PAULO DUARTE FILIPE képzőművész, filmrendező

PAULO DUARTE FILIPE képzőművész, filmrendező

Paulo Duarte Filipe portugál származású képzőművész, író, költő, szobrász és filmrendező 1963-ban született.
Gyermekkorának jelentős részét Afrikában töltötte, ugyanis a szüleivel együtt kivándoroltak Angolába, és három hónapos korától 12 éves koráig, az 1975-ben bekövetkezett polgárháborúig, az afrikai kontinensen éltek.
A tragikus esemény örökre megváltoztatta az életét, és még nagyon fiatalon megtanulta, milyen értékes az élet és milyen nagy ajándék.
Jelenleg Londonban, Angliában él és alkot.

Paulo művei megtalálhatók világszerte köz- és magángyűjteményekben.
Az elmúlt évek során költőként, művészként és filmrendezőként is több díjjal és elismeréssel tüntették ki.
2019-ben a “Best Career-Director” díjat ítélte oda Paulonak a portugáliai BragaCine Nemzetközi Független Filmfesztivál.
2014-ben a “Filipe” című rövidfilmjét a Cannes-i Filmfesztivál beválogatta a rövidfilm kategóriában.
Paulo Duarte Filipe megalapította a Peace and Art Society (Béke és Művészet) Társaságot Portugáliában, valamint a „pandémiás művészet” c. mozgalom alapítója, ötletgazdája. A portugál művész tagja több külföldi művészeti egyesületnek, szervezetnek. Számos művészeti kiadványban, katalógusokban szerepelnek alkotásai.

A képzőművész így vall művészetéről, alkotói tevékenységéről:
“Művészként kötelességünk egy békésebb, harmonikusabb világ megteremtése, létrehozása a művészetünk felhasználásával.
Mindig szükségem volt arra, hogy a művészeten keresztül fejezzem ki magam, mert úgy éreztem, így a legegyszerűbb elmagyaráznom amit érzek vagy amit gondolok. Írással, rajzolással, festéssel igyekszem kreatívan kifejezésre juttatnom a belső énemet.
Számomra a festés és írás önvizsgálat, önreflexió. Ez az én világom, a sok szabály nélküli világ. Megtanultam kideríteni, ki is vagyok én valójában.
Az első rajzdíjamat hét évesen nyertem Afrikában, Angolában, ahol a szüleimmel éltem 12 éves koromig.
Majd visszatértünk Portugáliába, és az írás intenzív időszakát éltem meg.
16 évesen nyertem el az első költészeti díjamat.
Ezt követően új kreatív utakat keresve, elkezdtem raku kerámiával foglalkozni.
A későbbiekben viszont a művészeti installációk készítése vonzott a leginkább, és újrahasznosított anyagok felhasználásával készítettem el alkotásaimat. Ez egy folyamat kezdete volt, mert ekkor egyre inkább tudatosult bennem, hogy tisztelnem kell a környezetemet.
Az elmúlt évek során világszerte szerveztem kiállításokat, művészeti rendezvényeket.
Munkáimat kiállították már New Yorkban, Las Vegasban, Beverley Hillsben, Londonban, Walesben és a világ számos országában.
A könyvkiadás élményét is megtapasztalhattam. Versantológiákban jelentek meg a verseim különböző nyelveken.
Szobraim és művészeti installációim közterületeken és középületekben is megtekinthetők.
A filmrendezés, filmkészítés is érdekel. Az elmúlt évek folyamán több rövidfilmet is készítettem. 2014-ben a cannes-i filmfesztivál beválogatta a Filipe c. kisjátékfilmemet.

Őszintén megvallva, sikerült már sok célt elérnem, de még számos tervem, projektem lenne, amelyet szeretnék az elkövetkező évek alatt megvalósítani.
A hírnév nem érdekel. Úgy gondolom, hogy a hírnév mulandó, átmeneti és nincs nagy jelentősége.
Sokszor kedvemet lelem a dokumentumfilmek készítésében. Igyekszek a jelen emberének, művészének emléket állítani a kisjátékfilmjeim vagy éppen a dokumentumfilmjeim által.
Igazán izgalmas kihívás számomra a filmrendezés és szeretek alkotni, időt fordítani a művészetre. A Rio de Janeiro-i Kortárs Művészeti Múzeumban, de más nevezetes intézményekben is kiállították már munkáimat, de számomra a kiállítások helyszíne nem bír olyan jelentőséggel, mint az alkotás folyamata.
Idén egy új művészeti mozgalmat kezdeményeztem, melyet a világjárvány időszaka ihletett meg. A kiállítássorozat a “pandemic art” címszó alatt kerül bemutatásra és számos külföldi művész munkáit tekinthetik meg az érdeklődök Európa különböző országaiban.
A “pandémiás művészeti mozgalom” célja, hogy újradefiniálja a művészet fogalmát.
Azt gondolom, hogy a művészetnek igazodnia kell időnként a különböző változásokhoz, vagy az éppen aktuális élethelyzethez, tulajdonképpen a művészettel a közönséget, a befogadót kell megérinteni.

Hamarosan kezdetét veszi a “pandémiás” rendezvénysorozatunk, amelyre a világ különböző pontjairól érkezett alkotásokat mutatjuk be.
Őszintén remélem, hogy a “pandémiás művészet” által is tudunk értéket közvetíteni.
Ha ilyen tálentummal, tehetséggel lettem megáldva, akkor mindenképp tennem kell azért, hogy ezt továbbadjam munkám által és értéket közvetítsek.
Az alkotásokon, performanszokon vagy éppen installációikon keresztül igyekszem érzéseimet, gondolataimat kifejezni, közvetíteni és szeretném, ha alkotói tevékenységem példaértékű lenne mások számára is.
Művésznek és a művészet által megnyilvánulni igazi ajándék, és szeretném ezt az ajándékot átadni másoknak és a világnak.
A művészet nem az alkotóé, hanem mindenkié és az univerzumhoz tartozik, amelyben létezünk.”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *