SZENT GALGANO ÉS A SZIKLÁBA DÖFÖTT KARD TÖRTÉNETE

SZENT GALGANO ÉS A SZIKLÁBA DÖFÖTT KARD TÖRTÉNETE

Toszkána méltán kedvelt úticélja a történelem és a kultúra kedvelőinek. Turisták számára népszerű hely a Sienától 30 km-re található San Galgano Ciszterci Apátság romjai. Toszkána egyik gyöngyszeme ez a hatalmas tető nélküli középkori templom ami mellett áll egy korábbi épület, a Rotonda di Montesiepi ami 1182 és 1185 között épült. Szent Galgano élete utolsó évét itt töltötte és később ide is temették.
Szent Galganóról, (Galgano Guidottiról) nem sok történelmi adat maradt fenn. Feltehetően Chiusdinoban született 1148-ban egy nemesi család gyermekeként. Szülei katonai, lovagi pályát szántak neki, egy olyan korban amikor a politikai és katonai hatalomért állandó harcot folytattak térség nagyurai. Ebben az érában az ifjú Galgano hiú zsarnokká vált, aki élvezte a csatákat követő vad tivornyákat.
A legenda szerint Galgano ráébredt arra, hogy ez az élvhajhász, haszontalan élet nem vezet sehova. Megundorodva saját magától és az elkövetett rémtetteitől megszületett benne az elhatározás: vezeklésképpen remeteként fogja élni napjait. Döntését egy látomás is segítette, Mihály Arkangyal jelent meg előtte és megmutatta a számára kijelölt életutat, Galgano ezután a kardját beledöfte egy sziklába, annak bizonyítékaként, hogy végleg szakít az addigi életével.
Épített magának egy kis remetelakot ahol a napjait imával és önsanyargatással töltötte. Egy évvel később, 1181. november 30-án magához szólította az Úr. Halála után négy évvel III. Lucius pápa szentté avatta és a “kőbe zárt kard” köré építette a Montesiepi-kápolnát.
A kápolna Ambrogio Lorenzetti, siénai származású művész freskóit rejti. A freskók különlegessége, hogy Szűz Máriát 3 kézzel ábrázolja, Évát pedig fekvő helyzetben és nem ruhátlanul. A kör alakú kápolna közepén pedig ott van a sziklatömb, benne a legendás karddal.
A fegyvert 2000-ben tudományosan megvizsgálták. A metallográfiás elemzések szerint a kard a 12. századból származik, tehát Szent Galgano korából. Kb 100 évvel ezelőtt rögzítették a kardot a kőbe, előtte még könnyedén ki lehetett húzni a helyéről.
Szent Galgano halála után messze földre eljutott a híre és annyira megnőtt a népszerűsége, hogy rengeteg zarándok érkezett a sírjához. Éppen ezért a 13. században az itt élő ciszterci szerzetesi közösség nekifog egy monumentális apátság építésébe. Az apátság a rengeteg adománynak és a pápai kiváltságoknak köszönhetően virágzik. A 14. században azonban válságba kerül a vidék, éhínségek, járványok tizedelik meg a lakosságot, az erre portyázó zsoldos seregek zsákmányolják és fosztogatják a falvakat. A 15. században a szerzetesek elhagyják és átköltöznek a jóval biztonságosabb Siénába, később az egyik apát eladja a templom ólomból készült tetejét. A 17. században már csak egy szerzetes maradt, aki őrizte a romos állapotú épületet. A tető néküli templomban nyaranta koncerteket, operaelőadásokat rendeznek, a hangversenyterem mennyezete maga a csillagos égbolt.
Nagyon sok hasonlóság van Galgano és a kerekasztal egyik lovagjának, Artúrnak a története között. A különbség az, hogy Artúr kirántotta a kardot a sziklából, nem beleszúrta. A történetet szájról-szájra adva, kisebb módosításokkal a keresztes lovagok, vándorok, zarándokok terjesztették el egész Európában. Artúr király és a Kerekasztal lovagjainak kelta legendája Galgano 1181-es halála után keletkezett. A kőbe szúrt kard 1191-ben jelenik meg az Artúr mondakörben, mégpedig Robert de Boron Merlinjében. Így elképzelhető, hogy Robert de Boron ismerte Galgano legendáját, és megtetszett neki a kőbe szúrt kard motívuma.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
discovertuscany.com
cartourmagazin.hu
firenze-latnivalok.hu
Wikipédia