2022-BEN AZ ÉV GYÓGYNÖVÉNYE A KÖZÖNSÉGES CICKAFARK

2022-BEN AZ ÉV GYÓGYNÖVÉNYE A KÖZÖNSÉGES CICKAFARK

Az őszirózsafélék családjába tartozó közönséges cickafarkot (Achillea millefolium) választották a 2022. év gyógynövényének. A népnyelvben többféle elnevezése ismert, hívják például orvosi cickafarknak, cickórónak, cickafarkkórónak, egérfarkúfűnek, ezerlevelűfűnek, pulykafűnek is.
Változatos formavilágú faj. Európa és Ázsia rétjein, legelőin, erdeiben, de szántóföldeken, utak mentén is tömegesen előfordul.
A közönséges cickafark évelő növény, szára 20-80 centiméter, levelei lándzsásak, szárnyasan összetettek. Virágai sugárvirágok, melyek 4-9 mm széles sátorozó bugákat alkotnak, a fészkek 4-6, fehér vagy rózsaszín sugárvirágból állnak. Termései 2 mm hosszú kaszattermések. A növény minden része kellemes illatot áraszt. Rovar és önmegporzó faj de az elterjedését segíti a szél és a hangyák is.
A növényben több száz vegyületet azonosítottak, több gyógykészítmény alapanyagát képezi.
Cickafarknak gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzés és köhögéscsillapító hatást tulajdonítanak. Emésztőrendszeri zavarok, nőgyógyászati betegségek, nyálkahártya- és fogínygyulladásra is használható. Sebösszehúzó, sebgyógyító hatása is ismert. Hasi fájdalmakra, puffadásra, emésztés javításra is kiváló. Serkenti az epeváladék termelést. Húgyuti betegségekben, légzőszervi bajoknál is alkalmazható. A cickafark erősítheti a különböző gyógyszeres kezelések hatását.
A közönséges cickafarkot elsősorban gyógynövényként ismerjük, de akár komposztálható is mert a komposztálandó növények lebomlását gyorsítja.
Gyógyászati célra csak a fehér virágzatúakat használják, elsősorban gyógyteának, külsőleg borogatásra, vagy a fürdő vízhez adagolva ülőfürdőnek.
Készítenek belőle még illóolajat krémeket, kenőcsöket.
A vegetáció megindulásakor a fiatal, világoszöld hajtásokat gyűjtik, mert ezek képezik a legjobb minőségű alapanyagot, de később a levelei zsengébb hajtásait is lehet hasznosítani.

Cickafark tea elkészítése….

Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzunk le, 15 perc után szűrjük le, ehhez ne használjunk fémszűrőt. Egész napra elosztva, éhgyomorra, vagy étkezések előtt fél órával fogyasszuk. A betegség súlyosságától függően az adag növelhető 6 dl vagy 8 dl vízbe 2-3 púpozott evőkanállal.
Étvágyjavításra étkezés előtt, emésztés könnyítésére, az epetermelés serkentésére étkezés után igyunk meg egy csészével.
Légzőszervi megbetegedéseknél inhalálásra lehet használni a cickafarkfüvet: egy liter vízhez egy csapott evőkanál teafüvet adunk és a forró gőz fölé hajolva belélegezzük azt. Emellett napi egy csészével igyunk is a teából.
Teát lehetőleg ízesítés nélkül, vagy csak mézzel édesítve fogyasszuk! Az elkészített teát maximum 12 órán belül fogyasszuk el!

Külsőleg alkalmazva 6 dl vízből és 4 púpozott evőkanál cickafarkfűből készítsünk forrázatot. Ez arányosan növelhető vagy csökkenthető. Összemorzsolt friss levelek kisebb sebek vérzését azonnal elállítja. Nagyobb sebekre borogatásként tegyük.
Vérző aranyérre két evőkanál teafűből és két liter vízből készült főzetet kell a fürdővízbe önteni, 20 percig szabad csak a vízben maradni!
Borogatáshoz egy maréknyi szárított cickafarkhoz 0,5 l forró vizet öntsünk, leszűrve fogíny- és szemgyulladás esetén alkalmazható.

Cickafark tinktúra készítése…

A napos időben szedett cickafark virágot dunsztos üvegbe rakva, alkohollal leöntve 2 hétig meleg helyen áztatjuk, leszűrve helyi gyulladások csökkentésére alkalmazható.
Ha a fentiek szerint alkalmazzák megfelelő diagnózis elkészítése után, akkor a tea alkalmazásának nincsenek mellékhatásai. Terhesség, szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott. Az allergiásoknál már a növény érintése is reakciót válthat ki, a tea fogyasztása viszkető, gyulladásos bőrelváltozást okozhat. Az erre érzékenyek semmilyen formában sem alkalmazhatják! Továbbá nem ajánlott túlzott mennyiségben fogyasztani mert az egyik összetevője fényérzékenységet okoz.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
hazipatika.com
dermolex.com
Wikipédia