EMBER-MAJOM KATONÁK

EMBER-MAJOM KATONÁK
Köztudott, hogy az ember legközelebbi rokona a csimpánz melynek genetikai állománya 99%-ban megegyezik a miénkkel. Egyes kutatók szerint ésszerű megoldás az emberszabású majmok testében, transzplantációs célból, emberi szerveket növeszteni, de ez bioetikai szempontból igen aggélyos, ezért a nyugati országokban jogszabály tiltja. Egy kaliforniai kutató intézet, a téma szempontjából sokkal lazább Kínában kezdte meg a kísérleteket, hogy ember-majom hibrideket hozzanak létre. De nem ők az elsők ezen a területen, közel 100 évvel ezelőtt már volt erre próbálkozás.
A 20. század elején kezdődtek a kísérlet a fajok közötti szervátültetésre, vagyis a xenotranszplantációra. Ezzel egy időben megjelentek azok a tudósok is akik ezt, egy olyan folyamat első lépésének tekintették, ami elvezet az ember-állat hibridek mesterséges létrehozásához. A kísérletek zömét a párizsi Pasteur Intézet finanszírozta és több sarlatán meghiúsult terve után egy igazi “sztár biológus” megjelenésére vártak, aki sikerre vihetné a hibrid kutatást.

Ilja Ivanovics Ivanov …

1910-ben a grazi Nemzetközi Zoológiai Konferencián Ilja Ivanovics Ivanov orosz tudós előadta az elméletét az ember és a majom keresztezéséről. A tudós ekkor már ismert volt a mesterséges megtermékenyítés területén. A világ számos pontjáról keresték fel őt a lótenyésztők mert újszerű módszerével akár 500 kancát is megtudott termékenyíteni egyetlen csődör örökítőanyagával.
Ivanov nagy érdeme volt, hogy gyakorlatilag megoldotta az orosz ló hiányt, de nem érte be ennyivel…Figyelme az ember-állat hibridek felé fordult, viszont ezt a szakmai közönség enyhén szólva sem vette jó néven. A nagy bejelentést követő években titokban végezte a kutatásokat.
A bolsevik hatalomátvétel után úgy gondolta, hogy az új, vallásellenes vezetést érdekelheti a téma. Az elméletének bizonyítására állami támogatást kért. Levelet írt Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij népbiztosnak,melyben kifejtette az ember-majom hibrid létrehozásának elméletét.
Ivanov hangsúlyozta, hogy a kísérleteket mindenképp Afrikában kell lefolytatni, mert állítása szerint, idézem: “a négerek közelebb állnak a csimpánzhoz”
A tudóstársadalom ellenezte a természetbe való beavatkozást de a valóságtól elrugaszkodott politikusokat lelkesítette a majomemberek létrehozásának ötlete.
Lenin egyik legközelebbi tanácsadójának, Nyikolaj Gorbunovnak az unszolására a Szovjet Tudományos Akadémia (többek között Ivan Petrovics Pavlov beleegyezésével) 1925 szeptemberében tízezer dollár értékű támogatást nyújtott Ivanovnak, hogy Afrikában belefogjun a kísérletbe.

Az afrikai nők nem akarták a majom spermát….

Ivanov fiával együtt az akkori Francia Guinea fővárosába, Conakryba utazott, ahol a Pasteur Intézet kihelyezett laboratóriumában dolgozhattak. Oda érkezésük után hamar szembesültek az intézmény nehéz helyzetével: a „kutatóintézet” gárdája mindössze két állatorvosból állt. A majmok befogása sem volt egyszerű. Két lehetőség állt előttük: vagy a piacról szerzik be a csimpánzokat, amire alig futotta a keretből vagy esőerdők mélyére merészkedve próbálnak kísérleti alanyokra szert tenni. Nagy nehézségek árán az ország hegyvidéki területén sikerült 13 csimpánzt befogni.
A helyi lakosság már eleve nem nézte jó szemmel a párizsi intézet tevékenységét az emberszabású majmokkal. Különböző hiedelmek szerint úgy gondolták, hogy a majmok néha megerőszakolnak helybéli nőket, akiket, ha felmerül a gyanú, azonnal száműztek a közösségből. Ivanovot ez nemhogy eltántorította volna, de még meg is erősítette abban a hitében, hogy az emberek és a majmok keresztezése lehetséges, hiszen az állatok természetes módon is próbálnak közösülni az emberekkel.
Ivanov tervei szerint egyszerűen lefizette volna a helyi nőket, hogy majom spermát ültessen beléjük, de azzal nem számolt, hogy a kiközösítés veszélye miatt nem fognak tolongani a jelentkezők. Egyértelművé vált, hogy a helyi nőket nem tudni rávenni a kísérletre, ezért megfordította az eredeti tervétt, így már férfi alanyokat keresett, akiknek a spermáját nőstény csimpánzokba ültetheti. Ivanov tisztában volt vele, hogy a kisérletet csak titokban tudja elvégezni, ezért a sperma minták begyűjtése után (amelyekről csak annyit jegyzett fel, hogy nem az övé, és nem is a fiáé) a csimpánzokkal visszavonult a laborba. A mesterséges megtermékenyítés után a Babette, Syvette és Csornaja nevű csimpánzok egy hónap után sem mutattak terhességre utaló jeleket.
Ivanov a kudarc után sem adta fel, visszatér az eredeti elgondolásához és úgy akarta mesterségesen megtermékenyíteni a helyi nőket, hogy nem avatja be őket a kísérlet részleteibe, hanem csak orvosi rutin vizsgálatnak tünteti fel a folyamatot. No de ezt már a helyi francia kormányzó gyomra sem vette be. Ivanov ezt viszont „burzsoá előítéleteknek” tudta be és levelet írt Moszkvába, próbált érvelni a terve mellett, de már a szovjetek is ellenezték a kutatást, legfőképpen azért mert a hat hónaposra duzzadt afrikai útja során bőven elverte a kísérletre szánt pénzt.

