A SZENT ANDRÁS TÖRÉSVONAL

A SZENT ANDRÁS TÖRÉSVONAL

A Szent András törésvonal, vagy vetődés Észak-Amerika nyugati partvidékén 1300 kilométer hosszan húzódik, itt az feszül egymásnak az Észak-Amerikai- és a Csendes-óceáni-kőzetlemez.

A törésvonalat Andrew Larson, a Kaliforniai Egyetem professzora azonosította 1895-ben.

Az Észak-Amerikai-kőzetlemez hatalmas kiterjedésű: nagyjából 76 millió km2 a területe és magába foglalja Észak-Amerika teljes egészét az óceáni terület egy részét valamint Grönlandot. A lemez Nyugat felé halad, nagyjából 20-35 mm/év sebességgel.

A Csendes-óceáni-kőzetlemez még ennél is nagyobb: kb. 103 millió km2 területű, néhány szigetet leszámítva óceán borítja és 38-82 mm/év sebességgel “mászik” észak-nyugati irányban.

Mi az a törésvonal és mit okoz?

Erős tektonikus feszültség keletkezik ott ahol a kontinentális lemezek találkoznak. A törésvonalak, más szóval vetődések két oldalán a kőzetlemezek ellentétes irányban mozognak.

Természetesen ez a mozgás általában nem feltűnő, csak földtörténeti léptékkel mérve látványos, viszont előfordul, hogy pusztító földrengéseket okoz. Ez a megállapítás igaz a Szent András törésvonalra is: évente kb. 5 centiméteres elmozdulás csak műszeresen érzékelhető mikró rezgéseket idéz elő, de időnként komoly károkat okozó rengéseket vált ki.

1906-ban ezek a lemezek négy és fél méterrel mozdultak el egymástól ami hatalmas erejű rengést okozott San-Franciscoban. A természeti katasztrófában 3000 ember halt meg, a város szinte teljesen elpusztult, ami épen maradt, azt a napokon át tartó tűzvész semmisítette meg.

A törésvonal térségében 50 millió ember él, ebből körülbelül 13 millióan a földrengésektől leginkább sújtott területen. Ők nagyjából 22 évenként számíthatnak egy nagyobb, 6,0-nál erősebb földmozgásra.

Az 1857-ben, 1881-ben, 1901-ben, 1922-ben, 1934-ben és 1966-ban regisztrált szeizmikus események után a tudósok 1993-ra újabb földrengést jósoltak, ami végül 2004-ben bekövetkezett.

Vissza a múltba…

Szent András-törésvonal története 30 millió évre nyúlik vissza: ekkor ért véget az a szubdukciónak nevezett folyamat, amikor a két lemez találkozásánál az egyik a másik alá bukik, amaz meg feltorlódik. Ezután a lemezek már egymáshoz képest vízszintesen mozdultak el.

Érdekes, hogy a Szent András törésvonal mentén egyes helyeken kifejezetten ritkán tapasztalható nagyobb rengés. Ennek az okát sokáig a tudósok sem értették. A magyarázat a “síkosítás-elmélet” lehet, vagyis a nagy mélységben megolvadt talkin, azaz zsírkő – mely a térség jellemző kőzete – természetes kenőanyagként nyeli el a mozgási energia legnagyobb részét.

De sajnos pont a legsűrűbben lakott területekre ez nem érvényes.

A Richter-skála…

A földrengések erejét a Richter-skála szerint határozzák meg, bár a rendszer több pontatlansággal bír de a hétköznapi életben könnyen értelmezhető. Az eljárást a kidolgozó Charles Richter 1935-ben tette közzé.

Ez a mérőszám a Richter-magnitudót adja meg ami a földrengés epicentrumában felszabaduló energia logaritmusával arányos. Látszólag „hasonló” magnitúdójú két érték, mint például a 5,4 és 6,4 között a kipattanó energiában kb. 32-szeres különbséget van!

Egy 4,5 méretű földrengéskor nagyjából akkora energia szabadul fel, mint egy kisebb (20 kilotonnás, nagaszaki méretű) atombomba felrobbanásakor.

A skála ugyan felfelé nyitott, vagyis nincs felső maximuma, de a földrengések hatásmechanizmusa és a Föld szilárd kérgének mechanikai jellemzői alapján gyakorlatilag kijelenthető, hogy 10 feletti értékek nem fordulhatnak elő.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
xforest.hu
tudasbazis.sulinet.hu
Wikipédia

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *