AZ INKA BIRODALOM GYERMEKÁLDOZATAI

AZ INKA BIRODALOM GYERMEKÁLDOZATAI

Mai szemmel nézve felfoghatatlan, hogy egyes kultúrákban embereket áldoztak az isteneiknek, a jobb termés, eső, vagy más áhított körülmény érdekében. Az Inka birodalom sem volt kivétel ez alól.
Egy amerikai antropológus, Johan Reinhard 1980-ban kezdte tanulmányozni az Andok szentélyeit. 1995. szeptemberében, 5000 méteres magasságban megtalálta a Juanitának elnevezett kislány múmiáját. A gyermeket 500 évvel ezelőtt áldozták fel a perui Ampato vulkán tetején.
Juanita, a jéglány spanyolul La Niña del Hielo, halálakor 14 éves volt és 1440-1450 között, a Machu Picchut építtető Pacsakutek Yupanki uralkodása alatt áldozták fel Intiilapának a hegy istenének, aki az inka hitvilágban a bő termés és a vízkészletek ura volt. Juanita 140 centiméter magas, vékony testalkatú, egészséges, teljesen ép csontozatú és szűz volt. A kislány teste, az eredeti testnedveivel együtt mondhatni mélyhűtött állapotban maradt meg. Súlya 40 kilogramm, ami egy ilyen korú gyermek súlyának megfelel. A jéglány gazdagon díszített színes, hosszú ruhát, narancs színű toll fejdíszt és ékszereket viselt. A mellé temetett tárgyak, agyagedények, agyagfigurák, kidolgozottsága arra utal, hogy előkelő család gyermeke volt.
A legkülönlegesebb tárgy a köldökzsinórnak egy megszáradt, zsebkendőbe csomagolt darabja volt.
Az inkák az isteneiknek általában a nemesi családok legszebb gyermekeit áldozták fel. Hitük szerint a gyermekek haláluk után azon nyomban újjászületnek és maguk is istenek lesznek.
Az Andok jeges csúcsai több Juanitáéhoz hasonló sírt rejtenek….
1999-ben az argentínai Cerro Llullaillaco szent hegyének inka romjai között, 6740 méteres magasságban, Reinhard további három gyermek múmiát talált. A két kislány és a kisfiú magzati pózban összekuporodva ült. Mindhárman díszes szövésű ruhát viseltek és áldozati ajándékokkal és kultikus szobrocskákkal együtt temették őket a fagyos, kövekkel kibélelt, ‑20 °C hőmérsékletű sziklasírjaikba. Ők is egy 500 évvel ezelőtti emberáldozás elszenvedői voltak. A gyermekeket másfél méter mélyre egy üregbe temették el.
Kétségtelen, hogy ezek a világ legjobban konzerválódott múmiái. Szívükben még mindig látszik a vér a tüdejük pedig kilégzés előtti, felfújt állapotban maradt. Arcvonásaik megőrződtek, izmaik szilárdak maradtak.
A kutatók szerint az inkáknál megszokott módon, egy szakrális temetési szertartás keretében egyszerűen hagyták megfagyni őket.
A három gyermekmúmia vizsgálata során a hajmaradványokból vett minták alapján az áldozati rituálé előkészítésének mozzanataira is fény derült…
Megállapították, hogy a 13 éves lány táplálkozása a halála előtt egy évvel a teljesen megváltozott. Nagy valószínűséggel ekkor választották ki áldozatnak, és innentől kezdve különösen jól tartották. De további dolgok is kiderültek.
Az áldozatra kiválasztott gyerekeket hónapokon át alkoholtartalmú itallal és kokalevelekkel készítették elő a halálra.
Alkohol valószínűleg a chicha nevezetű kukoricafőzet volt, a kokalevél, ami a kokain alapanyaga, rágcsálva kábítószerként működött. Az inkák hittek abban, hogy bódult állapotban el lehet jutni a szellemek világába. Hitük szerint az alkohol és a koka módosult, szentnek tekinthető lelki állapotot idéz elő. Az antropológusok úgy gondolják, hogy a gyermekek a kábítószerek segítségével engedelmessé és a rituáléra alkalmassá váltak. Az idősebb kislány szájában találtak kokalevelet.
A három gyermek esetében nem tudni biztosan, milyen célnak szentelték a szertartást, de az sejthető, hogy a kiemelkedő szépségük és tisztaságuk miatt esett rájuk a választás. A kutatók szerint a 13 éves La Doncellát – ahogy a helybeliek utólag elnevezték – nagyobb tiszteletben részesítették feláldozása során, mint két fiatalabb, 4-5 éves társát.
Az inkáknál az emberáldozat rituáléja a Capacocha nevet viselte. A kiválasztott gyermekek legtöbbször hosszú utat tettek meg a fővárosig, Cuscóig. Onnan további száz kilométert vándoroltak fel a hegycsúcsra ahol rituálisan feláldozták őket, egy olyan kultúrában ahol a közösségek, a szűkös erőforrások miatt nap mint nap kénytelenek voltak küzdeni a túlélésért. Ahol, ha éppen kedvezőtlen volt az időjárás éhínségek betegségek pusztítottak.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
m.mult-kor.hu
explorerworld.hu