A MACHU PICCHU TITKA

A MACHU PICCHU TITKA

A Machu Picchu Peru egyik legismertebb és leglátogatottabb turisztikai célpontja. 1983 óta az UNESCO Világörökség része 2007-ben a világ új 7 csodája közé is beválasztották.
A romváros Cuzcótól 112 km-re északnyugatra, az Urubamba-folyó völgyében, a perui Andok déli láncolatában, 2450 méteres magasságban fekszik.
A lélegzetelállító város az inka építészet kiemelkedő alkotása. A 32 592 hektáros területen mintegy kétszáz épület köztük templomok, nyitott vízvezetékek, fürdők, lakóházak és több mint 100 lépcső, melyek legtöbbjét egyetlen kőlapból vágták ki.
Növénytermesztésre négy méter magas föld teraszokat alakítottak ki. A gyakori esőzések miatt ezeket a teraszokat kövekkel, kavicsokkal és agyaggal töltötték fel amire termőföldet hordtak. A szinteket kőböl épített támfalakkal erősítették meg. Ezeken a teraszokon kokacserjét, burgonyát, kukoricát és édesburgonyát termeltek. A szintek réteges kialakítása miatt a víz beszivárgott a talajba, így egy csepp sem ment veszendőbe.
A város építő anyagául szolgáló vörös gránitot az egy kilométerre található kőfejtőben bányászták és ott is munkálták meg. A köveket fahengerek és növényi rostokból font kötelek segítségével szállították a helyszínre majd emelőkkel rakták a helyükre. Egyes tömbök több tonnát nyomnak, de olyan tökéletesen csiszolták le őket, hogy az összeillesztésnél nem volt szükség kötőanyagra.
Az egykori Inka Birodalom romvárosa, amelyet 1450 körül Pacsakutek Jupanki inka király parancsára építettek és 1570-ben hagytak el. A hirtelen elnéptelenedésére több teória is született. Erőszaknak utaló nyomokat nem találták így valószínűsíthető, hogy nem a spanyol hódítók végeztek az itt lakókkal. Elképzelhető, hogy az európaiak által behurcolt fertőző betegségek pusztították el a lakosságot.

Az Inka birodalom…

Az Inka Birodalom a Kolumbusz előtti Amerika legnagyobb birodalma volt. Bár az inkák nem ismerték a kereket ennek ellenére mégis képesek voltak a történelem egyik legimpozánsabb királyságát felépíteni amely a 12-15 században Dél-Amerika hatalmas részét uralta, és a 13. században a földrész legnagyobb királysága volt. A birodalom sok regionális törzsből állt, akik körülbelül 300 000 négyzetkilométeres területen éltek. A lakossága 3 és 12 millió fő között lehetett. A királyságnak 32 187 kilométer hosszúságú jól kiépített úthálózata, tartományi kormányzói, raktárai, magas szintű gazdálkodása és a Mita nevű gazdasági rendszere volt. A Mita révén a birodalom polgárai élelemért és védelemért cserébe munkát, árut vagy katonai szolgálatot ajánlottak fel az államnak.

A birodalom vége…

Az inka birodalom hanyatlása 1525-ben kezdődött, az uralkodó, Huayna Capac halála után, amikor polgárháború tört ki. 1532-ben Franisco Pizaro vezetésével partra szállt spanyol hódítók, már egy szétesőben lévő birodalmat találtak. Ráadásul még az európaiak által behozott fekete himlő járvány is tizedelte az embereket.
Pizaro elfogta, majd 1533 augusztus 29-én kivégeztette az inka uralkodót Atahualpát. Ezután elfoglalták a fővárost, Cuscót és a birodalom darabjaira hullott. Spanyol támogatással Manko Inka került a trónra de nem engedelmeskedett a megszállóknak és 30 ezer harcossal Vilcabamba városába menekült. A város hosszú évtizedekig ellenállt, végül 1572-ben ezt is elfoglalták a spanyolok.

A Machu Picchu felfedezése…

A Yale Egyetemen dolgozó Hiram Bingham 1906 és 1915 között öt kalandos régészeti expedíciót vezetett Peruba, az utolsó inka főváros, Vilcabamba felkutatására. 1911 júliusában Cuzcótól hat tnapi járásra fekvő vidéken találkozott Melchor Arteaga nevű indián földművessel, aki elmondta neki, hogy van egy elhagyatott város az erdő mélyén az Urubamba völgye felső részének egyik csúcsán, és hajlandó odavezetni a tudóst. Bingham, kísérői társaságában július 24-én jutott fel erre a sűrű növényzettel benőtt hegyhátra, ahol jó állapotban megmaradt kőházakat fedezett fel. Azt hitte, megtalálta a keresett Vilcabambát, Manko Inka király utolsó menedékét.
A következő évben a National Geographic Society anyagi támogatásának köszönhetően visszatért, és kiszabadította a várost a növényzet szorításából. Ekkor napvilágra kerültek az épületek, terek, lépcsők és a mesterséges teraszok.
1914 és 1915 között ismét visszatért, hogy folytatta a város feltárását. Az amerikai régész és tudóstársai a terület térképészeti és építészeti dokumentálása mellett 173 sír, 555 kerámia, 220 darab bronz és réz eszköz (karkötő, füldísz, dísztű, kés, fejsze stb) feltárását végezték el.
A feltárt sírok közül 150-ben női csontváz volt; ez arra utalt, hogy valamilyen fontos szerepet töltöttek be a város életében – valószínűleg a napszüzek voltak. Az ásatás másik furcsasága az volt, hogy csak bronzból, rézből, kőből és fából készült tárgyak kerültek elő; egyetlen arany- vagy ezüst tárgyat sem találtak, pedig tudvalevő, hogy ezek nagy számban fordultak elő az inkáknál.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
whc.unesco.org
nationalgeographic.com
machupicchu.gob.pe
Wikipédia