2022-ES ÉV ROVARA: AZ ÓRIÁS ÉNEKESKABÓCA

2022-ES ÉV ROVARA: AZ ÓRIÁS ÉNEKESKABÓCA

Az “Év Rovara” közönségszavazásának jelöltjei a hazai rovarfauna óriásai közül kerültek ki, a verseny nagyon szoros volt, és csak igen kis különbség vezetett a győzelemhez. A jelöltek az óriás tőrösdarázs, a fürészlábú szöcske és a későbbi befutó, az óriás énekeskabóca volt.
A szavazás a Fővárosi Állat- és Növénykert Állatszeretet Fesztiválján vette kezdetét, majd a Magyar Természettudományi Múzeumban és a Savaria Múzeumban személyes voksolással, valamint Magyar Rovartani Társaság honlapján, online felületen történt. Sokáig úgy tűnt, hogy az óriás tőrösdarázs lesz a győztes és a kabóca a célegyenesben fordított és ezzel megnyerte a szavazást. (Tibicina haematode)
Az óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes), a kabócaalakúak rendjének legnagyobb termetű képviselője, testhossza (a zárt szárnyakkal) a 40 mm-t, szárnyfesztávolsága a 80 mm-t is meghaladhatja. Jól fejlett, kidomborodó összetett szeme van, de a feje tetején még található még három pontszem melynek a fény és mozgás érzékelésben van szerepe.
Hártyás szárnya átlátszó, melyen vastag, gyakran feltűnő színű erezet látható. A talajlakó életmódhoz való alkalmazkodás leginkább szembetűnő alaktani jegye megvastagodott, fogazott, ásásra módosult első lábaik, ennek alakja segít elkülöníteni egymástól az egyes fajokat.
Az óriás énekeskabóca petéit a bokrok faágak közé rakja, a kikelő fiatal lárvák a földre hullva beássák magukat a talajba, 40 centiméterre de akár 1 méterre is, ahol kezdetét veszi éveken át tartó fejlődésük. Ez egyes irodalmi adatok alapján ez három évig tart, a fejlődés hossza valószínűleg nagyban függ a terület klimatikus viszonyaitól és rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől. Lárvák növények gyökereibe bújnak, és azok nedveit szívogatják. A fejlődés végeztével az utolsó stádiumú lárvák kiássák magukat és a talajon vagy növényekre felmászva kifejlett rovarrá vedlenek. A hátrahagyott lárvabőrök segítségével, az első pár láb fogazottsága alapján a területen élő énekeskabóca-faj, így az óriás énekeskabóca, is azonosítható.
Az óriás énekeskabóca nemcsak, hogy a legnagyobb termetű közép-európai énekeskabóca, de a kabócák alrendjének legnagyobb képviselője is. A faj elterjedési területe lefedi szinte egész Dél-Európát (az Ibériai-félsziget kivételével), keleten Iránig, északon Közép-Európáig terjed. Élőhelye meleg, száraz hegyvidéki területek. Hazánkban legnagyobb számban a Balaton Felvidéken és a Budai-hegységben fordul elő.
Kabócák szipókáikkal megszúrják a fák leveleit és gallyait, majd ezek nedveit szívják. A föl nem szívott nedv a levegőn tömörül, ebből lesz az úgynevezett manna-cukor.
Az óriás énekeskabóca a rovarevő hüllők egyik táplálékforrása lehet.

Kabóca éneke…

A hímek énekét július-augusztus hónapokban hallhatjuk, olykor nagyobb „kórusokban”.
A kifejlett állatok néhány hetes életük során párosodnak, a nőstények lerakják a petéiket majd elpusztulnak.
A család neve a hímek hangadásra való képességéből ered. Ez a potroh első szelvényében található domború kitinlemez (dobhártya) „pattintgatásával” történik, amit a dobhártyához kapcsolódó, kifejezetten erre a célra specializált izmok végeznek. A keletkező hangot a hártya alatti dobüreg erősíti fel. Az így keltett hang gyakran erős, messzire elhallatszik.

A kabócák a kultúrtörténetben…

A kabócák éneke már az ókorban is ámulatba ejtette az embereket. Platón, Phaidrosz című művében arról ír, hogy Szókratész szerint a kabócák valamikor emberek voltak, akik múzsák csábításának engedve, addig táncoltak és énekeltek míg megfeledkeztek az evés és alvás szükségletéről, amibe belehaltak. A múzsák jutalmul az éhségtől és fáradtságtól mentes életet ajándékozták nekik, valamint az életen át tartó éneklés képességét – kabócák alakjában.
A görög mitológiában az énekeskabócák a halhatatlanság és újjászületés szimbólumai voltak. Életük ciklikusságáról először Arisztotelész ír Az állatok története című munkájában.
A kabócák lárvái az ókori Hellászban és Rómában is kedvelt csemegének számítottak, a vízben főtt kabócát pedig gyógyhatásúnak gondolták és hólyagbántalmak esetén alkalmazták.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
erdeiprogramok.hu
ng.24.hu/termeszet
INATURALIST