A KALIFORNIAI MAGYAR BORÁSZ (ISMERETLEN FELFEDEZŐK II

A KALIFORNIAI MAGYAR BORÁSZ (ISMERETLEN FELFEDEZŐK II.)
Drága Olvasó nem. Nem ő fedezte fel Amerikát. De olyat tett amellyel beírta nevét a nyugati part történelmébe. Kérem szíves figyelmedet, mert egy-egy fejezetet muszáj röviden megfogalmazni, kénytelen vagyok grafomániámnak határt szabni, ugyanis ez csak egy rövid ismertető és nem több kötetes életrajz.
Akinek a neve a világjáró magyarok közül méltatlanul ismeretlen. Igaz, nem neveztek el róla vulkánt, mint Teleki Sámuelről, nem született könyv a vadászkalandjairól, mint a Széchenyi Zsigmondéiról, sem film az életéről – vagyis a haláláról –, mint az Almásy Lászlóéról. Utóbbihoz viszont legalább annyiban hasonlít, hogy néha őt is nevezték alaptalanul grófnak, akárcsak az angol betegként elhíresült magyar köznemest. Viszont Haraszthy Ágoston, ha nem is annyira ismert, mint a fenti névsorban szereplők, hatalmas örökséget hagyott maga után.
Először nézzük a száraz lexikális adatokat. Mokcsai Haraszthy Károly fia, 1812-ben Bács vármegyében született ; a jogi pályára készült; de később a magyar testőrség tagja lett, majd József nádor magán titkára. Mindössze huszonegy évesen házasodott, felesége a sok évszázados magyar nemesi családból származó Dedinszky Eleonóra lett, akivel hat gyerekük született.
Az 1830-as évek második felében beutazta „Éjszak-Amerikát” és írta azon munkáját, mely ma már nem felel meg ugyan nyelvünk fejlettségének és egy utazási munka igényeinek, de akkor híres volt és gyújtó hatást tett; szabad szellem lengte át minden sorát. Haraszthy eladván magyarországi birtokát, még 1843 előtt végkép Amerikába költözött egész családjával, sőt atyját is oda vitte.
Hét évvel a házasságkötése után indult el az észak-amerikai utazására. Egyfelől nagy hatással volt rá Bölöni Farkas Sándor 1834-ben megjelent észak-amerikai útirajza – az első magyar nyelvű könyv Amerikáról, a másodikat majd ő fogja írni –, másfelől, miután Herkulesfürdőn megismerkedett két amerikai utazóval, és meghívta őket a birtokára, azok őt invitálták meg a tengerentúlra.
Ez az utazása csaknem két évig tartott. Ezalatt vásárolta meg azt a nagyjából 4000 hektárnyi területet, ahol megalapította a később Haraszthyville-nek, Haraszthopolisnak, majd Westfieldnek is hívott jelenlegi Sauk Cityt.
A Wisconsin állam fővárosától, Madisontól nagyjából félórányira lévő Sauk Citynek azonban se kastélya, se porcelánja, ráadásul jelentőségét az sem növeli, hogy mára annyira összenőtt a szomszédos Prairie du Sackal, hogy az ikerfalvakat legtöbbször csak Sauk Prairie-ként emlegetik. A település alapításának körülményei és alapításkori nevét hallva azonban mégis megdobbanhat a büszke magyar szív, első neve ugyanis Széptáj volt.
Évekig Széptájon laktak, Haraszthy komlót termelt, állatokat tartott, később malmot, fűrésztelepet, téglagyárat is létesített az újsütetű településén. Néhány év után azonban megunta a wisconsini életet, eladta széptáji farmját és minden más ingatlanát, majd nyugatra indult, méghozzá Kaliforniába, ahová ekkor még igen kockázatos volt szárazföldi úton eljutni, sokszor indiánok lakta, még nem civilizált tájakon kellett átkelni.
Haraszthyék 1848-ban előbb Madisonba költöztek át, tavasszal innen indultak délnyugat felé.
