MOSTOHA TESÓ, A BIRSALMA

MOSTOHA TESÓ, A BIRSALMA
Itt az ősz, ilyenkor kicsit hajlamosak vagyunk nosztalgiázva emlékezni az elmúlt időkre. Például, amikor nagyanyáink kredencének a szélén ott sorakoztak a gyönyörű sárga birsalmák, elárasztva finom illatukkal a lakást. Mi is volt? Birsalma, vagy birskörte? Ki emlékszik vissza rá, de erre később visszatérünk.
Miért is mostohatesó…
Mi tagadás a birs furcsa egy jószág. Ránézésre érdekesen szép, vagy szépen érdekes a kicsit amorf, néha gerezdes alakjával világítóan sárga színével. De ha beleharapunk, nem egy felemelő érzés, kemény, a vízhiányos területen termett még kövecses is és istentelenül savanyú. Mondjuk ki bátran: nyersen talán csak a legelvetemültebben önsanyargató aszkéták fogyasztják, de erről nincsenek írásos feljegyzések….

Nézzük a birs pedigréjét…

„Birs( Cydonia), a rózsafélék családjába tartozó cserjék. Kemény, illatos almatermésüket befőzik, s birsalmasajtot készítenek belőle.” Írja róla a Révai Nagylexikon.
A Természettudományi Kislexikon már egy kicsit bővebben kifejti:
“Birs: (Cydonia oblongata): növény, Kelet mediterránból elterjedt körte vagy alma alakú gyümölcs. Sokféleképpen hasznosítják termését, többnyire befőzik, esetleg sütik. Maghéja elnyálkásodik. Gyógyszer- és kozmetikai alapanyag. Kemény fája esztergályozásra alkalmas.”
Az integrált gyümölcstermesztés című tankönyv, amit Soltész Miklós írt a következőket tartalmazza:
“A birs a Pomoideae (almafélék) alcsaládjába tartozik, tudományos neve Cydonia oblonga Mill. Termesztett fajtáink ennek a fajnak a leszármazottai. A birs egyes szerzők szerint több mint négyezer éve ismert növény. Őshazája nagy valószínűség szerint Perzsia, Turkesztán, illetve a Kaukázus vidéke, ahol 600-700 méterrel a tengerszint felett is megtalálható. Vadon inkább a folyók, tavak partján találkozhatunk vele, ritkábban a déli domboldalakon. Ma már az egész világon elterjedt.
Első magyarországi említése 1395-ből maradt fenn egy besztercei szószedetben, ahol még „coctanum” szóval illetik, majd 1405 körül már „bisalma” néven jelenik meg.
Melius Juhász Péter 1578-ban Herbarium nevű könyvében már ír róla, mint gyógyító hatású fáról.
Egy neves botanikus-kertész jezsuita (Lippay János) a Posoni kert című művében (1667) már részletesen leírta magát a fajt. Ez tekinthető a birs első és pontos leírásának.
A XVII. században jelenik meg a birs olyan értékes gyümölcsfaként, melyet határjelnek használtak. A magyar nemesi konyhában a XVII. századtól húsok mellé tálalták.
Érdekesség, hogy V. Szent Pius pápáról (1566–1572, a tridenti reformer) írnak még a nemzetközi szakirodalomban, mint aki már-már szenvedély szinten élvezte és fogyasztotta a birsből készült csemegéket (sajtot, kompótot, lekvárt).
Nagyváthy János magyar gazdasszonyoknak írt háztartási szakkönyvében már 1830-ban részletesen ír a birsalmasajt készítéséről, amit akkor még „száraz liktárium”-nak hívtak.

Birs, birsalma vagy birskörte – mi a különbség?

