A BIATORBÁGYI MERÉNYLET

A BIATORBÁGYI MERÉNYLET

1931. szeptember 13-án szombaton 23:30-kor indult el a Keleti pályaudvarból a Bécs felé tartó, gyorsvonat, éjfél után 20 perccel, a biatorbágyi viadukton tragikus hirtelenséggel véget ért az utazás.

A völgyhídon bomba robbant….

Az 1,5–2 kg tömegű pokolgépet már jóval a vonat érkezése előtt a helyszínre szállította a tettes. A Bécs felé robogó mozdony még sértetlenül áthaladt a robbanóanyag felett, viszont a második és harmadik kocsi működésbe hozta halálos fegyvert, a sín megszakadt a ezért a szerelvény kisiklott. A poggyászkocsi, és további 4 személykocsi a 26 méteres mélységbe zuhant magával rántva a mozdonyt is.
A roncsok alatt megtalálták Morvay Alajos mozdonyvezető holttestét, a keze halálában is a fék fogantyúját szorította. Bebizonyosodott, hogy a amikor észlelte a kisiklást, azonnal fékezésbe kezdett, ennek köszönhető, hogy a szerelvény hátsó kocsijai a vágányon maradtak.
A mozdonyvezetőnek alig öt másodpercnyi ideje volt arra, hogy reagáljon a váratlan eseményre. Ekkor már a mozdony valószínűleg a levegőben volt, de a masinisztának még sikerült behúzni a vészféket, ami a szerelvény minden tengelyénél előidézte a fékhatást. Ennek köszönhető, hogy a hatodik kocsi mögött elszakadt a csatolás és a szerelvény vége a síneken maradt.
Morvay Alajos nem csak azok életét mentette meg, akik az utolsó hat kocsiban utaztak, de azokét is, akik a viadukt alatt a roncsokba szorulva életben maradtak, hiszen a fékhatásnak köszönhetően nem zuhant rájuk még további hat vasúti kocsi. Ezzel összesen 93 ember életét mentette meg de így is 22 halálos áldozata és 17 súlyos sérültje volt a merényletnek.
A robbanás után a helyi szervek hamar leadták a vészjelzést Budapestre, a mentőegységek gyorsan megérkeztek a helyszínre.
Amikor megvirradt, a detektívek nekiláttak a helyszín aprólékos átvizsgálásának.
A robbanás erejét jól szemlélteti, hogy a hiányzó síndarabot a hídtól 300 méterre fekvő egyik parasztház udvarán találták meg.
A házilagosan barkácsolt pokolgépet az ekkor még ismeretlen tettes egy hosszú gázcsőből, továbbá egy elemes kapcsoló szerkezetből állította össze.
A rendőrség a helyszínen egy levelet is talált, amely így kezdődött:
„Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…”
A merénylet másnapján, a kormányzó rezidenciáján válságtanácskozást tartottak, ahol politikai indíttatású terrorcselekménynek minősítették a biatorbágyi robbantást és a kormány elrendelte a statáriumot.
Október 7-én a robbant az a hír: Bécsben feladta magát a merénylet elkövetője, egy Ausztriában élő magyar származású kereskedő, Matuska Szilveszter.
Az osztrák bíróság hat év börtönt szabott ki rá, Magyarországon pedig a távollétében először halálra ítélték amit életfogytiglanra változtatták. Matuska a váci fegyházban töltötte börtönbüntetését, amikor is 1944-ben, a Vörös Hadsereg bevonulásakor a zűrzavart kihasználva megszökött, eltűnt.
Egyes történészek azon a véleményen vannak, hogy Matuska nem egyedül követte el a merényletet csak éppen hajlandó volt mindent magára vállalni. Igaz, hogy erre konkrét bizonyítékok nincsenek, de ezt a véleményt több furcsaság támasztja alá. Állítólag a vonatra I. osztályú jegyeket nem adták ki. A titokzatos kommunista levél elhelyezése a helyszínen. A kétméteres pokolgépet a tettes egyedül hogyan vihette a helyszínre. Valamint a feltűnően enyhe bécsi ítélet és elmegyógyintézeti kezelése, noha nem elmebeteg. Ezeknek az érveknek viszont ellentmond az, hogy egy korábbi németországi és ausztriai vasúti robbantásnak is ő volt a tettese.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
rubicon.hu
jakd.hu
mult-kor.hu
Wikipédia
ntf.hu/index

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *