A HALÁL SZIGETE

A HALÁL SZIGETE
Olaszországnak az egyik legkedveltebb turista célpontja Velence, gondolom ez nem szorul magyarázatra, de a lagúnában van egy kis sziget ahova viszont senki sem teheti be a lábát, leszámítva néhány fotóst vagy dokumentumfilmest.
Poveglia csak 345 méter hosszú és 335 méter széles, valóban apró szárazföld, de a múltja tele van elképesztő borzalmakkal.
A szigetet először 421-ben említik az oklevelek, amikor is a rómaiak erre a helyre menekültek a barbárok elől.
A velencei dózse a 800-as években több családot telepített a szigetre, akik felvirágoztatták a kis földdarabot.
Mivel teljesen függetlenek voltak Velencétől, így adókat sem fizettek – érthető, hogy a korabeli gazdaság szárnyalt. Ez idő tájt épült a San Vitale templom is, mely rengeteg, a szigetről készített fotó legfőbb eleme és ékessége.
Hiába épült meg a képeken oly jól látható, gyönyörű nyolcszögletű erőd (Ottagono) – a 13. században a lakosságot kénytelenek voltak a gyakori lombard és frank támadások elől a biztonságosabb Velencébe evakuálni. Úgy tudni, hogy Poveglia ezután közel egy évszázadon át lakatlan volt. A támadások során rengeteg katona lelte itt a halálát, akiket temetetlenül hagytak Poveglia-n, a hagyomány szerint őket nevezik a sátán katonáinak.
Az apró sziget történetében meghatározó időszak volt a 15.-16. század. Ezekben az időkben gyakorta tombolt a pestis és ide száműzték azokat az embereket akiken a betegség tünetei megjelentek. A fertőzött emberek, néhány nap után mindenféle segítség nélkül pusztultak itt el. A történelmi becslések szerint 160- 200 ezer pestises ember halt meg a szigeten, akiknek maradványait szintén ott hagyták. A tetemek egy részét hatalmas máglyákon égették el vagy tömegsírokba temették. Ezeknek a feltárása a 20. században indult.
Az 1700-as években Povegliát karantén állomásnak használták. A nyílt tenger felől érkező hajók legénységének 40 napig kellett vesztegelni a szigeten, mivel ennyi a pestis lappangási ideje. A járvány lezajlása után már senki sem akart a itt élni, a templom tornyából ekkor lett világítótorony.

A sziget életében a 20. század elején kezdődött a következő borzalmas időszak…

1922-ben egy olasz ideggyógyász elmegyógyintézetet nyitott a szigeten. Az idekerült betegekkel rendkívül Kegyetlenül bánt, emberkísérleteket végzett rajtuk. A kutatásaihoz nem ritkán fűrészt és kalapácsot is használt, melyek segítségével az agy rendellenes működését szerette volna alaposan megismerni. Azonban az ő sorsát is megpecsételte a sziget. A sátán katonáinak nevezett temetetlen holtak szellemeinek sikolyai állítólag elviselhetetlen terhet jelentettek a számára, így ő maga is megőrült. 1930-ban kiesett/kiugrott/kilökték (ki tudja?) a világítótoronyból. A legenda szerint az ő szelleme is ott bolyong a szigeten.
Az intézet, az orvos halála után is még sokáig működött, egészen 1968-ig amikor megszüntették. A kórház épületét és a szigetet elhagyták, minden úgy maradt mint amikor bezárt a létesítmény.
Poveglia-n csak egy ember maradt, a gondnok aki 1984-ig élt itt és haláláig egy szőlőskertet gondozott, más társasága nem volt csak egy csapat kutya és macska.
A sziget azóta teljesen üres, az épületek falait lassan visszaveszi a természet. Egy befektetőnek az az ötlete támadt, hogy wellness szállodát nyit Poveglián, azonban az erről szóló terveket elvetették.
Poveglia talajának több mint 50%-át emberi maradványok alkotják, így eléggé hátborzongató érzés lehet a szigeten lépkedni.
A kis földdarabra jelenleg tilos belépni, azonban a környék hajósainak a kísértetektől való félelme a felkínált összeg nagyságának arányában csökken.
A sziget 2014 márciusa óta eladó, az ára 3 millió euró, plusz 1,7 millió az épületek rendbehozatala, ami a vevő kötelezettsége.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
olaszorszagrol.hu
roadster.hu
Wikipédia