AZ INDIÁN SZIKLAPALOTA

AZ INDIÁN SZIKLAPALOTA

Az USA Colorádo államában található a Mesa Verde Nemzeti Park. A vad, sziklás tájat a Rio Grande, a Green River és a Colorado folyók által évezredek során kivájt, mély kanyonok szabdalják. A meredek sziklafalak magassága 200 és 600 méter közötti.
Az egyik pueblo indián törzs, az anasazik nagyjából 1600 évvel ezelőtt jelent meg a vidéken. Fénykorukban Új-Mexikó, Arizona, Utah és Colorado államok találkozásánál éltek.
A Mesa Verde környékén; eleinte a fennsíkon laktak, ahol a vadászatból és gyűjtögetésből tartották fenn magukat. Fokozatosan léptek előre a földművelés és állattenyésztés, a kézművesség (fonás, agyagedény-készítés) és a kereskedelem terén. A földet teraszos, öntözéses eljárással művelték, kukoricát, dinnyét, babot és paprikát termesztettek. Kezdeti lakóhelyeik még földbe vájt gödörházak voltak, Idővel azonban már a talaj szintjén kezdtek házakat építeni kőből és sárból. A régi vermeket (kivákat) megtartották, ezekben a törzs férfi tagjai tanácskoztak, vagy szertartásokat végeztek. A padló egyik sarkában egy sipapunak („lélekalagútnak”) nevezett mélyedés volt; ez az Anyaistennő méhét jelképezte, ahonnan az emberiség világra jött.
950 körül a falvakat áttelepítették a fennsíkok peremére, a kanyonok mellé, majd két évszázaddal később átköltöztek a szikla teraszok alatt meghúzódó nagy barlangokba, a szél és víz által kivájt üregekbe, ahová csak nagy nehézségek árán, létrák és kötelek segítségével lehetett fel-, illetve lejutni.
Az anasazik törzs 1100-1300 között élte fénykorát. A Mesa Verde Nemzeti park kanyonjaiban ma is látható impozáns építmények viszonylag rövid idő alatt, kb. 1190 és 1270 között épültek. Ezek már a korábbi építményekhez képest már valóságos paloták voltak, rengeteg szobával, emeletekkel, ablakokkal, tornyokkal. Építészetük csúcsát a Sziklapalota jelenti.
A Sziklapalota 2600 méteres magasságban, a fennsík alatt futó meredek kanyon teraszán található a lenyűgöző épületegyüttes, ami tulajdonképpen egy falu volt. 150 lakószobából, 23 kivából és a hozzájuk tartozó rakodó helyiségekből áll. Körülbelül 400 ember élhetett benne. A lakóterület elülső oldalán nyitott terasz áll, itt zajlott a mindennapi élet: kerámiakészítés, szövés, kézimunkázás, magvak őrlése.

Elnéptelenedés…

Az anasazik falvak lakói, mintegy 50 000 ember, 1300 körül hirtelen elhagyta a területet. Egészen pontosan a lakók elmenekültek. Olyan sietve távoztak, hogy még bútoraikat és személyes tárgyaikat sem vitték magukkal. Ezt a rejtélyes eseményt a régészek többféleképpen magyarázzák: lehet az ok a szárazság – de máskor is voltak aszályos időszakok; vagy a túlnépesedés – de ekkor csak a lakosság egy része távozott volna; más népek támadása is szóba került, viszont évszázadokon át senki sem foglalta el a falvakat;másik magyarázat járványnak tulajdonítja az elnéptelenedést de ennek nincs semmilyen nyoma a nekropoliszokban. A legelfogadhatóbb oknak a 24 évig tartó aszály tűnik, mégis furcsa, hogy egy éhínség sújtotta nép javait hátrahagyva költözzön új helyre. A vidéken 1770 körül a spanyol hódítást követően navaho és apacs indiánok telepedtek le, akiknek a leszármazottjai ma is itt élnek a rezervátumokban.

Felfedezése…

A spanyol hódítók a 16. században értek el a mai Egyesült Államok délnyugati vidékére és a Mesa Verde (spanyol = „zöld asztal”) fennsíkra. Ők nevezték el a területet és az őslakosokat is az itt talált falvak alapján pueblo (falu) indiánoknak.
Az ősi pueblók jelentős tárgyi és építészeti hagyatéka között nem maradtak írásos nyomok, arról hogy hogyan nevezték saját magukat. Korunk navaho indiánjai anasaziknak („ősöknek”) nevezik őket.
A területet Álvar Núñez Cabeza de Vaca 1536-ban, és Coronado 1540-ben fedezték fel. Leírták, hogy a pueblo indiánok faragott kövekből emelt magaslatokra (ún. mesas-okra) építették lakóházaikat. Ezek a lakóházak általában kör alaprajzú, emeletes építmények voltak. A legfelső emelet kifelé fordított volt, míg a többi terasz szerűen kiugrott az épületből. A legalsó szint (ún. estufa) pedig félig a föld alatt helyezkedett el, ez szolgált lakószobaként, és itt tartották a vallási szertartásaikat is. Kultúrájuk és iparuk a mai napig megfigyelhető a még fennmaradt törzseknél. Az ezen a területen talált agyagedények fejlett iparágról árulkodnak. Az edényeket ásványi festékekkel vonták be, állatokat, mitológiai motívumokat és geometrikus alakzatok díszítették.
A modern régészet számára az anasazik sziklaházait két cowboy, Richard Wetherill és Charles Mason fedezte fel 1888 decemberében.
A leleteket elsőként Gustaf Nordenskiöld, finn-svéd sarkkutató tárta fel. Feltérképezte, lefotózta és részletesen dokumentálta az omlásnak indult falvakat és lakótornyokat. Az itt talált tárgyak egy részét saját hazájába szállíttatta – ma a Finn Nemzeti Múzeumban láthatók –, ezért a tettéért rongálás vádjával börtönbüntetésre itélték. Szabadulása után 1893-ban visszatért Svédországba és kutatásainak eredményeit a The Cliff Dwellers of the Mesa Verde című könyvében jelentette meg. E munkája nyomán szerzett tudomást a nagyközönség a különleges indián falvak létezéséről. Nordenskiöld munkássága, régészeti körökben ma is vitatott, ám többen úgy vélik, hogy tevékenységével jelentősen hozzájárult a terület nemzeti parkká nyilvánításához, ezzel az Amerika területén talált legősibb kulturális leletek megőrzéséhez.
Ezt a kulturális értékét tekintve különlegesen gazdag – 4000 régészeti lelőhelyet, valamint rengeteg kő- és barlangrajzot rejtő – vidéket, 1906-ban Theodore Roosevelt elnök nemzeti parkká nyilvánította, és 1978 óta része az UNESCO világörökségi helyszínnek.
Szerencsére bőven maradt a helyszínen tárgyi lelet, melyek Doloresben, Utah a Smithonian Múzeumban tekinthetők meg.
Ugyanitt látható egy kert, kb 20×20 méteres, ahol a cikkben leírt növényeket korabeli módon termesztenek. Az ásatások során talált koponyákat, csontokat tárolókban állították ki, mellettük látható csontváz és arcrekonstrukciók, melyek hologram technikával készültek és megmutatják, hogy az emberek, hogyan néztek ki életükben.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
nationalparks.org
Wikipédia
wikiwand.com