A PELENKA ÉS A PELENKÁZÁS TÖRTÉNETE

A PELENKA ÉS A PELENKÁZÁS TÖRTÉNETE

A babák pelenkázása egy idős az emberi történelemmel, bár a meleg éghajlatú területeken a természeti népek nem használnak pelenkát. A kicsik meztelenül vannak az édesanyák pedig figyelik a csecsemő reakcióit és amikor nagy dolog készül egyszerűen eltartják maguktól a gyermeket.
Bizonyos kultúrákban, például az ókori Egyiptomban, az aztékoknál vagy a rómaiaknál szárított fűvel vagy mohával tartották szárazon a babapopsit, amit állati bőrdarabba bugyoláltak, az átnedvesedett tölteléket pedig időnként szárazra cseréltek.

A “sötét középkor”…

A középkor semmilyen tekintetben nem volt gyermekbarát , ez fokozottan igaz a pelenkázásra is. Egészen a 16. századig az volt a szokás, hogy a csecsemőket szorosan bepólyálták, annyira, hogy moccanni sem tudtak. A rájuk tekert textilt több napig vagy hétig rajta hagytak a babán. Nem fordítottak gondot a bepisilt bekakilt csecsemő napi többszöri tisztába tételére, hagyták napokig, hetekig abban “aszalódni”, hiszen akkor még úgy tartották, hogy a pisi fertőtlenítő-gyógyító hatással van a gyermekre. A mosással sem bíbelődtek a tűzhely mellett vagy a napon megszárították a szövetet és úgy adták rá újra a kicsire. Csak a 18. századtól kezdték az orvosok szorgalmazni, hogy bizony a csecsemőket gyakrabban kéne fürdetni, és a vizelettől-széklettől megtisztítani.
Az eszkimók fókabőrt mohával töltötték, a japánok pedig az 1600-as években egy olyan bölcső-mózeskosarat alkottak, amit kibéleltek felül egy matraccal, ez alá nedvszívó anyagokat (hamu, textil, szalma) helyeztek. A baba popsijánál lyukat hagytak a matracon, ezért az ejiko-nak nevezett alkalmatosság szárazon tartotta a gyereket.

Kínában még a mai napig elterjedt a hátul nyitott ruha, és a kínai kicsiknek a hagyományosabb településeken ma is elnézik ha ott elpottyantanak ahol épp rájuk jön az ihlet, akár a nyílt utcán.
A 18-19. században a csecsemőkre már vászonból, pamutból, bambuszból, kenderből készült, négyzet alakú textilt adtak, amit hajtogattak és kapcsokkal rögzítettek. 18. században használtak olajba áztatott selymet külső borításként, mert kevésbé engedte át a nedvességet.
Az első igazi szövet pelenkák 1887-ben Maria Allen ötlete alapján Amerikából indultak hódító útjukra. Erre a pelenkára tettek ugyan egy külső gyapjú vagy gumi borítást de ez nem akadályozta meg a szivárgást ráadásul a gumi leszorította és irritálta a babák bőrét ami pelenkakiütést és fertőzéseket okozott.

A “gumibugyi”…

Marion Donovannak 1946-ban kislánya fürdetése közben jutott eszébe, hogy zuhanyfüggönyből vízálló nejlon borítást készít, amit a pelenka köré varrt, ezzel megalkotta az első vízálló pelenkatartót. Szabadalmát 1950-ben jegyeztette be, vállalkozása pedig hamarosan sikeres lett, ezt tovább fejlesztve alakult ki az a bizonyos gumibugyi.

Szigorú szobatisztaságra nevelés…

Sajnos a gyerekeket gyakran egy éves koruk előtt bilire kényszerítették, amikor még ülni sem tudtak, ilyenkor akár a bilihez is kötözték a magukat megtartani még nem tudó csecsemőket. A valamikori NDK bölcsődéiben szokás volt a kollektív ürítés. A gyerekeket egyetlen hosszú vécédeszkára egyszerre ültették le, és addig egyikük sem állhatott fel, míg mindenki nem végzett. A világháború előtti Japánban szintén korán és nagyon szigorúan igyekeztek szobatisztaságra kényszeríteni a kicsiket – pszichológusok később ezt is megjelölték oknak, hogy miért voltak háborús helyzetekben feltűnően agresszívak, erőszakosak, kegyetlenek a japán katonák.

