A KÁNAÁNI KUTYA

A KÁNAÁNI KUTYA

A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy feltehetően a legkorábbi, ismert kutya ábrázolásokat fedezték fel Szaúd-Arábia északnyugati részén. Az Arab-sivatag két régészeti lelőhelyén talált rajzok körülbelül 9 000 évesek lehetnek. (Sumida Magazin 2022. október 17-én) A mellékletek között van egy kép amelyen a vadász több karcsú, talán kissé kopószerű kutyát tart pórázon. Beleborzongtam a gondolatba, hogy ez a kutya 9000 év alatt megőrizte fajtajellegét? Aztán rátaláltam…
A kánaán (más szóval kánaáni) kutyák a mai Izrael, Libanon és a szomszédos országok egyes részeiről kapták a nevét. A bibliai idők zsidósága számára a csordák és a nyájak voltak a mindennapi élet középpontjában. Az állatállományt élelem, bőr és gyapjú céljából tartották, de a rituális áldozatok során is felhasználták, amelyek évszázadok óta ünnepélyes szokások voltak. A keresztény, héber és muzulmán írásokban a juhokra és pásztorokra vonatkozó számos utalás tanúsítja, hogy a pásztorélet központi szerepet játszik az ókori szemita kultúrákban.
Az egyik legenda szerint a kánaán kutya ült a trón mellett, Jezebel, Ahab király (Izrael 7. királya) feleségének lábánál.
A mintegy 4000 éves múltra visszatekintő műtárgyakon olyan kutyák feliratai vannak, amelyek nagyon hasonlítanak a kánaánokhoz, de a fajta kitenyésztéséneknek időpontja meghatározhatatlan. A kánaáni az egyike azoknak a kutyafajtáknak, amelyek egy időre eltűntek a történelem visszapillantó tükrében. Feltételezhetjük, hogy ezek a kutyák évezredeken át a pásztorsegédek voltak, akiknek feladatai közé tartozott a terelés, a hajtás és az őrzés.
Az izraeli ásatások során feltárták az Askelon kutyatemetőt , ez az ókori világ legnagyobb ismert állattemetője, hozzávetőlegesen 700 kutyacsontvázat tartalmaz, amelyek mindegyike anatómiailag hasonlított a modern idők kánaáni kutyájához. A temető a Perzsa Birodalom megszállásának idejére nyúlik vissza, és a régészek azt feltételezik, hogy a kutyákat szent állatként tisztelték, de legalább is nagyra becsülték.
A fajta ismert történetének fordulópontja a 70. évben következett be. Ekkor történt, hogy a rómaiak, Júdea több évtizedes nyugtalan megszállása után, elpusztították Jeruzsálemet, és szétszórták a zsidókat a Közel-Keleten és a Földközi-tenger medencéjében. Miután gazdáik elmentek és nyájaik szétszóródtak, a kánaánkutyák a Negev-sivatagban kerestek menedéket, ahol túlélték, és többnyire háziasítatlanul éltek egészen a 20. századig.
Itt egy pillanatnyi kitérőt tennénk: a kynológiában –kutyatudományban – a „visszavadult” kutyákat páriakutyáknak hívják, ez nem fajtameghatározás hanem utalás az életmódjukra. Indiában, a Távol-keleten és számtalan más földrész szeméttelepein, sikátoraiban találkozhatunk velük. Pl. meggyőződésem, hogy a mexikói kopaszkutyák ősei is páriakutyák voltak, amíg valakinek meg nem tetszettek és elkezdett foglalkozni velük.…
Nos, a kánaáni kutyák ilyen páriakutyaként töltöttek el közel kétezer évet. Mivel viszonylag zárt területen éltek, nem volt kivel keveredniük, számszerűleg elég sokan voltak ahhoz, hogy ne alakuljon ki beltenyészet az összes bajával együtt, megőrizték alkati jellemzőiket.
Eljöttek a XX. század 20-30-as évei, amikor Európából az antiszemitizmus felerősödésének hatására, megindultak a visszavándorlások Palesztínába és Erecbe (Erec: héber szó, Izrael földjét jelenti.).
Létrejöttek a kibucok és a mosávok, mint önellátó, önfenntartó termelő közösségek.
Az Izrael Állam megalakulásához vezető évek során őrkutyákra volt szükség az elszigetelt zsidó telepek őrzéséhez és később a K-9-esek képzéséhez az induló izraeli hadsereg számára.
Dr. Rudolphina Menzel (1891–1973) egy Palesztinában élő osztrák kinológus ekkoriban foglalkozott a sivatagban élő, általa intelligensnek tartott páriakutyákkal.
Az 1930-as években Menzelt felkérte a Haganah (Paramilitáris önvédelmi szervezet), hogy hozzon létre egy szolgálati kutya szervezetet. Számára egyértelmű volt, hogy nem „importból” kell a kérdést megoldani, a helyben talált páriakutyák viselik a legtermészetesebben a klímát és a viszontagságokat.
Körülbelül hat hónapba telt, míg elfogták első kutyáját, Dugmát, és néhány héten belül el tudta vinni a városba és a buszokra, magyarul a kutya rövid idő alatt visszaszocializálódott.
Beigazolódott a feltételezése, miszerint a sivatag félvad kutyái, legrátermettebbek, képesek túlélni egy ilyen kemény létet, de szocializálhatók… Befogott egy kiválasztott félvad egyedcsoportot, megszelídítette, kiképezte és tenyésztette őket. Menzel úgy találta, hogy a kutyák nagyon alkalmazkodóképesek és könnyen visszaháziasíthatók.
Így kezdődött a kánaáni kutya újratelepítése.
A sivatagi kutyák okosnak és kiképezhetőnek bizonyultak, és hamarosan őrszemként, hírnökként, szolgálati kutyaként és taposóakna-keresőként segítették az embert. A második világháború után Menzel békeidőben elkezdte a kánaánok tenyésztését és vakvezető kutyák képzését.
Szelektív tenyésztési programot indított a ma Kánaán kutyaként ismert fajta nemzetközi elfogadtatása érdekében is.
1949-ben Menzel megalapította a Vakok Tájékozódási és Mobilitási Intézetét, 1953-ban pedig kánaáni kutyákat kezdett vakvezető kutyákként kiképezni. Bár több kutyát is ki tudott képezni, úgy találta, hogy a fajta túlságosan független és túl kicsi az általános vakvezető kutyák számára, bár néhány kutyáját sikeresen használták a vak gyerekek. Tenyésztési programja az Intézetre összpontosult, ahol megalakult a kennelben nevelt kánaáni kutyák alapítványa “B’nei Habitachon” néven. Ezenkívül folytatódott az eredeti típusú kutyák ellenőrzött gyűjtése, elsősorban a negevi beduinoktól.
A fajta hivatalos leírása röviden…
Marmagasság: 50-60 cm
Testtömeg: 18-25 kg
Alomszám: 6-8 kölyök
Várható élettartam: 12-15 év
a fajta több ezer éves „előéletéből” adódóan rendkívül kifinomult hallási és szaglási érzékkel rendelkezik, és akár jelentős távolságból is képes észlelni a közeledő behatolókat; mindig éber. Emellett viszont igényli a dédelgetést. Amikor gyerekek vagy háziállatok között nevelkedik, odaadó családi kutya lesz belőle. Ezt a kutyát hőmérséklet-szabályozó bundájának köszönhetően szélsőséges időjárási körülmények között is lehet tartani. Tökéletes őrszem, és ha azt akarta, hogy figyeljenek rá, elkezd csaholni, vonyítani vagy morogni, amikor viszont hallgat, megjelenése tökéletesen méltóságteljes.
Egy fajta, amely közel 2000 évig gondoskodott önmagáról, a kánaán kutyák még mindig megőrizték a sivatagi kutyák masszív önellátását, és nem érintette őket a változó kutyadivat azóta, hogy Ábrahám először vezette a nyáját Kánaán földjére.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– wikiorg (eng)
– kutyabiblia org
– kutyatár
– kutyaközpont