1849 nyarán egy Saint Joseph nevű kisvárosból indultak a „nagy síkságon” keresztül nyugatra, ekkorra egy húsz kocsiból álló expedíció szerveződött, amelyet Star Companynak neveztek el, és amelynek a vezetőjévé Haraszthy Ágoston „colonelt”, azaz ezredest választották. Ennek a megszólításnak egyébként ugyanúgy semmilyen jogalapja nem volt, mint annak, hogy szerte amerikai tartózkodásai során a báró (count) nemesi előnevet illesztették a nevéhez, ennek ellenére még egy 1870-es The New York Times-cikk is colonelként emlegette.
Ha valódi ezredes nem is volt, hamarosan valódi seriff lett. Ugyanis nem sokkal az után, hogy ’49 végén megérkezett a karaván a kaliforniai San Diegóba, az akkor még csak nagyjából hatszáz fős város seriffjének választották (igen, ez az a San Diego, ahol ma nagyjából másfél millióan laknak, miáltal az Egyesült Államok nyolcadik legnagyobb városa és a világ egyik leghíresebb állatkertjével büszkélkedhet). A San Diegó-i évek látszólag nagyon bejöttek neki: két évvel később, 1852-ben megválasztották San Diego megye képviselőjeként a kaliforniai törvényhozásba. Igaz, ez nem volt túl nagy siker, képviselősködése mindössze néhány hónapig tartott, legemlékezetesebb javaslatát, Kalifornia állam kettéválasztását pedig finoman szólva sem fogadta zajos éljenzés és támogatók népes hada.
1854-ben San Franciscóban megcsapta az aranyláz szele, magyar származású kohászokkal Haraszthy & Uznay Co. néven arany- és ezüstfinomítót létesített, majd első üzemvezető lett az Egyesült Államok pénzverdéjének San Franciscóban megnyílt telephelyén. Aztán 1857-ben szövetségi vádeljárás indult ellene több mint 150 000 dollár elsikkasztásának gyanújával (ez mai értéken nagyjából 4,6 millió dollárt jelent) és az ügy végül csak 1861-ben zárult le Haraszthy felmentésével.
Mindenesetre a politikával és az aranybiznisszel felhagyva a szőlészetbe vetette minden energiáját. Így aztán nem a paragrafusok, hanem a szőlőtőkék között valósította meg önmagát.
Szőlőtermeléssel már Wisconsinban is próbálkozott, de ha tudjuk, hogy ott a komlóval ért el sikereket, akkor az észak-amerikai éghajlati viszonyok behatóbb ismerete nélkül is sejthetjük, hogy a szőlőkkel nem. Bezzeg a napfényes Kalifornia! Kipróbálta, hogy azon az éghajlaton tényleg érdemes-e szőlőt termeszteni, és ha nem is első nekifutásra, de sikerrel járt.
Kezdetben San Francisco környékén próbálkozott több helyen is, de ott mindenhol túl ködösnek találta az időjárást, így északra indult. És itt már szerencsével is járt, így a családra újabb hurcolkodás várt – bár az előző, több ezer mérföldes úthoz képest elenyésző, mindössze pár száz mérföldes. San Franciscótól északra, a Napa-völgyben lévő Sonomába mentek.
Akkoriban a környék még elhagyatott és elhanyagolt volt, így Haraszthy jó áron tudott nagy földterületeket vásárolni, azokon szőlőt termelni, majd borászatot alapítani. Buena Vista Winery is itt van, Sonoma északkeleti határán, néhány kilométerre a tizenegyezres kisváros központjától. Itt, Sonomában, ahol 1857-ben telepedett meg végleg, egy európai bevándorlót vett maga mellé a porosz származású Charles Krug személyében. Krug kezdetben a tanítványa volt, később saját borászatot nyitott, és Haraszthy mellett a kaliforniai borkultúra másik megalapítójának tartják.
A magyar származású befektető néhány év alatt 5000 hektárra növelte termőterületét, valamint pincéket vájt a Sonoma határában lévő hegyekbe, ezzel ő lett az első kaliforniai borász, aki ilyen kőpincéket alakított ki, a borászatai is kőházakban voltak. A hatalmas területet kis parcellákra osztotta, és két dologban hitt őszintén: a szőlő locsolás nélküli termesztésében, valamint az olcsó kínai munkaerő betelepítésében (arrafelé a rabszolgatartás ugyebár nem volt alternatíva).
Buena Vista 1864-re egy korabeli sajtóhír szerint az Egyesült Államok legnagyobb agrárvállalkozásával nőtte ki magát. A hatvanas években Haraszthy európai tanulmányutat tett, amiről több mint 350 különböző szőlőfajta mintáival és tőkéivel tért vissza. Egy bizonyos Zinfandel típusú szőlőjét egyes feljegyzések szerint a ’48-as forradalom és szabadságharc első hadügyminiszterétől, az 1849-ben török földre emigrált Mészáros Lázártól szerezte be.
1858-ben írt egy 19 oldalas jelentést Report on Grapes and Wine of California címmel (Jelentés Kaliforniai szőlészetéről és borászatáról), ami hosszabb ideig az ágazat szakmai alapvetésének számított. A kaliforniai szenátus 1958-ban, a már említett 19 oldalas tanulmányának századik évfordulóján ünnepélyes nyilatkozatban rögzítette, hogy ő volt a kaliforniai szőlőkultúra atyja, „aki Kaliforniát az Egyesült Államok szőlőskertjévé varázsolta”. 2007-ben első borász munkatársával, Kruggal együtt beválasztották a The Culinary Institute of America dicsőségcsarnokába, a Hall of Fame-be.
Lexikonból vett idézettel kezdtük, fejezzük is be azzal:
„1868-ban Nicaraguába ment, hol fűrész-malmokat állított; nem sokára oda költözése után neje sárgalázban halt el; ő maga 1869. júl. 22. lóra ült, hogy a fűrészmalmokat megnézze, el is ment a munkásokhoz és beszélt velök; midőn a munkásoktól a víz partján felfelé lovagolt, többé vissza nem tért. Másnap, midőn keresték, megtalálták lovát egy fához kötve a folyó mellett. Onnan nem messze volt leterítve felső kabátja, úgy látszott, ezen hevert egy darabig. Innen nyomai egy fához vezettek, melynek egy nagy ága átnyult a folyón, ez ág a közepén el volt törve s a vízbe esve. Nyomait a fától visszafelé nem lehetett fölfedezni. Azon borzasztó s teljes valószínűséggel biró gyanításra jöttek tehát, hogy át akart menni a tulsó partra, de az ág eltörvén, vízbe esett és egy alligator elkapta. Mert e vidéken roppant nagy alligatorok lakják a folyókat. Az Alta California czimű lap egyebek közt így ír róla: «Haraszthy a gazdagulásnak mindig új meg új elemeit tudta feltalálni s az iparnak és szorgalomnak mindig tudott új tért szerezni, s bármely tartományban élt, az anyagi jólétet mindenütt előmozdította. Jó és nemes érzésekkel teljes ember volt. Vendégszerető s bőkezű, talán igen is nagy mértékben. Mindig kész volt a szükségben levőkön segíteni, s egyetlen ambicziója az volt, hogy polgártársainak hasznára lehessen. A kik őt bensőleg ismerték, csak szeretni és becsülni tudták.» Haraszthynak négy fia s egy leánya maradt; 80 éven felül lévő atyja vele egy időtájban egy hajón halt meg, midőn épen fiához utazóban volt.” (Eredeti nyelvezetét meghagytam, csak ahol szükséges, ott egészítettem ki mai írásmódra).
Mindössze ötvenhét éves volt.
Emlékezzünk rá tisztelettel.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
észkombájn, Haász János
Arcanum lexikon, Szinyei József
Buena Vista winery honlapja

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *