A VILÁG LEGERŐSEBB MÉRGŰ KÍGYÓJA, A TAJPÁN

A VILÁG LEGERŐSEBB MÉRGŰ KÍGYÓJA, A TAJPÁN
A kígyók a tipikus “nemszeretem” állatok közé tartoznak. Tény, hogy nem olyan cukik mint a cicák vagy mókusok, de nekik is helyük van a természetben, ők is az ökoszisztéma részei.
A kutatások szerint a kígyók eredetileg méreggel ölők voltak de az evolúció során egy részük elvesztette ezt a tulajdonságát, vagy annyira csökkent a méreg hatóanyaga, hogy kizárólag csak kisebb préda elejtésére alkalmas, emberre azonban veszélytelen.
A mérges kígyók módosult nyállal és kígyóméreggel rendelkeznek, melyet a méregfogukkal juttatnak a zsákmányállat testébe. A méregfog lehet barázdás vagy csatornás.
Barázdás méregfogon elöl, a domború oldalon egy kis lefutó vájat, barázda található, mely a préda testébe vezeti a mérget.
A csatornás méregfog úgy alakul ki, hogy a barázdás vájatának két széle összenőtt egymással, és egy, a fog belsejében végig futó cső alakul ki, mely pontosabban és gyorsabban juttatja a mérget a zsákmányállat testébe.
A nem mérges kígyók szorítással vagy erős állkapcsukkal ölik meg áldozataikat.

Az LD50-érték…

A méreg hatékonyságát az LD50-értékben határozzák meg, ez a szám mutatja meg, hogy mekkora az a méreg mennyiség ami a kísérleti állatok – többnyire kisrágcsálók – 50%-ának pusztulását okozza. A mennyiségét mg/testsúly kg mértékegységben adják meg.
A legtöbb kísérletet egerekkel végzik, azonban az egerek és az emberek fiziológiai különbségei miatt a teszteredmények az emberi reakció tekintetében nem feltétlenül pontosak. Ugyanis mérges kígyók egy része kifejezetten az egerekre specializálódott, így a mérgük is ezeknek az elejtésére alkalmazkodott. Bár az emlősök fiziológiája sok tekintetben hasonló, az ilyen tesztek nem feltétlenül relevánsak az emberekre nézve.

A legerősebb kígyóméreg….

A kispikkelyű tajpán (Oxyuranus microlepidotus) Ausztrália északi és Új-Guinea déli partvidékén élő, a mérges siklófélékhez tartozó kígyó faj. Mérge valamennyi kígyó közül az egyik legtoxikusabb.
Noha ez a legerősebb mérgű kígyó, ennek ellenére nagyon ritkán történik halálos marás. A tajpán, nagyon félénk, rejtőzködő életmódot folytat, többnyire inkább menekül ha fenyegetve érzi magát.
Megjelenése
A kígyó bőre alapvetően sötétbarna, azonban a színük változtatásával igazodnak az évszakokhoz. Nyáron világosabb színűek, míg télen sötétebb a kültakarójuk, melynek oka a hőszabályozás, azaz a sötétebb szín több fényt nyel el, amit a hideg hónapokban az állat szervezete hővé alakít.
Az kispikkelyű tajpán átlagosan 180 cm hosszúra nő meg, de a nagyobb példányok elérhetik akár a 2 métert is.
Életmódja…
A tajpán üregekben, repedésekben él. Kisebb emlősökkel táplálkozik, amelyeket egyetlen pontos célzással megmar, majd visszavonul és megvárja amíg az állat elpusztul, így biztonsággal elfogyaszthatja.

A tajpán mérge…

Átlagos méregmennyisége 44 mg, de 110 mg volt a legnagyobb feljegyzett mennyiség. Mérgének erőssége 0,03 mg/kg LD50 (egereken mérve). A toxin 200-400-szor erősebb a legtöbb csörgőkígyó fajénál, és 50-szer erősebb a kobrák mérgénél.
A kispikkelyű tajpán mérge neurotoxikus (idegrendszert támadja), átlagosan 45 perc alatt képes egy felnőtt ember halálát okozni. Marását ellenméreggel lehet semlegesíteni, amióta tajpán antiszérum létezik, azóta nem volt feljegyzett haláleset.
2009-ig az egyértelműen azonosított kispikkelyű tajpán-marások abból adódtak, hogy a herpetológusok óvatlanul vették kézbe a kígyót.

Szaporodása…

A kígyó egy-két tucat tojásból álló fészekaljat készít általában más állatok elhagyott üregeibe.
A tojások két hónap alatt kelnek ki. A szaporodás gyakorisága a táplálkozástól függ, amennyiben nincs elegendő táplálék, az állat ritkábban szaporodik.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

kingsnake.com
unco.edu
en.wikipedia.org