ZSEBNAPÓRÁK ÉS A DIPICHON SZÁMLAP

ZSEBNAPÓRÁK ÉS A DIPICHON SZÁMLAP

Már az ókori egyiptomiak is használtak napórákat de igazán az antik görögök körében vált tudománnyá a szerkesztésük. Az ókori Rómába is Görögországból hozták az első napórákat. A római császárkorban a nyilvános tereken elhelyezett napórák már közkeletűek voltak.
A napóra fontos része a gnómón vagyis egy függőleges pálca, ami köré egy körívet húznak ez adja az óra számlapját. A gnómóm egyúttal déljelző is. Mindent egybevetve ez a legelső és legegyszerűbb csillagászati eszköz, az árnyékának változásából, a körökből való be- és kilépéséből állapították meg a Nap égi helyzetét.
A napóra szerkesztés tudománya, gnómonika innen kapta a nevét.
Római birodalom bukása után a nagyon egyszerű, úgynevezett eklézsiasztikus napóra terjedt el Európában. Ezek a szerkezetek általában templomokon kaptak helyet. Céljuk az ima-időpontok jelzése volt. Felépítésük nem volt túl bonyolult: függőleges falra szerkesztett félkörívet négy részre osztották, amit utóbb még tovább feleztek. A fővonalak a hajnali, délelőtti, déli, délutáni ima időt jelzik, vagyis nem a tényleges órákat.
Lekorábbi ránk maradt példány a 7. Századi angliai Bewcastle-ban található. Magyarországon az egyetlen ilyen rendszerű napóra aránylag késői, a 14-15. Század fordulójáról származik, és a rudabányai gótikus templom egyik támpillérén látható.
A 14-15. századtól Európa-szerte kezdtek elterjedni a kerekes órák, de a megbízható napórákat sokáig nem tudták kiszorítani, ezekkel ellenőrizték és szabályozták a mechanikus órák járását.
Zsebnapórák…
Már az ókorban is használtak hordozható napórákat, de fénykoruk a reneszánsszal kezdődött.
A 15. század elején bukkan fel adat a doboz alakú, összecsukható napórákról. Valószínűleg az osztrák Georg Peuerbach és tanítványa, a német Johannes Regiomontánus voltak az elsők, akik a doboz alsó felébe kis iránytűt (kompaszt) építettek be, ezzel nemcsak pontosabbá tették a tájolást, de a tájékozódást is segítették. Ez vált a hordozható napórák legnépszerűbb típusává, amely minimális változtatásokkal még a 19. század végig is használatban maradt.
Magyarországon Mátyás király és Vitéz János esztergomi érsek támogatásával, Hans Dorn domonkos rendi szerzetes és műszerkészítő tevékenykedett. Az utókorra maradt csillagászati műszerei és napórái ma külföldi múzeumok féltett kincsei, hazai gyűjteményekben egyetlen készítménye sem található.
Mi az a diptichon számlap…?
A diptichon számlap egy olyan típusú napóra, amely két csuklós lapból áll, ami úgy nyílik ki mint egy könyv. A szó eredeti jelentése: kétszárnyú oltárkép vagy összecsukható kettős táblácska.
A 16. században váltak népszerűvé a diptichon-napórák, amelyek kettényitva vízszintes és függőleges számlapot tartalmaznak. nürnbergi napóra készítők specialitása volt egy különleges változat az elefántcsont diptichon mely a 16.század elejétől hódított.
Néhány hazai ásatás során igen korai nürnbergi diptichonok – és talán azok magyar műhelyben készült másolatai – kerültek napvilágra.
Hogyan működik?
Más napórákhoz hasonlóan a diptichon számlap is a gnómón árnyékát használja az idő meghatározásához.
Kinyitáskor a számlap felső lapját függőleges helyzetben tartó zsinór egyidejűleg gnómónként szolgál. A napórát vízszintes felületre kell helyezni úgy, hogy a gómón észak felé mutasson, ebben a számlapon található iránytű segít.
A gnómón árnyéka a vízszintes lapra esik és a Nap járásával az árnyék áthalad a számlapon, így jelezve az idő múlását.
Ezek a számlapok azon túl, hogy rendkívül szépek voltak gyakran különféle funkciókkal is rendelkeztek. Például hasznos volt az utazó kereskedő számára, ha a számlapon beállíthatta a szélességi fokokat. A felső lap belső oldalán kialakítottak egy táblázatot ami számos európai város szélességi fokát mutatja. Erre azért van szükség, mert a különböző szélességi fokokon a Nap látszólagos magassága az égbolton nem azonos.
Az alsó számlapra beépítettek két kisebb gnómónt is ami más-más időzónák idejét mutatja.
A felső számlap külső oldalának tetejére a szélirány megállapítására egy kis széllapátot helyeztek. Az alsó részre pedig egy kerék diagramot szereltek ami lehetővé tette a felhasználó számára, hogy kiszámítsa az éjszakai időt úgy, hogy a holdfény által vetett gnómón árnyékát a megfelelő szoláris időre konvertálja.
Az elefántcsontból készült, gazdagon díszített és drága órákat általában vagyonos kereskedők vagy arisztokraták vásárolták meg.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
hsm.ox.ac.uk
mcse.hu
Wikipédia