SumidaAHOGY A BURGONYA MEGHÓDÍTOTTA EURÓPÁT…
A burgonya (krumpli, kolompér, pityóka, földi alma, svábtök) az egyik legalapvetőbb élelmiszerünk, a magyar konyha több tradícionálisnak tartott étele is elképzelhetetlenek nélküle. Pedig ez a hétköznapi növény csak a 16. században jelent meg Európában, de mi magyarok sokáig idegenkedtünk az újdonságtól. De erről majd később…
Azt mindenki tudja, hogy a krumpli Dél-Amerikában honos és az őslakosok legalább 5000 éve termesztik, de minimum 7000 éve fogyasztják.
A 16. századi spanyol felfedezők a Peru, Bolívia, Kolumbia és Ecuador környékén figyeltek fel rá, a föld alatti gumókat a szarvasgombához hasonlították.
Az első példányok valószínűleg Kolumbiából 1570 körül jutottak el Spanyolországba majd Olaszország és a Németalföld területére. 250 évig ezek az első szállítmányok adták a a termesztés alapját.
A krumpli népszerűsítésében komoly szerepe volt XVI. Lajos gyógyszerészének, azzal, hogy a királyt meggyőzte a burgonya hasznosságáról.
Miért terjedt el ilyen nehezen ez az ízletes, C vitaminban gazdag zöldség?
A kérdés mai szemmel nézve jogosnak tűnik. Valószínűleg a tájékoztatás hiánya miatt az emberek nem ismerték, nem tudták mire véljék a növényt. Először a leveleit, bogyóit fogyasztották, ami viszont mérgező szolanint tartalmaz, az értékes gumókat pedig a disznóknak adták, persze azok szépen híztak tőle. Érthető módon a kellemetlen tapasztalatok miatt sokáig nem jött meg az emberek kedve a burgonyához. De aztán jött az éhínség, és a nép végül ráfanyalodott a krumplira és amikor a papok tanácsára már a gumójából kezdtek ételeket készíteni, rájöttek, hogy milyen finom.
Érdekes módon az angolok és mi magyarok fogadtuk el legkésőbb a burgonyát (ma viszont mi vagyunk Európa legnagyobb krumplievői kb. 130 kg/ fő évente). Az angolok annyira idegenkedtek tőle, hogy amikor VIII. Henrik megalapította az anglikán egyházát, a sussexi ifjak azt ordították teli torokból, hogy „Le a pápával meg a burgonyával!”
Igaz, hogy Magyarországra már a 16. század végére eljutott a burgonya, elsőként Batthyány Boldizsár jóvoltából, azonban még hosszú ideig tartott mire elterjedt az országban. Csak az 1800-as évektől kezdtek el komolyabban foglalkozni vele mivel II. József magyar király adókedvezménnyel támogatta a termelőket és a vetőgumókat is ingyen osztották. De mi konok magyarok még azután is elhatárolódtunk a burgonyától amikor az országban élő németek már javában fogyasztották. Egyik krónika szerint Budán letartóztattak 2 protestáns prédikátort mert burgonyát találtak a tarisznyájukban. Előbb-utóbb hozzánk is eljutott az információ miszerint a krumpli föld feletti zöldje a mérgező, de a gumója finom. Ekkor elkezdték svábtöknek csúfolni a zöldséget, mert ugyebár a magyarnak semmi sem kell ami német, már csak azért sem kedvelték.
Mi kellett mégis ahhoz, hogy megszeressük a krumplit?
Ehhez egy asszonyi furfang kellett, ugyanis Mária Terézia, ismerve a magyarokat, egyenesen megtiltotta, hogy az alattvalók termesszék a földjeiken, viszont a saját birtokai krumplival voltak bevetve. Ettől kezdve magyaros virtus lett lopkodni az uralkodó krumpliját. Bár a királyi birtokokat katonák őrizték, parancsba volt nekik adva, hogy ne vegyék észre a tolvajokat, sőt unalmas óráikban parázson sütögették maguknak a gumókat, hogy a finom illattal még nagyobb kedvet adjanak hozzá. A trükk bevált…Így kapott rá a magyar ember a krumplira, oly annyira, hogy számtalan új elkészítési móddal gazdagítottuk a gasztronómiát.
Egy kis név etimológia…
“A spanyol hódítók a kecsua nevet átvéve papának hívták a burgonyát, de ma már inkább (akárcsak Olaszországban) az édesburgonya nevével (batata) keveredett patata nevet használják. A krumpli angol neve is hasonló “tévedés”: a potato eredetileg az édesburgonyát jelentette. Más európai nyelvek inkább a burgonya megjelenéséből indultak ki: az olaszok korábban a szarvasgombához (tartufo) hasonlítva tartifolának hívták – ebből keletkezett az irodalmi németben használatos Kartoffel is. A bécsi bécsi szelethez kínált Erdapfelsalatban se keressünk almát, az osztrákok ugyanis a krumplit földi almának nevezik, akárcsak a franciák (pommes de terre).
Más bajor-osztrák vidékeken inkább föld alatti körteként tekintenek rá, ezért Grundbirne a neve, s a krumpli, krumpir, kolompér szavak is innen erednek. A burgonya elnevezés francia vagy olasz eredetű, és Burgundiára utal: a nyelvújítók karolták fel, vélhetően a túl németesen hangzó krumpli leváltására.”
/Magyar Konyha/
Mára a krumpli az egész világon elterjedt, a búza, a rizs és a kukorica után a negyedik legfontosabb termény. Nemcsak olcsó szénhidrátforrás, de jó minőségű fehérjéket, többféle B-vitamint, káliumot, foszfort és nyomelemeket is tartalmaz.
írta: Cseke Ibolya
forrás:
mult-kor.hu
mesterszakacs.hu
magyarkonyhaonline.hu
AHOGY A BURGONYA MEGHÓDÍTOTTA EURÓPÁT
