AZ ESŐERDŐK ÉLŐ DRÁGAKÖVE A “RETTENETES” NYÍLMÉREGBÉKA

AZ ESŐERDŐK ÉLŐ DRÁGAKÖVE A “RETTENETES” NYÍLMÉREGBÉKA

A Közép- és Dél-Amerikában dzsungeleiben őshonosak az apró, színes nyílméregbékák. Az állatok színe és mintázata rendkívül változatos, de a legtöbb fajnál megtalálható a fekete, narancs, kék, és sárga szín. Ahogy a színezetük úgy a fajok mérete is nagyon eltérő, kifejlett állapotban a legkisebb alig 1,5 centiméteres a legnagyobb elérheti a 6 centimétert is a nőstények kicsit nagyobbak, robusztusabbak mint a hímek.
A nyílméregbékák nem csak feltűnő színezetük révén különlegesek hanem leginkább a bőrükben található méreganyagok miatt. A békák az élénk színeikkell hívják fel a potenciális ragadozók figyelmét arra, hogy veszélyesek, nem szabad megenni őket.

A nyílméregbékáknak érdekes a szaporodási és utódgondozási szokásaik. A nőstényeik nedves helyekre, levelekre, gyökerekre, helyezik petéiket, és az egyik szülő, általában (az apa) az ebihalak kikeléséig őrzi azokat. A frissen kikelt ebihalak a hím vagy a nőstény hátára másznak, akik víz közelébe, pocsolyákba, vagy broméliák illetve egyéb növények levelei között összegyűlt vízbe szállítják őket. Néhány faj esetében a nőstények gyakran visszatérnek ehhez a „bölcsődéhez”, hogy megtermékenyítetlen petékkel megetessék az ebihalakat.

A “rettenetes” nyílméregbéka (Phyllobates terribilis)…

Nem véletlenül érdemelte ki a rettenetes jelzőt a legerősebb mérgű nyílméregbéka.
Egy békában átlagosan 1 milligramm batrachotoxin nevű vegyületet található. Ez mennyiség körülbelül 20 ember halálos adagja! Érdekes, hogy a méreganyagot nem az állat szervezete termeli hanem táplálékkal jut hozzá…
Miután a gyógyszeripar figyelmét felkeltette a sokkolóan mérgező béka. Az első vizsgálatok megállapították, hogy a vegyület hatékony fájdalomcsillapító, természetesen erős hígításban, ezenkívül hatással van a nátrium sejthártyán át történő szállítására, aminek egyes betegségek kezelésében (mint például a szklerózis multiplex) nagy jelentősége van.
A kutatók néhány egyedet alaposabb vizsgálat céljából befogtak az esőerdőből, de a laboratóriumban egy idő után a békák már nem voltak mérgezők.
Miért csak a természetes élőhelyükön képesek mérget termelni…?
Ez a kérdés komoly fejtörést okozott a tudósoknak. Ezután egy kiterjedt nyomozás indult ami kiderítette, hogy a méreg a békák táplálékból származik. A sziklaibogár-féléknek nevezett rovarcsalád (Melyridae) egyik fajából. A béka csak akkor mérgező, ha a megfelelő bogarakat is eszik.

Miért “nyílméreg”…?

Az indiánok óvatosan végig húzták a nyílhegyeiket a béka hátán. Az így megmérgezett nyilak, ha célba találtak velük mindent és mindenkit megöltek . (Egyetlen béka negyven nyílvesszőre elegendő mérget termel.) Az őslakosok előszeretettel használták ezt a fajt akárcsak és a rokonait.

Kihalófélben…

Az esőerdők pusztítása miatt a nyílméregbékák mára a kihalás szélére került fajok között tartjuk számon. Elszánt küzdelem folyik a faj megmentéséért, de kevés a biztató jel.
Sajnos nem csak az erdőirtás hanem egy a kétéltűeket támadó behurcolt gombabetegség is tizedeli a nyílméregbékákat. Ha az illetékesek nem tesznek semmit akkor ezek az apró “ékszerek” végleg eltűnnek a Földről. Nem lesz majd egyetlen rettenetes nyílméregbéka és nem lesz mód tovább kutatni aktív hatóanyagát sem.

írta: Cseke Ibolya

forrás:
animaldiversity.org
hullok.com
Wikipédia