Eldobható pelenkák…

A nyugati országok dolgozó női mást sem akart az ötvenes években, mint megszabadulni a pelenka mosástól.
Az 1950-es években a Procter & Gamble kezdett bele az eldobható pelenkák kutatásába. Victor Mills, William és Dehaas Victor fejlesztette ki a tépő zárás pelenkákat, amelyek később a Pampers márkanév alatt kerültek forgalomba, viszont olyan drágák voltak, hogy a legtöbb édesanya inkább a hagyományos textilpelenkákat használta.
Magyarországon a 80-as évektől kapható eldobható pelenka.
Hulladék hegyektől a modern “mosi pelusokig”…
Az eldobható pelenkák környezetkárosító hatása nem kerülte el az emberiség figyelmét.
A gyermekeket átlagosan 28 hónapig pelenkázzuk, vagyis több ezer darab eldobós pelenka kerül a szeméttelepre babánként, ami csak 500 év alatt bomlik le.
A környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve világszerte egyre több család tér vissza a textilből készült pelenka használatához. Természetesen már régen nem a hajtogatott, gumibugyis változatról van szó, hanem modern mosható nadrágpelenkáról. Ezek a pelusok formailag nagyjából megegyeznek az eldobhatókkal, de bőrgyógyászati, környezettudatossági és nem utolsó sorban takarékossági szempontból jóval túlszárnyalják azokat. Manapság a mosógépek korában már nem igényel jelentősen több energiát, időt a tisztítása sem.
Gondoljunk csak bele a kisgyermek 2,5 éven át napi 24 órát tölt pelenkában. Az eldobható pelenkák nagy része műanyagból áll. Vajon milyen érzés lehet a babának ebben a dunsztban lenni? A vizelet és széklet mellett az állandó meleg hatására nagyon jó táptalaj keletkezik a kórokozók számára, ráadásul a kisfiúk heréi “megfőnek”, ami hatással lesz a későbbi termékenyítő képességükre. Az eldobható pelenkák használatával egyre megnövekedett a gombás fertőzések és allergiás reakciók száma. Ezzel szemben a mosható nadrágpelenka nedvszívó része 100% pamutból készül. A baba bőrével csak természetes anyag (ami lehet bio minőségű is) érintkezik számukra ez a legkényelmesebb megoldás. A babáknak nagyon kellemes viselet még a gyapjú pelenkakülső. Gyapjú szövetből varrt vagy gyapjúfonalból kötött, horgolt nadrágocska lanolinos kezelés után teljesen vízhatlan ugyanakkor szellőzik is. Ezt leginkább éjszakára adják az édesanyák a kicsikre.
Érdemes arról is szót ejteni, hogy a modern mosható pelenkák gyönyörűek, színesek, mintásak, sokkal szebbek mint az eldobhatók.

A Föld jövője illetve az egészség szempontjából nagyon fontos, hogy pelenka vásárláskor is környezettudatosak legyünk! A legkörültekintőbb édesanyák arra is figyelnek, hogy ne Távol-Keletről rendeljenek mosható pelenkát mert a szállítással járó szén-dioxid kibocsátás is hozzájárul a klímaváltozáshoz. Talán éppen ezért a híres nagy márkák mellett egyre több ügyes kezű édesanya kezdett pelenka gyártásba, az ő termékeik is megtalálhatók az egyre bővülő pelenka piacon.
Egy mosható pelenka akár 40 százalékkal is kevésbé terheli a környezetet. Az eldobós pelusokhoz használt gyapot ráadásul a leginkább növényvédőszer-igényes mezőgazdasági ágazat, amely az amerikai mezőgazdasági kemikáliák használatának 10 százalékáért és a kártevőirtó szerek 25 százalékáért felelős.

Köszönöm szépen Király-Bándli Petrának és Haulik Beatrixnak a fotókat!

írta: Cseke Ibolya

forrás:
bezzeganya.reblog.hu
mamasandpapas.hu
Wikipédia

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *