SumidaA CHICHÉN ITZÁ ÉS A KUKULKÁN-PIRAMIS
Chichén Itzá romváros a Yucatán-félsziget északi részén, Mexikóban található. “Chich’en Itza” szabad fordításban azt jelenti, hogy “az itzai kút kávájánál”.
A név arra utal, hogy a félszigeten élő népek folyó híján a hatalmas természetes víznyelő aknákból (úgynevezett cenotesekből) nyerték a friss vizet, Chichén Itza pedig három ilyen képződménynek köszönhette tulajdonképpen létét, a hatalmas földalatti barlangokban tárolt víz bőségesen elég volt mezőgazdasági célokra is.
Chichén Itzá városát a maják alapították 435 és 455 között, majd mintegy 200 évvel később, 682-690 körül, a várost tápláló cenotesek kiszáradása miatt elhagyták. Amikor a természetes kutak újratöltődtek a város korábban elvándorolt lakói visszaköltöztek és 879-től ismét fejlődésnek indult.
A maja templomváros kiterjedése hozzávetőleg egy kilométer volt, és kizárólag maja főpapok és magas funkcionáriusok lakták. A alacsonyabb rangú hivatalnokok és földművesek a város körüli síkságon éltek és onnan látták el a város lakóit.
Ezt a páratlan szépségű 9. és 12. század között toltékok foglalták el és a maja-tolték birodalom fővárosává tették, emiatt a város mindkét nép kultúrájának és művészetének nyomait magán viseli.
A toltékok honosították meg például a tollas kígyóisten, Kukulkán tiszteletét, melyet tükröz az El Castillo, azaz Kastély nevű templompiramis is.
A toltékok hitvilágában az istenek vérszomjas zsarnokok voltak, hitük szerint a Napot rendszeresen emberi vérrel kell táplálni azért, hogy a földalatti házából minden hajnalon felemelkedjen. A folyamatos kényszer, hogy legyen elég feláldozni való fogoly, állandó háborúskodást eredményezett.
A tolték művészet európai szemmel nézve rettenetes, mert állandó vérontásról szól.
Az épületeiket harci jelenetek, emberszívet felfaló sasokkal, szörnyekkel, kígyó-madár-jaguártestű fantáziaállatok alakjaival díszítették.
A Kukulkán-piramis belseje egy régebbi piramist rejt, aminek szerkezetére építették később a nagyobb piramist. A külső piramis körülbelül 55 méter magas, különlegessége, hogy oldalai pontosan a négy égtáj felé mutatnak, ráadásul egy-egy 91 fokból álló lépcsősor vezet fel a tetőn található szentélyhez, ahol egykor az ellenség szívét mutatták be győzelmi áldozatként. Ha összeadjuk a lépcsőfokokat és hozzáadjuk a végső lépést, mely a legfelső platformra visz, akkor pontosan 365-öt kapunk, ezzel szimbolizálták az építők az év napjait, míg a teraszok száma a maja hitvilágban a halál kilenc bugyrát szimbolizálta. Még egy érdekesség: a piramis alján található kőből faragott kígyó fejek, a tetején pedig farkak, melyeket a kelő és nyugvó Nap sugarai által vetett árnyékok kiegészítenek, így egy a templomból előkúszó kígyó alakját láthatjuk a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején.
Arról azonban ma sincs bizonyos tudásunk, hogy pontosan mikor és hogyan tűntek el Chichén Itza lakói, bár maradtak fenn maja feljegyzések arról, hogy 1221-ben polgárháború tört ki a félszigeten. Az épületmaradványokat feltáró régészek mindenesetre arra következtetnek, hogy nem békés körülmények közt szűnt meg birodalmi központ lenni az 1988-ban a világörökség részének nyilvánított város.
Chichén Itzá 1988 óta az UNESCO kulturális világöröksége, és 2007. július 7-től a világ hét új csodáinak egyike.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
britannica.com
cartourmagazin.hu
Wikipédia
A CHICHÉN ITZÁ ÉS A KUKULKÁN-PIRAMIS