A fajtákat általában a termés alakja szerint különböztetjük meg. Ha a termés alma alakú, akkor birsalmáról, ha körte alakú, akkor birskörtéről beszélünk. De…
A meghatározást nehezíti az is, hogy ugyanaz a fa egyik évben körte alakú, a másik évben pedig alma alakú gyümölcsöket terem.
Ez a tény részben a kifejlett magvak számával függ össze, a kevés magvú gyümölcsök mindig megnyúltabbak. Az alakot és a méretet megváltoztathatja a gyümölcstermékenyülés mértéke is. A termésberakódottság hatással van az érési időre is. A keveset termő fákon a gyümölcs korábban érik.
És, hogy még bonyolultabb legyen a dolog, tovább csoportosítva, további 2 formát is találunk a birsek között.
A birsgyümölcsnek alak szerint összesen négy formája alakult ki, amihez hozzáteendő, hogy a birsnek azonos évben termőhelyek és a fán belüli helye, méginkább az évjáratok függvényében nagy változatosságot is mutat. A négy alaktípus a következő: almaalakú, körtealakú, bordázott és tojásalakú.
Tehát összességében elmondhatjuk, hogy mindegy milyen formájú a birs, a köznyelvben a birsalma elnevezés vált általánossá. De legalább most már tudományosan is megnéztük, hogy tartalmát tekintve nincs különbség a birsalma és a birskörte között.
A világon körülbelül 40-50 birsfajtát szaporítanak, de közülük is csak 10-15 fajta közismert.
Bálint gazda szerint hazánkban főleg az alábbi két fajtát lehet megtalálni a kertekben:

„BERECZKI birs a nagy polmonológusunk Bereczki Máté nevét viselő világfajta. Október elején szedve januárig fogyasztható. Nagy, néha fél kilogrammos gyümölcse tojásdad, körte alakú, bordás, élénksárga, erősen illatos…

KONSTANTINÁPOLYI birs, negyed kilogrammos szabálytalan körte, de néha alma alakú (Na ugye!) bordázott gyümölcsű Ismeretlen származású, az egész világon elterjedt, nagyon régi fajta.
Közepesen termő.”
Van egy renitens fajta is, amelynek különlegessége, hogy a színe főzés hatására sötét piros, bordó lesz.

Ez a PORTUGÁL birs. Régi, világszerte elterjedt fajta. Valószínűleg Portugáliából származik, de az biztos, hogy Angliában már 1611-ben ismert volt. Kiváló minőségű ivólé készíthető belőle.

A birsalmafa szerintem csodálatos virágzáskor is, amikor pedig sárgállik és illatozik rajta a gyümölcs kifejezetten gyönyörű. Ha rám hallgatsz, tuja helyett inkább ilyet ültess!
Utóérő gyümölcs, ami azt jelenti, hogy hónapokig tárolható és még közben aromásodik, érik.
A birsalma jótékony élettani hatásait tekintve egy kiváló gyümölcs. Egészséges a fogyasztása. Feldolgozva birssajt, kompót, zselé, cukorkatöltelék, gyümölcsíz és a nagyon kedvelt ivólé formájában kerül asztalunkra. A gyümölcsfeldolgozó ipar szívesen használja aromagazdagsága és magas pektintartalma miatt. Gyümölcse 7-13% cukrot, 1,5-3,5% pektint és 12-24 mg-% C-vitamint tartalmaz. P-vitamin-tartalma pedig eléri a 300 mg-% értéket.
A Balkánon az élet, a szerelem és a termékenység jelképe a birs.
Szép a fája, szép a virága, szép a termése. Ja, és feldolgozva nagyon finom. Bár kissé nehéz vele bánni, de a végeredmény mindenképpen megéri.
Én leginkább kompótként, almaszószként főtt húsok és krumplipüré mellett szeretem, de lekvárnak is kiváló, ha nem akarjuk cukorral mindenáron elnyomni a fanyarkás ízét. Mindenképpen kóstold meg, ha még nem ismered.
A birsalma egy sokféleképpen felhasználható, illatozó, csodás növény. Mindenképpen köss vele közeli barátságot.
Köszönöm a figyelmet!

írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
– Bálint György GYÜMÖLCSÖSKERT, Mezőgazdasági kiadó 1986.
– A BIRS ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON Surányi Dezső NAIK Gyümölcstermesztési Kutató Intézet 2014.
– Kertecske blog