A NEPÁLI MÉZVADÁSZOK

A NEPÁLI MÉZVADÁSZOK
Az édes íz iránti vágy genetikailag belénk van kódolva, a cukor megjelenése előtt mézet használtak édesítésére. A méz népszerűsége a kristálycukor megjelenésével sem csökkent, sőt az utóbbi évtizedekben újra reneszánszát éli.
Az édes csemege begyűjtése szinte minden korban, és kultúrában jelen volt, már nyolcezer éves barlangrajzokon is látunk róla ábrázolásokat. A Nepálban élő gurung törzs tagjai a mai napig az őseik módján gyűjtik a mézet.
A mézvadászat rendkívül veszélyes, nemritkán halálos kimenetelű munka. Legtöbbször nem használnak semmilyen védőeszközt, az agresszívan támadó méheket csak füstöléssel nyugtatják.
Saját maguk készítette köteleken és létrákon, a sziklafalakon lógva, gyakran 100 méteres magasságban gyűjtik be a világ legnagyobb mézelő méhétől, a Apis laboriosatól származó termést. Egy „tangos”-nak nevezett hosszú bambusz rúdra szerelt eszközzel vágják le a sziklafalról az aranysárga lépeket, miközben a többiek egy kosarat tartanak alá, hogy felfogják azokat. A megtelt kosarakat leeresztik a szikla tövében várakozó társaiknak.
A három napos mézvadászat igazi csapatmunka, mely egyben a közösséget is összetartja. Mielőtt elindulnak a hegyre imádkoznak és gyümölcsöket, virágokat valamint rizst áldoznak.
Ha valaki meghal, akkor azt mondják, hogy az illető “nem imádkozott eleget”.
A mézvadászok csak tavasszal és nyáron gyűjtenek, ráadásul a lépek harmadát mindig ott hagyják, hogy maradjon elég méz a méheknek is.
A falubeliek az ételeik és teáik ízesítésére a nyári mézet használják, a tavaszit pedig gyógyszerként alkalmazzák. Ez a méz lényegesen különbözik a nyáritól, ugyanis a himalájai méhek többféle mézet termelnek, attól függően, milyen növények honosak az adott magasságban, és közülük mi virágzik. Márciusban, áprilisban a rododendronok nyílnak, ezeknek a növénynek a virágjaikban található méreganyagoknak köszönhetően, a méz enyhén hallucinogén hatású, aminek pedig gyógyerőt tulajdonítanak. Ezért a tavaszi méz rendkívül népszerű Japánban, Kínában és Koreában, és az ára is meglehetősen borsos.
Sajnos, az utóbbi években a gátlástalan mézfelvásárlók lefizetik a vadászokat, azért, hogy egész évben gyűjtsenek, mondanom sem kell a legnagyobb hasznot a kereskedők zsebelik be.
Ez megzavarja a méheket, és az egész hagyomány tovább élését veszélyezteti.
Mivel ez megzavarja a méheket, így a számuk rohamosan csökken. Ez nem pusztán a hagyomány tovább éleset veszélyezteti, a klímaváltozással együtt az egészéves gyűjtés a helyi, törékeny ökoszisztémát is súlyosan, szinte visszafordíthatatlanul károsítja.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

ng.24.hu
Érdekes Világ
fotók: Andrew Newey