A HÚSVÉT SZIGET TITKA

A HÚSVÉT SZIGET TITKA

A monumentális kőszobrairól híres, 171 km² területű vulkanikus sziget a Csendes-óceán délkeleti részén található. Néprajzi szempontból Polinéziához sorolható, 1888-óta pedig Chile tartománya és a legtávolabbi régóta lakott hely a világon. A legözelebbi település
2090 kilométerre fekvő Pitcairn-szigeteken van.
A lenyűgöző szigete Jakob Roggeveen holland tengerészkapitány fedezte fel 1722 húsvét vasárnapján és ő is nevezte el.
A sziget területének 40 százaléka a Rapa Nui Nemzeti Parkhoz tartozik, ami a világörökség része és a rajta fennmaradt közel 900 monumentális kőszobráról híres.
A vulkanikus eredetű kőzetből faragott, döbbenetes méretű szobrokat (rapanui nyelven moaikat) 12. és a 16. század között készítették a polinéziai őslakosok. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a szobrok az ősök képmásai lehettek. Amikor a törzs egy fontos tagja meghalt, mindig újabb szobrot emeltek a sziget lakói. Az összes monolit a parton áll, mintha őriznék a szigetet. Közülük a legnagyobb, „Paro” nevű tíz méternél is magasabb, és nyolcvan tonnát nyom.
A 19. és főleg a 20. század során világszerte nagy érdeklődést váltott ki a Húsvét-sziget kőszobrainak kultúrája, sok tudós vizsgálódott itt és rengeteg tudományos szakirodalom dolgozta fel a sziget történetének különböző aspektusait.
Sok olyan szobor van, melynek jól látható a teste. Közös jellegzetességük a nagy fej és a különös, hosszú ujjak.
Vannak olyanok melyeknek látszólag csak fejük van.
A régészek legalább száz éve tanulmányozzák a kőszobrokat és már a legkorábbi, 1914-es ásatás alkalmával kiderült, hogy a kőfejeknek is van testük a föld alatt és a rajtuk lévő vésetek rendkívül jó állapotban maradtak fenn. 150 szobor teste vulkánkitörés következtében került a talaj alá. Ez úgy következhetett be, hogy ezek a részben betakart szobrok egy vulkánhoz vezető emelkedőn állnak.
A jelenlegi feltárások célja ezen vésetek dokumentálása, valamint megfelelő kezelés révén (vegyszerek és víz taszító anyag segítségével) a szobrok állapotának megőrzése.

Húsvét sziget népe…

Polinéziából érkezők i.sz első évszázadokban telepedtek le a szigeten ahol jelentős kultúrát hoztak létre. Viszont ezen a távoli elzárt helyen, a természeti erőforrásokhoz képest túlnépesedtek és ez (elsősorban az erdők kiirtása miatt) ökológiai és civilizációs katasztrófáthoz vezetett. Az európai felfedezők megérkezésekor a lakosság létszáma már csak 2-3000 fő volt a száz évvel korábbi 15 000-rel szemben.
A 19. század elején a perui rabszolga-kereskedők a megmaradt lakosság nagy részét elhurcolták, azon kevesek akik visszatérhettek, addig ismeretlen fertőző betegségeket vittek a szigetre,ami csaknem teljesen kiirtotta az őslakosokat. 1877-re már csak 111-en maradtak.
A jelenleg a sziget mintegy 6 000 lakója az idegenforgalomból él.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
britannica.com
nationalgeographic.com
Wikipédia