Az ateisták ünnepelték, a Ku-Klux-Klan keresztbe tett neki…

Időközben a kísérleteinek híre a világ számos pontjára eljutott és heves tiltakozásokat váltott ki. Viszont a New York Times 1926. június 17-én megjelent cikkében az “Amerikai Szövetség az Ateizmus Előmozdításáért” nevű szervezet elnöke, Charles Smith szerint Ivanov kísérleteit finanszírozniuk kellene a tudomány kedvelő amerikaiaknak .Ekkor már a szovjet kormány is megemelte a támogatást, így Ivanov 20 majommal indult haza, Moszkvába akik közül csak 4 élte túl az utazást.

Ezután kezdődött az önkéntesek toborzása…

Nem kis meglepetésre egy leningrádi asszony levelet írt Ivanovnak:
„Kedves professzor úr. Magánéletem romokban hever, nem látom értelmét a létezésemnek, de amikor arra gondolok, hogy szolgálatot tehetek a tudománynak, bátran fordulok önhöz. Könyörgök magának, ne utasítson vissza!”
Időközben már csak egy hím csimpánz maradt életben, ezért Ivanov egy gazdag kubai özvegyet, egy amatőr majomgyűjtőt is megkeresett, hogy a tudomány számára néhány csimpánzt ajánljon fel. De a nőt a Ku-Klux-Klan lebeszélte a kísérletben való együttműködésről. Nem volt mit tenni, megpróbált hazai kapcsolatai révén majmokat szerezni. 1930-ban, mire az állatok megérkeztek volna, Ivanovot is utolérte a kormány tisztogatása. Több tudóstársával együtt őt is letartóztatták, azzal az indokkal, hogy a nemzetközi burzsoáziát szolgálják. Az ekkor már 60 éves Ivanovot Kazahsztánba száműzték, ahol két év múlva agyvérzésben meghalt.
A Vörös Hadseregnek és az ötéves tervnek is jól jöttek volna a szívós majomemberek…
Ivanov kutatásait legendák sora övezi. Valóban felmerül a kérdés, hogy miért támogatta hatalmas összegekkel éveken keresztül, a tudományos körökben előre kárhoztatottnak ítélt projektet a szovjet vezetés. Egy kiszivárgott titkos dokumentum szerint személyesen Sztálin rendelte meg a tudóstól a majom-ember hibrideket, hogy egy erős, de feláldozható szuper hadsereget hozzon létre belőlük.
Az I. Világháború után megfogyatkozott Vörös Hadsereg újjászervezésének céljából támogatták Ivanov kísérleteit. Az volt az elgondolás, hogy „élő háborús gépezetet” faragjon a majomemberekből, ráadásul az iparosodás felgyorsítását célzó első ötéves tervbe is jól illettek volna – az elgondolás szerint – a nagy munkabírású lények. Sztálin állítólag azt mondta Ivanovnak, hogy „egy új, legyőzhetetlen emberi lényt akarok látni, ami nem érez fájdalmat, jó az ellenálló képessége, és nem érdekli a kapott étel minősége.”

Ez az ötlet azonban még elméleti szinten is meredek….

„Az oroszok azt feltételezték, hogy ha sikerül keresztezni a két fajt, akkor azoknak a legjobb tulajdonságaik öröklődnek tovább. Vagyis meg lenne bennük az emberi intelligencia és kreativitás a csimpánz ereje és szívóssága mellett. Miért gondolták, azt, hogy a két faj legjobb, és nem a legrosszabb tulajdonságai maradnak meg, az rejtély.
Az Ivanov által alapított, emberszabásúakat kutató intézet a tudós halála után gyógyszer fejlesztéssel kezdett el foglalkozni, többek között a tetanusz és a diftéria elleni védőoltásokkal. 1960-as években már több ezer majommal kísérleteztek, és a Szputnyik program csimpánzai is innen kerültek ki. Ivanovot 1959-ben, 27 évvel halála után felmentették minden vád alól, és elismerték a mesterséges megtermékenyítés területén elért eredményeit, melyek a lótenyésztésben hatalmas áttörését hoztak. Az ember-majom hibridek ügyét azonban szépen a szőnyeg alá söpörték.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
qubit.hu
delphipages.live/hu
newscientist.com