Sumida„A” Horváth Ilona
Ezt az írást ajánlom azoknak
akiknek az egyetlen
konyhaművészeti szakirodalma
a pizzafutár telefonszáma.
Mai világunkban amikor a Jamie Olivér és Gordon Ramsey hívek között utcai harcok folynak annak eldöntésére, hogy a pesto ízvilágához a lila vagy a zöld bazsalikom illik-e jobban, amikor a ruccolát már szinte senki nem emlegeti szép archaikus nevén bormustárnak, azt gondolom kicsit vissza kellene kanyarodnunk az alapokhoz.
Bizonyára legtöbbünk életében előfordult, hogy valamilyen étel elkészítésénél rövidzárlat következett be és feltette valamelyik ismerősének az adott kérdést, amire legtöbbször a válasz ez volt:
– NÉZD MEG A HORVÁTH ILONÁBAN!
És ilyenkor valóban, az ember előveszi a rojtosra tépett szélű, lapjaira hullott, agyoncetlizett „horváthilonát” amiben szinte biztosan benne van a válasz.
A megsárgult lapokon ott van több generáció krónikája. És hiába írja számtalan gasztroblogger és tévészakács a drága szakácskönyveik előszavában, hogy arra vágynak, hogy az ő könyvük is erre a sorsra jusson, mind tudjuk, hogy ez sosem lesz így. Már ott bukik a dolog, hogy a család szakácskönyvei törvényszerűen a-tól z-ig tartalmaznak nem csak ételrecepteket, hanem sokszor háztartási tanácsokat is. A receptek nincsenek túlbonyolítva, ezt veszi a kezébe először a kezdő háziasszony, és az idő- és ötlethiányban szenvedő rutinos anyuka is. Ezt lapozzák fel a gyerekek, amikor meglepetés reggelivel készülnek a szülőknek, és ezt szedi elő a nagymama is olykor – bár neki már valószínűleg a fejében van az egész, különben nem lenne olyan rongyos az a kötet.
De ki is volt Horváth Ilona? Mikor ehhez az íráshoz fogtam, szinte semmit nem tudtam róla, talán csak annyit, hogy egy(szakács)könyves író. De ezzel az egyetlen könyvével számomra a kulináris irodalom bodhiszattvánjává nemesült (A bodhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják).
Minden idők legnépszerűbb magyar szakácskönyvének szerzője 1906-ban, kilenc gyermekes család ötödik gyermekeként született Erdélyben, Brassóban. Apja, Horváth József a vasúti fűtőház vezetője volt. Horváth Ilona alsóbb szintű iskoláit is itt végezte a magyar nyelvű katolikus elemi iskolában. Tanítónői diplomáját a nagyszebeni tanítónőképzőben szerezte 1924-ben. Miután Hegyközújlakon és Krasznán tanított, 1933-tól a Szeben környéki falvakban oktatott háztartási ismereteket. 1935-ben felvételt nyert a temesvári tanárképzőbe, ahol gazdasági ismereteket oktató tanári oklevelet szerzett. Egyszerű, kedves és szerény ember volt, aki ismerte szeretettel beszélt róla.
Nagyszebenben szerzett magyar-történelem szakos tanítói diplomáját Temesváron gazdasági tárgyak oktatására jogosító diplomával egészítette ki.
Kezdetben Csíksomlyón és Csíkszeredán tanított, majd a második világháború viszontagságos éveit követően búcsút vett a szülőföldtől, és Törökszentmiklóson telepedett le.
Előbb a Gazdasági Iskola igazgatója lett (1945-49), majd 1952-től kezdődően 15 éven át töltötte be a Bercsényi Miklós Gimnázium leánykollégiumának igazgatói tisztségét, miközben főzést és háztartási ismereteket oktatott.
Első formátumban 1955-ben jelent meg a Szakácskönyv: Háztartási tanácsadó címmel, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége kiadásában. Vékony, 125 oldalas könyvecske volt. Népszerűsége okot adott arra, hogy ezt a könyvecskét kibővítve a jelenlegi tartalmában 405 oldal terjedelemben alkossa meg a következő évben.
A könyv megírásának célját az első kiadás előszavában így fogalmazta meg:
“Manapság már ritka az olyan asszony, aki egész életét csak a háztartásnak szenteli. Sokkal gyakoribb az olyan, aki “második műszakban”, a napi munka után végzi el az otthoni teendőket. Fontos tehát, hogy tisztában legyünk a háztartás minden csínjával-bínjával, ismerjük azokat a fogásokat, ötleteket, melyek segítségével lerövidíthetjük ezt a munkát, anélkül, hogy az a minőség rovására menne. Ismerkedjünk meg az ételkészítés kisebb-nagyobb fogásaival, gyakoroljuk, hogy saját tapasztalatból is elmondhassuk: nem ördöngös mesterség a főzés tudománya. Kár lenne vezető nélkül nekiindulnunk ennek a vállalkozásnak; e könyv célja, hogy megtanítson a mindennapi táplálkozás törvényeire, és megkímélje az asszonyokat a főzési tanulmányok kudarcaitól, megmutassa a legrövidebb utat, amelyen vargabetű nélkül jó háziasszonyokká válhatnak.”
A könyv reformernek számított a maga nemében: a főzéshez használt zsírról igyekezett átnevelni étolajra, a sütéshez a margarint ajánlotta, de gondot fordított arra is, hogy az egész család számára ésszerű tápláláshoz irányt mutasson. A szakácskönyv azoknak az elkötelezett nőknek szólt, akik még járatlanok, de lelkesek voltak a háztartás vezetésében: nemcsak recepteket tartalmazott, hanem életmódtanácsokat, alapvető egészségtippeket is kaphattunk, miközben magunkba szívhattuk a tudást, ami a konyhai életben nélkülözhetetlen volt.
A későbbi, bővített kötetekben a háztartási praktikák mellett kalóriatáblázatot, valamint az elfoglalt, dolgozó nők számára háztartásszervezést is tartalmazott. Sőt, a ’70-es, ’80-as évek legkedveltebb konyhai eszközének, a kuktafazék működésének rejtelmeit is megismerhettük, de egészen érdekes ételkombinációkat is ajánlott: mivel a rendszerváltás előtt az egészséges étkezés fókuszában a zöld saláta állt, a szakácskönyv még főzelék mellé is ajánlja a zöldséget.
Lehetetlen megmondani, hogy eddig hány kiadást ért meg ez a rendkívül közkedvelt könyv, mert az újabb kötetekben a kiadók már nem jelölték a kiadások számát. Annyi bizonyos, hogy Horváth Ilona Szakácskönyve 1984-ben már a tizenharmadik kiadásnál tartott, s alig volt magyar háztartás, ahol ne lett volna megtalálható legalább egy példánya.
Szerénységére, kedvességére mi sem jellemzőbb mint, hogy amíg a könyve ismert volt a teljes magyar nyelvterületen, személye úgyszólván a teljes ismeretlenségben maradt. Remélem, hogy ez a rövid kis megemlékezés méltó a munkájához.
Ilonka néni 1969-ben, 63 évesen tért örök nyugalomra.
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
horváthilona.hu
nosalty
