A TEA TÖRTÉNETE

A TEA TÖRTÉNETE

Hogyan kezdődött?
Nagyon sok legenda született a tea felfedezéséről, az egyik szerint egy véletlennek köszönhető az ital megszületése. Shen Nung kínai császár (aki nagyon kényes volt a tisztaságra ezért csak forralt vizet volt hajlandó inni) i. e. 2737-ben egy fa alatt üldögélt, és éppen vizet forralt amikor a szél egy levelet fújt a forrásban lévő vízbe, ami ettől szép arany színűre változott. A császár megkóstolta az italt és azonnal felfrissülve érezte magát. Ez volt a legelsõ írásos emléke a teázásnak. A tea azt ezután hamar a birodalom itala lett.
A tea Japánban…
Budhista szerzetesek i.u.552-ben mutatták meg a teakészítést a japánoknak. Eleinte csak az uralkodók kiváltsága volt a teafogyasztás, de gyorsan elterjedt a buddhista kolostorokban is, aztán hamar átszivárgott a japán társadalom minden rétegébe a teázás szokása és a japán tea-szertartásokkal művészetté emelkedjen. A teaizmus kifejezése, amely sokkal később alakult ki, jól mutatja a japánok szinte vallásos tiszteletét a tea iránt. Japán monda szerint Darma, a kegyes Buddha-követő, hogy imádkozás alatt a fáradtságot távol tartsa magától, levágta szemhéjait és eldobta. Ebből keletkezett a teacserje, amiben erő lakozik és elűzi az álmot.
A tea mint árucikk…
A T’ang dinasztia uralkodása alatt, i. u. 618-907 között, a tea már széles körben kedvelt kereskedelmi árucikké vált Kínában és már minden társadalmi réteghez eljutott.
A teáról írt első könyv….
A kínai Luh Yü néhány teakereskedő megbízásából a 8. században háromkötetes könyvet írt a teáról. Ez volt a tea első írott története. Luh Yü-t még több generációval később is a tea védőszentjeként tisztelték.
Európa megismerkedik a teával…
A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először ízlelhették meg a teát 1560 körül.
Japánból hajón érkezett az első teaszállítmány Jáva érintésével Amszterdamba. Innentől 50 éven át a hollandok kezében volt a tea import, ők látták el egész Európát.
1610-ben az angolok is beszálltak az üzletbe, meghonosították a növényt Indiában és az általuk alapított Kelet Indiai Társaság egészen 1833-ig birtokolta a teaimportot.
Már nem csak hajókon érkezett a tea, ugyanis a szárazföldön is megtalálta az utat. A 17. század közepén egy karavánnal 200 csomag tea érkezett Mongóliából születésnapi ajándékként I. Mihály, az első orosz Romanov cár számára.
A karavánok Pekingből a Góbi- sivatagon át, a Bajkál-tó mellett haladva tartottak a Volga felé.
Még a 19. században is nagyobbra tartották a karaván teát a tengeri úton dohos raktérben szállított teánál.
A teaivás Európában elsősorban a kontinens északi országaiban Angliában, Hollandiában, Oroszországban vált népszerűvé. Hasonlóan terjedt Észak-Amerikában is, és itt a tea politikai vonatkozásai különösen jelentőssé váltak: 1767 májusában az angol gyarmati kormányzóság felemelte a teaadót, s ez oda vezetett, hogy Bostonban egy 18000 fontsterling értékű teaszállítmányt szórtak a tengerbe, az esemény bostoni teadélután néven vált ismertté. Sokak véleménye szerint ez volt a közvetlen indító oka Amerika anyaországtól való elszakadásának és az angol uralom elleni szabadságharc kezdetét jelképezi.
A tea szállító hajó, a klipper
Miután vége lett az angolok monopóliumának a brit hajózásnak az amerikaiakkal kellett felvenni a versenyt. Ekkor építették a teaszállító hajót a teaklippert. A teaklipperek négy vagy több árbócos vitorlások voltak, karcsú hajótesttel éles hajóorral és nagy raktérrel. Az alacsony összsúly és nagy sebesség jellemezte ezeket a hajókat.
1869-ben megnyitott Szuezi csatorna 7000 kilométerrel rövidítette meg az utat a teaültetvényekhez. Így már a teaszállítás gőzhajókkal is lehetővé vált mivel a rövidebb úton tudtak elegendő szenet vinni magukkal. Ezután leáldozott a teaklippereknek és a modern kereskedelmi hajók időszaka kezdődött el.
Jelenleg több mint 40 országban termesztenek teát, a világtermelés 90%-át az ázsiai országok adják. India, Sri Lanka és más Dél-Kelet Ázsiai országok adják a világtermelés nagyrészét.
A teacserje…
A teacserje Kína déli tartományaiban, a Kínai tengertől a Tibetig húzódó sávban őshonos. A rózsabokorhoz hasonló növény virágja a csipkerózsára emlékeztet. A levele sötétzöld színű; fiatalon szőrök borítják, később csupasszá és csillogóvá válik. Hossza 8-10 cm, szélessége 2-5 cm, lándzsa vagy tojásdad alakú, széle finoman fűrészelt. A teacserje termesztési területein a termesztés és a feldolgozás eljárásai igen sokrétűek.
Teaültetvény magról vagy hajtásdugványokkal telepíthető. A teaszedés legelterjedtebb módja, hogy a fiatal hajtásról a csúcsrügy alatti két-három fiatal levelet lecsípik. A növény folyamatos fejlődése esetén a szedés 5-15 naponként megismételhető. A teának három fő kategóriáját különböztetik meg, ezek a zöld, a fekete és az oolong. Mindhárom típus ugyanabból a növényfajból készül. A fő különbség, az eltérő feldolgozásban rejlik. A fekete teát több óráig fermentálják vagyis erjesztik, az oolong kevesebb fermentálásban részesül és a zöld teákat pedig egyáltalán nem fermentálják. Természetesen számtalan különböző fajta létezik a három fő kategórián belül.
Az előállítás első lépése a szüret. A legtöbb helyen még mindig kézzel szüretelnek. Néhány termesztő gépet használ, ami hasonlóan működik egy porszívóhoz, leszippantja a leveleket az ágakról. Ez utóbbi módszert az olcsóbb teáknál használják, mivel így nem lehet szétválogatni a jó minőségű szárvégi leveleket a szár alján növő közönséges levelektől. A leszüretelt leveletek gépi eljárással dolgozzák fel. A gépek összepréselik a fonnyadt tealeveleket, kinyomva a bennük lévő nedvesség nagy részét, majd széttépik azokat, és szoros labdákat pödörnek belőlük. A leveleket ezután hevítik, szárítják. Természetesen a gépi eljárás nem teszi lehetővé azt a gondos kezelést amit a jó minőségű teák megérdemelnének. Ugyanakkor lehetővé teszi nagy mennyiségű levél gyors feldolgozását. Ezzel a módszerrel erős, robosztus ízű teák készítésére van lehetőség közepes minőségben. A hagyományos módszer egy kicsit összetettebb, és nagyrészt kézzel végzik. Az eljárás eltér a fekete, az oolong és a zöld teák esetében. A fekete tea készítésének alaplépései a fonyasztás, a sodrás, a fermentálás és a szárítás. Az oolongot a fekete teához hasonlóan készítik, csak kevesebb ideig fermentálják a leveleket. A zöld teákat egyáltalán nem fermentálják. Egyes változatokat nem is fonyasztják, csak leszüretelik és szárítják.
A teakészítés
A teakészítés legelfogadottabb módja a levelek laza elhelyezése a teáskannában amire forróvizet öntenek. A leveleket nem szabad öt percnél tovább áztatni akkor tannin szabadul fel, ami csökkenti a teofilin és koffein hatását valamint a teát kesernyéssé teszi. Néhány tea, különösen a zöld teák és az ízletes Oolong vagy Darjeeling teák még ennél is rövidebb, gyakran fél percnél is kevesebb ideig áznak. Ha nem teafiltert használunk, akkor teaszűrő segítségével távolítjuk el a tealeveleket a „beérési” idő végeztével.
A fekete teákhoz használt víznek forrásponton (100 °C) kell lennie, kivéve az érzékenyebb Darjeeling teákat, ahol kissé alacsonyabb hőmérséklet javasolt. A zöld teákhoz használt víz 80-85 °C között legyen; minél jobb minőségűek a tealevelek, annál alacsonyabb a hőmérséklet szükséges. A gyakorlott teaivók állítják hogy a teát nem szabad megkeverni (néha az angolok ezt szellőztetésnek hívják). Ez – mondják – nem teszi a teát erősebbé, viszont valószínűleg ugyanúgy elősegíti a tannikus savak felszabadulását, mint a túl hosszú idejű áztatás. Ugyanezen okból nem szabad az utolsó cseppekig kifacsarni a teafiltert: ha erősebb teára vágyik az ember, több tealevelet kell használnia.
A tea gyakori ízesítői a cukor vagy a méz, a citromlé, citromsav, szeszes italok, mint a bor, pálinka, konyak, rum, továbbá a vaj, és a tej. A legtöbb ínyenc nem használ tejszínt, mivel az túl erősíti a tea aromáját, míg a vaj, és a tej semlegesíti a maradék tannint. Amikor a teát tejjel fogyasztják, az ínyencek mindig a tejhez adják a teát és nem fordítva. Ezzel megelőzik a tej csomósodását, jobb emulziót és kellemesebb ízt nyerünk. A szeszes italokat, csak nagyon kis mennyiségben, közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk hozzá, mert elnyomhatják a tea aromáit.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
teekanne.hu
people.inf.elte.hu
Wikipédia