A STONEHENGE REJTÉLYE

A STONEHENGE REJTÉLYE

A Stonehenge angliai Wiltshire-ben, Salisburytől 13 km-re északra található, 5000 éves körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális újkőkori építmény.
A hely korabeli funkciójával kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek.
A szászok nevezték el a kőcsoportot Stonehenge-nek, “Függő kövek”-nek, a középkori írók pedig az “Óriások táncának” hívták. Inigo Jones, a híres 17. századi régész, aki Stonehenge-ről az első tanulmányt írta, még úgy vélekedett, hogy valaha római kori templom lehetett. William Stukeley 18. századi régiségkutató pedig meg volt győződve róla, hogy a druidák temploma volt. Még kevésbé tisztázott a helykiválasztás. A kérdéses terület nem fekszik csúcson, itt sohasem volt forrás, nem ismeretes más természeti jelenség sem.

A Stonehenge több lépcsőben épült…

Stonehenge I, i. e. 3100 körül
Richard Atkinson brit régész az 1950-es években arra a következtetésre jutott, hogy Stonehenge először egy kör alakú töltés volt, árokkal és 56 lyukkal.
Az építők úgynevezett Windmill Hill-kultúra népe még a Csatornán túlról érkezett, és velük kezdődött el Dél-Anglia betelepülése. Szarvas agancsából készült csákányokkal ásták ki a kb. 98 m átmérőjű, 6 m széles és 1,4–2 m mély árkot. A kitermelt mészköves törmeléket az árok belső oldalán töltésként halmozták fel. Az északkeleti bejáratnál két oszlopot állítottak fel, ezek egyike, az áldozókő maradt fenn. A töltés belső oldalán 56 sekély lyukat ástak, és csaknem azonnal be is temették, ezeket felfedezőjükről Aubrey-lyukaknak nevezik.
Stonehenge I-et kb. 500 évig használhatták majd elhagyták és területét benőtte a bozót.
Stonehenge II a következő építési szakasz…

A következő építési időszakban a környéket az úgynevezett harangedényes kultúra népe lakta, akik már ismerték a bronzot. Az építményt i.e 2100 körül teljesen átalakították. 80 darab, egyenként 4 tonna súlyú granulit oszlopot állítottak fel a terület közepén amik két bezáratlan koncentrikus kört formáltak. A granulitot innen 390 kilométerre Wales délnyugati részén, a Preseli-hegységben bányászták. A kőtömböket valószínűleg tutajon szállították a walesi partok mentén, majd tovább az Avon folyón végül a szárazföldön görgőkkel vontatták a helyszínre.
A bejáratnál úgy helyezték el az oszlopokat, hogy azok a nyári napforduló idején a középpontból nézve a napkelte helyén legyenek.

Stonehenge III…

Stonehenge III időszakában, i. e. 2000 körül, a korábbi harangedény-kultúra tovább virágzott és gazdagodott. Ekkor kerültek helyükre a patkó alakban, illetve teljes körben álló, felül áthidalt homokkő hármaskövek (trilitek), amiknek maradványai megvannak. A kövek 9 m hosszúak és 50 tonna súlyúak és Stonehenge-től 30 km-re északra található Marlborough Downsból szállították oda. A felületükön látható, hogy kőkalapácsokkal faragták simára, és ugyanígy alakították ki a gömbölyű köldökcsapokat és a hornyoscsapolásokat is. Ezekkel a külső kör keresztgerendáit kapcsolták egymáshoz. Az oszlopok felfelé keskenyednek. Az illesztékek valószínűleg a korabeli famunkák csapolásait utánozzák.

Stonehenge III/b

Ez a fázis feltehetőleg egy évszázaddal későbbi. Ekkor kb. 20, a Stonehenge II korabeli granulitkövet megfaragtak, és a patkón belül hozzávetőleg ovális alakban helyezték őket el. Valamivel később, i.e. 1550 körül a körben álló tömbökön kívül, két koncentrikus körben lyukakat ástak amikben feltehetően a Stonehenge II-ből kimaradt 60 granulitkövet szándékozták elhelyezni, de ez a terv nem valósult meg és a lyukak feltöltődtek a következő századokban.
A kör belsejében oválisan elrendezett köveket pedig eltávolították.

Stonehenge III/c

Az utolsó építési szakasz szinte folytatólagosan követte az előzőt. Ekkor – i. e. 1700 körül – új népesség, a Wessex-kultúra uralta a Salisbury síkságot, s ők folytatták Stonehenge építését.
A patkón belül, közel egymáshoz granulitból faragott oszlopokat és obeliszkeket állítottak fel.
A korábbról megmaradt kb. 60 megmunkálatlan granulitot a patkó és a kör között helyezték el. A tengely vonalban állt az összes közül legnagyobb granulitoszlop, amelyet tévesen neveznek oltárkőnek.
Mielőtt a munkálatokat befejezték volna a helyszínt lakói valamilyen ismeretlen okból elhagyták.

Mi célból építették Stonehenge-t ?

A monumentális építmény lehetséges funkciójára csak néhány apró jel utal (nyári napforduló idején a Nap a Sarokkő és egy másik kő között kel fel). Az 56 Aubrey lyukban talált, hamvakat tartalmazó sír arra utal, hogy temetkezési szertartásokat is végeztek itt. A lyukak valószínűleg az alvilág bejáratát jelképezték.
A régészeti helyet és környékét az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
english-heritage.org.uk
mult-kor.hu
Wikipédia

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *