A TITÁNBUZOGÁNY-AMILYEN NAGY OLYAN BÜDÖS

A TITÁNBUZOGÁNY-AMILYEN NAGY OLYAN BÜDÖS

A kontyvirágfélék családjába tartozó titánbuzogányt (Amorphophallus titanum), nevezik óriáskontyvirágnak is. A növényt Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátra trópusi erdeiben, azonban a gigantikus növény még a természetes otthonában nagyon ritkán fordul elő.
A titánbuzogány virága két méter széles és három méter magas, a botanika világának igazi rekordere. A növény még levél nélküli állapotában legfeljebb csak 24 órán át virágzik. A virágzás akkor következik be, amikor a növény föld alatti gumója elegendő tápanyagot halmozott fel. A páratlan szépségű, impozáns virág óriási bordóvörös, fodros szélű szirma teljesen körbe öleli a méteres buzogányát.
Virágzás után a gumóból kihajt egy új levél, amely egy kisebb fa magasságát éri el. Ez idővel elfásul, a teteje három részre oszlik, és belőle több kisebb levél nő ki. Az új lomb 6 méter magas és 5 méter széles is lehet. Az elfásult levél minden évben elhal, és a következő évben új levél nő a helyébe miközben a gumó körülbelül 4 hónapig pihen. A gumó súlya az évek során akár a száz kilogrammot is elérheti.
A csak 7-8 évente nyíló, döbbenetes méretekkel rendelkező virág elképesztően büdös.
Rothadó húsra emlékeztető bűzével magához vonzza a beporzást végző rovarokat, elsősorban döglegyeket. Másfelől ezzel a borzalmas szaggal távol tart magától minden ártó szándékkal közelítő élőlényt.
Beporzás után a titánbuzogány hatalmas magszárán látványos piros gyümölcsök jelennek meg, amelyek akár 8 hónapig is a növényen maradhatnak.
Keményítőben gazdag gumóját Szumátrán sütve vagy főzve fogyasztják, sajnos emiatt nagyon megritkult de számos mérsékelt égövi botanikus kertben megtalálható.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
agraroldal.hu
kertlap.hu
Wikipédia