A VÁCI DIADALÍV

A VÁCI DIADALÍV

Vácot a Dunakanyar központjaként is szokták emlegetni. Pest megye ötödik legnagyobb lélekszámú városa kedvelt turisztikai célpont, egyrészt az évezredes történelme, másrészt gazdag kulturális élete miatt. Katolikus püspöki székhely, a Váci egyházmegye központja.
Vác területén az ókorból is származnak régészeti leletek, ugyanis a várostól északra található Pogányvár bronzkori kultúra székhelye volt. A római kórból is maradtak emlékek: Váccal szemben a Pokol-szigeten található a Bolhavár nevű római erőd romja, amely az itt átvezető útvonal fontos erődítménye volt.
A város első írásos említése 1075-ből a való és a garamszentbenedeki apátság alapító levelében olvasható.
Váci püspökséget I. (Szent) István alapította. Géza, László és Ottó hercegek 1074-ben innen indultak a mogyoródi csatába, ahol Salamon királyt legyőzve elhárították a német függőséget.
A város székesegyházának építését I. Géza idejében fejezték be, a királyt itt temették el 1077-ben.
A város életében az első törést a tatárjárás okozta amikor egyetlen nap alatt, 1241. március 17-én a “fekete vasárnapon” elpusztították a fejlődésnek indult települést. A környék lakói a székesegyház épületébe menekültek, amit a tatár horda rájuk gyújtott.
IV. Béla támogatásával újjáépítették a várost.
Vác, Báthory Miklós váci püspök (1474-1506) idejében élte az egyik virágkorát.
Török hódítás idején, 1544-ben a Dunakanyar városai közül utolsónak esett el Vác.
A 18. században újabb fellendülés következett a város életében ami Migazzi Kristóf püspöknek köszönhető.
Hazánk egyetlen diadalíve is Migazzi Kristófnak köszönhető…
Mária Terézia 1764 Vácra látogatott, ennek alkalmából, Migazzi püspök megbízására épült a diadalív amit a helyiek egyszerűen csak kőkapunak neveznek.
Az Isidore Canevale osztrák építész tervezete műemlék 20 méter magas, 12 méter széles, vastagsága 4 méter. A kőkapu északi oldalán Mária Terézia és Ferenc császár mellképe, a város felé eső oldalán pedig Ferdinánd és Miksa főherceg, valamint II. József és II. Lipót képe látható. Oldalain a csőrükben virágfüzért tartó sasok ülnek. Az épület kiemelkedő példája annak a késő barokk művészetnek, amit már áthatott az építészetben éppen kialakuló klasszicista szemlélet. A késő barokk (rokokó) és a korai klasszicizmus közti átmenetet sorolják a copf stílusba.
Amikor 1764-ben Mária Terézia hajóval érkezett a Dunán a pozsonyi országgyűlésről, a váci nemesség lóháton, díszmagyarba öltözve várta a vendégeket. A hajó megérkezését ágyúlövés jelezte. A hagyomány szerint azonban, amikor a királynő megtudta, hogy a Diadalív mindössze öt hónap (egyes források két hetet emlegetnek) alatt készült el, nem mert áthajtatni alatta, hanem kiszállt, és gyalog sétált el mellette.
Azonban néhány héttel később amikor távozott a városból, látta, hogy a diadalív még áll, nyugodtan átment alatta.
De a diadalívnek van egy másik legendája is. I. Ferenc német-római császár (Mária Terézia férje) éppen a Kőkapu felállításának első évfordulóján, 1765. augusztus 18-án halt meg Innsbruckban Aznap éjszaka állítólag villám csapott a kapu tetején lévő medalionba, amely a császárt ábrázolta. Ugyanezen a napon történt Bécsben, hogy a Szt. István templomban miséző Migazzi püspök fejére esett az oltár nagy feszülete.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
dunakanyar.hu
termeszetjaro.hu
Wikipédia
mandadb.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *