MI FÁN TEREM A CSOKOLÁDÉ?

MI FÁN TEREM A CSOKOLÁDÉ?

A csokoládé alapanyaga a kakaóbab egy örökzöld fán terem. A kakaófának Orchideára emlékeztető rózsaszín virágai és uborka formájú termése van, amelyek közvetlenül a törzsön vagy a vastagabb ágakon sarjadnak. A termés öt rekeszében 30-40 szem kakaóbabszem ül.
A növény őshazája Dél-Amerika, az Amazonas folyó őserdői.
Nem sok olyan élelmiszer van, amelynek ilyen gazdag és ármányokkal teli a története, mint a csokoládénak. Amikor Hernando Cortés megtudta hogyan készül a csokoládéital, majd behozta Európába nagy szenzációt keltett vele. A kakaó és a csokoládé még ma is a misztikum és az élvezet jelképe.

A csokoládé fogyasztás történetének közel 4000 éves múltja van…

A régészek, Hondurasban az Ulúa völgyében megtalálták egy kis falunak a nyomait, ahol a kakaó már az I.e. 2000 körül központi szerepet játszott. Onnan származnak az eddig ismert legrégebbi Dél-Amerikai ivóedények és tányérok. A kutatások szerint, ezeket az edényeket kizárólag a „Xocoatl”, az eredeti kakaóital elkészítéséhez és fogyasztásához használtak. A történészek úgy tartják, hogy ez a kis falu a csokoládé születésének szimbóluma.
A maja mezőgazdaság és kultúra egyik fontos növénye volt a kakaófa, azonban a csokoládé luxusnak számított. Magas rangú vezetők temetési szertartásán értékes ajándékként ajánlottak fel a növény terméséből készült italt. A tudósok a maja sírokban találtak olyan cserépedényeket amelyeknek az alján barna por volt, a benne felszolgált csokoládé maradéka.
A maja társadalomban a kakaó nagyon fontos szerepet játszott mint fizetőeszköz.
A maja és később az azték kultúrában számos összetett szó létezett, amelyben a kakaó szerepelt úgy, mint nocacau (az én pénzem) vagy mocacau (a te pénzed).
A csokoládé ital készítéséhez az aztékok a kakaóbabot napon megszárították majd nyitott tűz felett megpörkölték, miközben a szemek lenyűgöző édes illatot árasztottak. Pörkölés után nehéz hengerrel összetörték és egy ívesre csiszolt kövön fűszerekkel, gyógynövényekkel péppé gyúrták. Ezt a masszát vízben elkeverték és egyik edényből a másikba öntögették, amíg habos nem lett. Az aztékok szerint ez a zsíros és sima hab tette az italt ízletessé.

Kakaó Európában…

A „cacahuatl”-ból, azaz kakaóbabból készített „xocolatl”(keserűvíz) nevű ősi italt a Mexikót meghódító spanyol Hernando Cortez fedezte fel Európa számára 1519-ben.
A spanyolokat eredetileg pusztán a kakaó gazdasági értéke érdekelte, a csokoládé italt eleinte nem is tartották ízletesnek. Amikor viszont vaníliával, fahéjjal vagy szegfűszeggel izesítették, főként miután cukrot is adtak hozzá, rájöttek, hogy nagyon finom.
Amikor a csokoládé megérkezett Európába, először inkább gyógyszernek tekintették, mint ízletes élelemnek. Az első hivatalos nyilatkozatot Bonavontura Di Aragon, Richelieu bíboros testvére adta ki, aki szerint a csokoládé elősegíti a lép és más egyéb emésztési funkciók működését és fizikailag is stimulálja a szervezetet.
A 16. században a gyógyszerészek és az orvosok a kipróbált gyógyszereiket gyakran a csokoládéba keverve adagolták így téve elfogadhatóbbá azoknak az ízét.
Még a 17.-18. században is a csokoládét rendszerint orvosilag írták elő és a gyógykezelés részeként alkalmazták különféle betegség esetén. A holland Bontecoe doktor a megfázás és köhögés hatékony ellenszerének tartotta. A francia Lémery doktor szerint elősegítette az emésztést és a termékenységet. A csokoládét még agyserkentőnek is tartották, amely erősíti az ember szellemi teljesítőképességét és még a búskomorságban szenvedőkre is jó hatással van.
Franciaországba a csokoládé 1615-ben érkezett III. Fülöp spanyol király leánya, Ausztriai Anna hozományával.
Reggeli és társasági italként XIV. Lajos udvarában talált igazi otthonra. XV. Lajos kedvesei, Madam de Pompadour és Madame du Barry a csokoládé vágyfokozó hatásának különleges szerepet tulajdonítottak. Az utóbbi csokoládéját ámbrával (cethalból nyert viasszal) ízesítette. A hódításairól híres Casanova a forró csokoládét a szerelem elixírjének nevezte, és többre tartotta a pezsgőnél.
A csokoládé az etikett, a jó modor és a luxus szimbólumává vált. Hódoltak neki koronás fők, írók, költők, filozófusok. Még a hadvezérek is, mint például Napóleon. Tudományos és irodalmi művek divatos témája, találkozni vele Mozart operáiban. Linné botanikus rendszerében a „cacao theobroma” (istenek eledele) elnevezést kapta.
A 18. században a csokoládé gyógyászati jelentősége teljesen háttérbe került, míg tápértéke és remek íze előtérbe. A csokoládéital receptje ugyanakkor egyszerűbb és letisztultabb lett, ki maradtak a gyógyszerek és gyógynövények és a recept egyszerűsödött: kakaó, cukor, vanília és tej vagy víz lettek a fő összetevők. A jó csokoládé ízének élvezete fontosabb lett, mint a különféle betegségek gyógykezelése. A fogyasztása viszont a magas ára miatt inkább ritka ünnepi alkalmakra korlátozódott és csak a társadalmilag magasabb rangúak élvezhették.

Iható csokoládétól az ehetőig…

Arról még vitatkoznak a történészek, hogy ki készített először szilárd csokoládét.
A brit Fry család állítja, hogy 1846-ban ők dobták piacra az első táblás csokoládét ami fontos történelmi lépés volt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a csokoládét eredetileg italként fogyasztották (esetleg haraptak hozzá kekszet vagy süteményt) soha nem szilárd formában.
Az iparosítás tette lehetővé, hogy a csokoládénak új formát adjanak és innentől nem volt megállás…
1865-ben, Olaszországban a csokoládét összekeverték mogyorókrémmel és megszületett az első „gianduja”. Ez nagyon népszerű recept lett, amely a „gianduietti”, a giandujából készült kicsi bonbonok sikeréhez vezetett.
A svájci Henri Nestlé a folyadék elpárologtatásával feltalálta a tejport ami az első táblás tejcsokoládék gyártásához vezetett. A svájci tejcsokoládé azóta is fogalom.
A 18. század közepén a szilárd csokoládé még darabos, durva összetételű volt és eléggé távolt állt a mai megszokott állagtól. Ismét Fry volt az, aki finomította a gyártási eljárást és így egy egyenletesebb, homogénebb csokoládépasztát hozott létre. Ezzel a szilárd csokoládé minősége javult.
A 19. század végén sok európai országban törvényeket hoztak a csokoládé minőségének megvédésére. Ekkorra már a csalások széles skálája alakult ki: sok gyártó olcsó csokoládét gyártott úgy, hogy a kakaóbabot kakaóbab héjával helyettesítette a kakaóvajat pedig egyéb zsiradékkal.
A 20. század elején a csokoládé még a gazdagok kiváltsága volt, de az 1910-es évekre a két fő összetevőjének (a kakaónak és a cukornak) az ára nagymértékben csökkent.
Ezen felül a kakaóra kivetett állami adók is megszűntek, következésképpen 10 éven belül a csokoládé elérhetővé vált a középosztálybeli fogyasztók számára is.
Az I. Világháború után a csokoládé lassan, de biztosan új státuszt szerzett Európában és az Egyesült Államokban. Ezután az édesség már tömegfogyasztásra szánt élelmiszer lett.
A csokoládégyártás automatizálásával Belgium járt az élen. Az az általános hit, hogy a csokoládénak erősítő és vágyfokozó hatása van valamint a tény, hogy a korábbi luxuscikk elérhetővé vált, nagyon vonzóvá tette a csokoládét. A finomság piaca a jelentősen növekedett a két világháború között. Az 1980-as évekre már a fogyasztása beépült a napi étkezési szokásokba.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
bonbonetti.hu
elit-csokolade.hu
Wikipédia