LUSITANIA ELSÜLLYESZTÉSE

LUSITANIA ELSÜLLYESZTÉSE

1915. május 7-én süllyedt el Írország partjaitól 37 km-re az RMS Lusitania, 18 perccel azután, hogy a német U-20 típusú tengeralattjáró megtorpedózta. A hajón a személyzeten kívül 1959 utas tartózkodott. A tragédiában 1201-en vesztették életüket köztük 100 gyermek. A Juno nevű cirkáló ugyan elindult menteni az utasokat de a britek nem akarták megkockáztatni, hogy ezt a hajójukat is elsüllyesztik ezért inkább visszarendelték, így a mentési akció csak később kezdődött meg.
A torpedó a hajó orr-részét találta el, majd nem sokkal ez után egy másik nagy erejű detonáció történt amit a felrobbanó kazán okozott. A hajó hirtelen elkezdett jobbra dőlni így a bal oldali mentőcsonakokat nem lehetett leereszteni. A pánikba esett utasok a jobb oldalra rohantak közben a hajó tovább dőlt és a tat már kezdett kiemelkedni a vízből. A csónakok egyre jobban eltávolodtak a fedélzettől így azokat nem, vagy csak nehezen lehetett megközelíteni. Több csónak még a leeresztés előtt a vízbeborította a menekülőket vagy éppen leszakadt és a levált csörlő az emberekre zuhant. Hatalmas káoszban az utasok agyontaposták egymást, volt aki a hajótestben rekedt.
Másnap a reggeli dagály több száz holttestet mosott a partra, a Lusitania áldozatait.
A britek és az amerikaiak embertelen, barbár tettnek minősítették a támadást ezzel szemben a németek azzal védekeztek, hogy újsághirdetésekben figyelmeztették az utasokat a háborús zónában való hajózás veszélyeire.
Voltak olyan vélemények mely szerint a brit vezetésnek érdekében állt a Lusitania elsüllyesztése mert így szerették volna elérni, hogy az USA belépjen a háborúba. Erre viszont semmilyen bizonyítékot nem találtak a történészek és Igaz, hogy az Amerika belépett a háborúba de csak jóval később, 1917. áprilisában.
2012-ben a National Geographic kamerái kíséretében egy kutatóbúvár csoport leszállt a 90 méteres mélységben fekvő roncshoz, hogy tüzetesen megvizsgálja azt. Bejutva a hajótestbe bebizonyosodott, hogy az lőszert és más hadianyagokat szállított. Kísérletekkel azt is megállapították, hogy a második robbanást nagy valószínűséggel kazánrobbanás okozta, ami egybeesik a túlélők beszámolóival mely szerint az a torpedó becsapódása után 15-20 másodperccel történt. Ez alapján szinte kizárható, hogy lőporgyapot idézte volna elő a második robbanást mert az azonnal felrobbant volna. A brit kormány ugyan hevesen tagadta, de a később nyilvánosságra került teljes rakomány jegyzékből világosan kiderült, hogy a Lusitania hadi dugárut szállított (lőgyapotot és töltényeket), a New York-i vámhivatalnak benyújtott előzetes listán pedig „sajt” és „vaj” szerepelt, holott a hajónak nem volt hűtőháza, tehát romlandó árut nem is szállíthatott. A németek a hajó elsüllyesztése után arra hivatkoztak, hogy felfegyverzett kereskedelmi hajóként a Lusitania nem tarthatott igényt polgári elbánásra.
Ezzel együtt a kutatók arra jutottak, hogy a második robbanás a kazánból jött és a gyors süllyedést a jól irányzott találat okozta.

A Lusitania…

Az RMS Lusitania a brit Cunard Steamship Lines hajózási vállalat óceánjárója volt. A tervezésénél teljes mértékben figyelembe vették az Admiralitás követelményeit. A skóciai clydebanki John Brown vállalat építette és 1906-ban bocsátották vízre, testvérhajójával az RMS Mauretaniával együtt. A hajó, utas szállításon kívül postahajó is volt, innen az RMS rövidítés (Royal Mail Ship). Erre az állami támogatás elnyerése miatt volt szükség, mert így nagyobb haszonnal lehetett üzemeltetni.
A gyorsaság érdekében az óceánjárót a lehető legkeskenyebbre tervezték (kisebb közegellenállás) a nagyobb szállítókapacitás miatt viszont nagyon magas volt ami nem tett jót a stabilitásnak. Korabeli becenevét (Tengeri agár) karcsúságának és gyorsaságának köszönhette.

Első útjára 1907. szeptember 7-én indult Liverpoolból és 13-án érkezett meg New Yorkba. Ekkor a Lusitania volt a legnagyobb szolgálatban álló óceánjáró. Nyolcéves szolgálata alatt 202-szer tette meg a Liverpool-New York utat.
A Lusitania rendkívül gyors volt. Atlanti-óceánon nyugati irányban (az uralkodó széliránnyal szemben) haladva 23,99 csomós (44,4 km/h), kelet felé haladva 23,61 csomós (43,7 km/h) átlag sebességet ért el.
Az Admiralitás előírása volt, hogy a hajó 12 db 6″-os (152 mm) löveggel legyen felfegyverezhető de arra nincs bizonyíték, hogy a lövegeket valaha felszerelték volna. Ha az ágyúkat felhelyezték volna a gyártáskor megépített talpakra akkor a Lusitaniának nagyobb tűzereje lett volna mint a korabeli cirálóknak.

A szakirodalom ma nagyjából egységes abban a kérdésben, hogy a brit kormány a Lusitaniát hadianyag-csempészésre használta egy baráti állam (Amerikai Egyesült Államok) területéről. Vagyis a társaság és a brit kormány veszélyeztette az utasok életét, amikor kereskedelmi hajót hadi célokra használtak.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
britannica.com
Rubicon
Wikipédia