Vegyél házat Japánban!

Vegyél házat Japánban!……

Kedves Olvasó, figyeltél? Nem lakást írtam, még csak nem is általában ingatlant hanem házat. Mondhatnád, persze hazánknak is vannak olyan régiói, amelyekben „szinte” ingyen lehet családi házat vásárolni, csak hát ugye az infrastruktúrák között van némi különbség.

Elsőként tisztázzuk miért is hangsúlyoztam ki, hogy nem lakásról van szó. Lakás alatt – általában – a városi házakban található ingatlanokat értjük. Nos, ezek elérhetetlenek nemcsak árban, de külföldiek számára szinte lehetetlen a megvásárlásuk. Japán nem igazán befogadó ország, bármilyen kedvesek az odalátogatókkal, vendégként , turistaként, tárgyalópartnerként, azért ők csak gaisokunak, idegennek tekintenek. Menj csak szépen vissza a te hazádba…

Van azonban egy probléma amit, bármilyen szervezett is az élet Japánban, nem igazán tudnak kezelni. A világ harmadik legnagyobb gazdaságában az elhagyott ingatlanok az ország demográfiai változásainak legkevésbé tárgyalt mellékhatásai közé tartoznak. A csökkenő és elöregedő népesség miatt egyre nagyobb gond a vidéki családi házak eladása, ami akár teljes falvak elnéptelenedését hozhatja. Japánnak egy erőteljes gazdasági és demográfiai problémával kell szembenézni a következő évtizedekben.
A kérdés egyre több figyelmet kap annak köszönhetően, hogy ezeket a vidéki ingatlanokat nagyon olcsón, vagy akár szinte ingyen is meg lehet szerezni az úgynevezett akiya bankok oldalán.
Az akiya a japán kifejezés az üresen álló házakra. Számos helyi önkormányzat hozott létre olyan adatbázist, ami ezeket az üresen álló ingatlanokat gyűjti össze, listázza, és ennek köszönhetően könnyebben is tudnak megoldást találni a problémára.
Ráadásul van olyan weboldal, ahonnan a házak akár szó szerint ingyen megvásárolhatóak, csupán az adót, illetve az ügynöki jutalékot kell kifizetni.
„Ez sokszor azért van, mert a tulajdonosok többé nem tudják ellátni az ingatlant, vagy nem akarják tovább fizetni az adót egy olyan ingatlanért, amit nem is használnak” – olvasható az egyik ingatlanközvetítő iroda honlapján.
Az ingyenes ingatlanok általában nagyobb felújítást igényelnek, de számos önkormányzat még ehhez is ad támogatást. Egy átlagos családi házat 500 ezer és 20 millió jen (1,2 és 50 millió forint) között értékesítenek, attól függően, hogy milyen állapotban van, illetve hol található – egy kutatás szerint.
Japánban az üres lakások száma 2013-ban elérte a 8,196 milliót, ami a teljes ingatlanpiac 13,5 százalékát jelenti, és ha ez nem változik, ez az arány 20 százalékra emelkedik 2033-ig – áll a japán belügyminisztérium legfrissebb jelentésében.
Van azonban egy csavar a történetben.
Japánban egy átlagos ingatlan élettartama mindösszesen 20-30 év a statisztikák alapján, ami a többi országgal összehasonlítva meglepőnek tűnik (Itt most gyorsan felejtsük el a történelmi emlékeket, tradicionális látnivalókat, ez az írás a hétköznapokról szól). Ennek természetesen speciális okai vannak, amiben közrejátszik az eltérő kultúra, az építőipari keresletet generáló intézkedések, vagy éppen, de legfőképpen a gyakori földrengések. Némileg változni látszik a használt ingatlanok elfogadottsága, emellett a mai napig óriási eltérések vannak a japán nagyvárosok és a vidéki régiók között. Miközben milliószámra állnak a kihasználatlan házak Japán-szerte, addig a népességet koncentráló megapoliszokban nehéz megoldani a lakhatási kérdéseket.
Részben az is a kultúrában gyökerezik, hogy miért veszítik el ilyen hamar az értéküket az ingatlanok. Japánban a családnak, a háznak köztudottan nagy kultusza van, egyfajta öntudatot fejez ki, így nem szívesen váltak, illetve költöztek az emberek más család lakóhelyére.
További kulturális elem, hogy a használt lakásokat egyfajta negatív megkülönböztetés éri, mintha balszerencse ülne ezeken a lakhelyeken. Amellett, hogy a régi épületeknek azért megvan a tisztelete, ugyanakkor az újért is fanatikusan rajonganak a japánok, érdekes példa, hogy a régi szentélyeket időnként elbontják, majd újból felépítik.
Egy Japánban járt építész ismerősöm mesélte, hogy külön törvényt hoztak azoknak az ingatlanoknak az értékesítésére, amelyben (konkrétan az ingatlanban!) elhunyt valaki, tulajdonos, vagy hozzátartozója. A sintoizmus és az ősi japánvallás hagyatéka ugye a kamik. Mindennek van kamija, szelleme. A testet kivitték az ingatlanból, de a szelleme ottmaradt és ki tudja ártó-e vagy sem. Ezeknek az ingatlanoknak az értékesítésekor a leírásban szerepelnie kell egy virágnyelven szóló utalásnak, hogy : ingatlan eladó „apró” hibával. Ebből mindenki érti, milyen kockázatot vállal a vásárlással.

Azonban nemcsak a vidéki régiókban, de a lakáspiacon is mutatkozik némi elmozdulás.

Az utóbbi időszakban némileg változott a japánoknál is a feljebb felvázolt mentalitás, egyre inkább elfogadott lett a használt lakások vásárlása. Tokióban 2017-re például 31%-kal is nőtt az eladott használt ingatlanok száma a 10 évvel korábbi viszonyokhoz képest.

Nézzük hogyan is kezdődik egy ingatlankeresés Japánban….

Japánban nem divatos az, hogy kéz alatt vesz az ember ingatlant. Amint belép az ember, rögtön teát, valamint édességet szolgálnak fel és elkezdik kérdezgetni a szándékairól. Ha eljutottak a tetsző ingatlan kiválasztásáig, jönnek az „aprópénzes” részletek:
az ingatlanügynökségeknek alapvetően van egy fix 60.000 yenes díja, valamint egy változó, amely általában a vételi ár 3 %-a. Az általános forgalmi adót természetesen szeretik befizettetni vevőkkel, ami egyébként az élet szinte minden területén így van. Az árak nettó árak. Így tehát ki kell számolni a vétel ár 3%-át, hozzá kell adni 60.000 yent, majd terhelni kell az általános forgalmi adó kulcsával, amely 2016 októberében még 8%.

A kormány kissé késedelmesen, de elhatározta, hogy megduplázza a használt ingatlanok eladásának számát. Nyilvánvaló pazarlást jelent az új ingatlanok építése, ezért már egyre több helyen általánossá vált, hogy felújítják, átalakítják azokat az ingatlanokat, amelyeket korábban újjáépítésre ítéltek volna. Néhány építési vállalat éppen a régi házak renoválására állt át, amit a fiatalabb generációk által generált kereslet hajt, akik jellemzően kisebb fizetőképességgel rendelkeznek. Kezdenek népszerűvé válni a régi ingatlanokból kialakított bérházak is, amit az alacsonyabb költségek miatt szintén inkább fiatalabbak használnak ki.

Japánban köztudottan öregszik a társadalom, a mostani 127 millió főt számoló lakosság 2060-ra 88 millióra csökkenhet. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a városokban egyre több ember koncentrálódik, gyakorlatilag a kertvárosi családi- és társasházakat teljesen üresen hagyva.
A becslések alapján már így is mintegy 10 millió elhagyatott otthon van, és ez a szám várhatóan 2030-ra 30 millió közelébe ér. Leginkább a kis- és közepes városok lakossága mutat már most is csökkenést, gyakorlatilag a vidéki régió évtizedeken belül elnéptelenedik. Már csak ezért is esélyesnek tűnik, hogy az új építésű ingatlanok iránti igény jelentősen le fog csökkeni a következő évtizedekben.

És talán a „nemjapánok”, a gaisokuk befogadásában is történik elmozdulás, mind a hatósági adminisztráció, mind pedig a társadalmi megítélés terén. Ha tehát fiatal vagy, kalandvágyó és kitartó, sok szerencsét Japánban.
Köszönöm a figyelmet!

írta és szerkesztette: Pester Béla

Forrás:
– holdblog
– origo, gazdaság
– élet Japánban