől. Habár a történetben végig a herceg a fő motiváció, amiért a hableány ember akar lenni, nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy Andersen hableánya az emberek örök életű lelkére is vágyik. Bár a hableányok tovább élnek, mint az emberek, halálukkor a lelkük is meghal, míg az emberi lélek tovább él. Így, amikor az esküvőre kerül sor az átváltozott tengeri boszorkánnyal, felbukkannak a kis hableány testvérei, akik egy kést adnak a hableánynak, hogy azzal ölje meg a herceget, mert ha a vére a lábaira csöppen, akkor azok visszaváltoznak uszonyokká, ő pedig visszatérhet a tenger mélyére. Ám a hableány annyira szereti a herceget, hogy képtelen megölni. Beleveti magát a tengerbe és fehér habbá változik.
A rút kiskacsa történetét akár önéletrajzi írásként is felfoghatjuk, hiszen a kis cipészgyerekből felnőttként már világhírű író élettörténete és a baromfiudvarba került hattyútojásból kikelt, majd a viszontagságok ellenére felnőtt és gyönyörűen szárnyaló madár párhuzamát nem lehet elvitatni.
Hol van hát a helyük az Andersen mesekönyveknek? Eltelt a megírásuk óta közel kétszáz év és a mai gyermeknevelési elméletek szerint talán már esténként, elalvás előtt nem kellene utcán haldokló kisleánnyal, habbá változó Ariellel traktálni a gyerekeket.
Egy biztos, Hans Christian Andersen hatása, jelentősége vitathatatlan, amit mi sem bizonyít jobban – ma is népszerű meséin kívül – hogy a róla elvezett díjjal (ami a gyermekirodalom Nobel-díjának is tekinthető) tüntetik ki az arra érdemes gyermek-és ifjúsági regényeket.
Helyezzük egy magasabb polcra a gyermek és a felnőttirodalom közé.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
– az esszé Hegedűs Géza Andersenről szóló írásának egyes fejezeteit változatlanul tartalmazza
– Wikiorg
– ekultura