A CONTRA-AQUINCUM

A CONTRA-AQUINCUM

Budapesten az Erzsébet híd pesti hídfője mellett áll a Belvárosi plébániatemplom. Az épület első látásra egy átlagos, bár attól azért nagyobb barokk templomnak tűnik. Az igazság azonban ennél jóval izgalmasabb…
Ugyanis a templom alatt fekszik Pest városának őse, a Contra- Aquincum erődjének falai. Még I. István korában, ennek az egyik bástyájára épült az első keresztény templom, aminek az alapfalait látni lehet az altemplomban.
De térjünk vissza az írásunk eredeti témájára…
Contra-Aquincum – antik neve feltehetően Pesszion- a 2. század elején, valószínűleg Traianus uralkodása alatt épült római kori erőd, a pannóniai limes egyik kiemelkedő állomása. .A 3. század végén alapjaiból átépítették, jelentőségére a szokatlanul vastag falai utalnak.
A terület a római korban szigetként emelkedett ki mocsaras, ártéri erdőkkel sűrűn benőtt környezetéből. Az építők e természetes védelem miatt választhatták ezt a helyszínt, de ezen felül politikai és gazdasági okok is szerepet játszottak. Az Alföldre vezető útnak itt volt a révátkelője. Az erődben állomásozó helyőrség feladata a kereskedelem zavartalanságának biztosítása és a barbár betörések elhárítása volt.
Az erőd rombusz alakú volt, belmérete 84 × 86 méter. Az építmény, sarkain egy-egy legyező formájú, északi és déli oldalán két-két kiugró, patkó alakú toronnyal. Az erőd kapuja kelet felé nézett.
Az előkerült falmaradványokon megfigyelhető, hogy az alapba függőlegesen gerendákat eresztettek, hogy azzal erősítsék azt. Az építkezésnél korábban már megmunkált köveket is használtak, például a közeli temetők régi síremlékeit, de több oltárkövet is találtak a régészek.
Az épület belső részét mészhabarcsba ágyazott kisebb kövekből emelték.
Az erődítményt kiterjedt árokrendszer vette körül.
A délkeleti sarok torony védelmében állt a táborszentély a sacellum, itt őrizték a csapatjelvényt. Formája az ókeresztény kápolnákéra hasonlít, valószínűleg már a római korban keresztény templomnak használták, maradványai megtalálhatóak a Belvárosi Plébániatemplom kriptájában.
Contra-Aquincum a Birodalom határán feküdt, így a környékén is katonai jellegű épületek álltak: őrtornyok, kisebb kisegítő táborok. A pesti oldalon csak egy polgári célú építmény volt, mégpedig a mai Rókus-kápolna helyén egy ókeresztény temetőkápolna (cella trichora).
Az erőd utóélete…
A Contra-Aquincum felépítése után nem sokkal átszervezték a római provinciákat ekkor a terület a Valeria tartományhoz került. A 4. századra még inkább megnövekedett a Pannóniára nehezedő katonai nyomás, állandósultak a katonai betörések. Egyre több népcsoport menekült biztonságosabb helyre, a Birodalom belseje felé. Végül Kr.u. 430 körül a Nyugatrómai Kormányzat szerződés keretében ürítette ki Valeria tartományt. Az csak feltételezés, hogy az épületegyüttes a népvándorlás idején lakott volt, de annyi bizonyos, hogy a falai még álltak a honfoglaláskor. Anonymus tudósítása szerint Taksony vezér a volgai bolgároknak adta a helyet.
I. István idején épült az erőd szentélyének falaira egy román stílusú templom, mely körül temetőt alakítottak ki.
13. században a dominikánusok kolostort építettek ezzel párhuzamosan lebontják a római erősség déli falát, teret adva a román templom bővítésének.
A várat a tatár hordák felgyújtották, Zsigmond király korában a maradék köveket is elhordják a pesti házak építéséhez, a török korra az erődnek a felszínen már nyoma sem maradt.
Feltárása….
Contra-Aquincum romjainak első emlékeit 1863-ban, a Szentháromság-szobor alapozásánál találták, de akkor ezt Rómer Flóris a középkori városfallal azonosította. 1898-ban, az Erzsébet híd építésekor került elő az erőd délnyugati saroktornya, melybe 27 római feliratos és domborműves kő volt befalazva ennek ellenére a feltáró, Kuzsinszky Bálint szintén középkori falat látott benne. 1914-ben ismét felbukkant egy falmaradvány, de ekkor azt török építésűnek gondolták.
Később Nagy Lajos régész tisztázta egyértelműen római eredetét…
1932-ben a lebontott régi piarista rendház helyén a Főváros elrendelte a régészeti ásatást Vezetője Kuzsinszky tanítványa, Nagy Lajos volt. Sajnos csak hat kutató árokban dolgozhatott mert párhuzamosan folytak a közpark kialakításának munkálatai, de ennek ellenére az északi falat majdnem teljes egészében feltárták. Ekkor bizonyosodott be végleg, hogy a falak a római korból származnak, amit Kuzsinszky is elismert.
Nagy Lajos múzeumot javasolt a leletek megőrzésére, de csak az első kutatóárok fölé tudtak egy beton védőtetőt emelni, a ma is látható romok fölé. Itt alakítottak ki egy kis múzeumot.
1961-ben az Erzsébet híd újjá építésekor lezárták a teret. Mire a hidat 1964 végén átadták, a felvonulási területen lévő múzeum használhatatlanná vált, ráadásul a talajvíz megemelkedése miatt az alapjait is le kellett volna szigetelni. Viszont erre nem volt elegendő pénz, más megoldást kerestek….
A megváltozott műemlék fenntartási szemlélet miatt a romok szabadtéren való bemutatása mellett döntöttek a régészek. Erre született több ötlet; a legérdekesebb Pfannl Egoné volt. Ő a területre régészeti parkot álmodott, ahol az erőd, lehetőség szerinti legnagyobb részét belehet mutatni. A tervben szerepelt a tér szintjének lesüllyesztése a késő római járószintre.
Hollay György készítette az erőd maradványainak szabadtéri bemutatásának terveit. A kiállítófal Hajnóczi Gyula munkája. 1971-ben készült el a szabadtéri múzeum római kőemlékek másolataival.
Sajnos az ezredfordulóra a kiállítófalat megrongálták.
2010-ben a feltárt emlékeket ismét beton védőépülettel vették körül. A járószinten kőlapokkal jelezték az erőd körvonalait; rajtuk a terület rövid története olvasható. Az északi és a déli falszakasz között a Duna stilizált vonala látható, a megfelelő helyeken a pannóniai katonai helyőrségek neveivel és alaprajzaival. Contra-Aquincum maradványai jelenleg csak üvegen keresztül, az utca szintről tekinthetők meg.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
induljelegyuton.hu
aquincum.hu
Wikipédia
https://virtualreconstruction.com/wp/?fbclid=IwAR1efOtxTffNIAQHYiW4fTqoOpXg17JbF5div83XBz8hQeKjW6RCrBKewV8