A TIBETI HOMOKMANDALÁK

A TIBETI HOMOKMANDALÁK

A buddhizmusban a mandalák rendkívül fontos jelképek, lelki és rituális szimbólumok, az univerzum képviselői. A mandala elnevezés egy ősi szanszkrit szó, és annyit jelent, hogy kör, valóban a mandalákat különböző geometriai alakzatokkal kombinált koncentrikus körök jellemzik. A homokmandala a tibeti buddhista hagyományban színes homokból készített, majd szertartásosan lerombolt kép. A homokmandala szimbolikusan kifejezi azt a buddhista nézőpontot, hogy a valóságban az anyagi dolgok átmenetiek, semmi sem állandó. A homokmandalákban az ábráknak és színeknek fontos, meghatározott jelentésük van, amelyet precíz aprólékossággal készítenek el a buddhista szerzetesek.

A mandalák témái…

A mandalák tulajdonképpen kétdimenziós leképezései egy egy háromdimenziós mennyei palotának.
A kép minden részének egyedi szimbolikus értelme van. A külső körök a palota falait jelentik amelyek elválasztják a belső, szent földet a külső káosztól. A palota díszes kapui a négy égtáj felé néznek. A többi részlettel ellentétben a kapukat nem felülnézetből látjuk, hanem oldalnézetből. A palota falait a szellemi tanítást jelképező szimbólumok ékesítik, pl. füzérek, drágakövek, vázák, és győzelmi zászlók. A palota közepén található a mandala ura, konkrét ábrázolásban vagy az őt jelképező valamilyen tulajdonsággal vagy szent szótaggal. A gyakorló célja, hogy meditálás során eljusson a középpontig és azonosuljon az adott istenséggel.

A körök jelentése kívülről befelé…

A Tűz-hegy ötszínű láng köre, amely a nemtudás elégetésére képes bölcsességet jelképezi.
A vékony vadzsra sor arany gyémánt jogarokból áll, amely a megvilágosodást jelenti.
Belül húzódik a bölcsességet és tisztaságot kifejező Lótuszszirom-kör.
Egyes mandalákon szerepelhet még a Nyolc Temető köre is.
A homokmandala készítését szertartások előzik meg, melyek során a szerzetesek mantrákat énekelnek, közben furulyákon, dobokon és cintányérokon játszanak. Ezek a rituálék a megtisztulást szolgálják, ugyanis a mandala szent terület, amelyet védőkörök óvnak a kaotikus, bomlasztó erők befolyásától.

Ez után kezdődik a komoly munka…

Eredetileg a mandalákat nem megfestett homokból, hanem összetört színes kövekből, ásványokból, féldrága és drágakövekből készítették. Például a kék színű lapisból és a lazuliból, vagy vérvörös rubinból, és így tovább.
Először krétával vagy ceruzával, vonalzók és körzők segítségével egy sima felületre pontosan kimérik és felrajzolják a mandala körvonalait. Miután az alap kész már csak több millió – inkább milliárd – színes homokszememet kell gondosan a meghatározott helyére szórni. A szemcséket egy keskeny fém tölcsér, az úgynevezett chakpur segítségével juttatják a kívánt helyre. Ezt úgy csinálják, hogy tölcséren lévő rovátkákon egy kis fém rudat végighúzva a szerzetes megrezegteti a tölcsért amelyből a szemcsék elkezdenek kihullani.
Tradicionálisan négy szerzetes dolgozik egy mandalán, mindenkinek egy-egy negyed jut. Elképesztő türelem és precizitás szükséges ahhoz, hogy az ábrát belülről kifelé haladva létrehozzák. A munka rendszerint több hétig is tarthat, mivel óriási odafigyelést igényelnek a bonyolult részletetek kialakítása.

A homokmandala szertartásos lerombolása…

Annak ellenére, hogy hatalmas és igen kemény munkába telik egy-egy mandala megalkotása, ezek a művek nem hosszú életűek. Nem sokkal a befejezésük után, a szerzetesek tönkre teszik az alkotásokat, ezzel azt szimbolizálva, hogy semmi sem tart örökké. A kép részleteit meghatározott sorrendben összesöprik majd egy csuporba teszik, amit selyembe tekernek, ezután pedig elviszik a folyóhoz, ahol visszajuttatják azt a természet körforgásába.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
helovilág
mandala.hu
wiki

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *