JAKOBOVITS MÁRTA Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész, művészeti író

JAKOBOVITS MÁRTA Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész, művészeti író

Jakobovits Márta 1944. szeptember 22-én született a Szatmár megyei Tasnádszántón, azonban már több mint 50 éve Nagyváradon él és alkot.

1961 és 1964 között a kolozsvári Építészeti Főiskola Építőművészet (Architektúra) szakára járt. Ezt követően 1965 és 1971 között a kolozsvári “Ion Andreescu” Vizuális Művészeti Akadémia dekoratív művészetek és kerámia szakán végezte tanulmányait. Majd 2006-ban a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen „Doctor of Liberal Arts” tudományos fokozatot szerzett. Az évek folyamán a Partiumi Keresztény Egyetemen és a Temesvári Nyugati Egyetemen is adott elő.

Keramikusként az autonóm szobrászati-kerámia, tárgy és tárgyegyüttesek, installációk, tájspecifikus intervenciók, máz-kutatások, valamint a kerámiaanyag felhasználási lehetőségei, illetve a kerámia anyagkarakterének sokrétűsége foglalkoztatja.

Jakobovits Márta munkásságát számos díj és elismerés koronázza.
1989-ben Elismerő Oklevélben részesítették a Japánban megrendezett MINO ’89 művészeti rendezvényen.
1994-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Szolnay Sándor-díját vehette át.
2002-ben Jakobovits Mártának adományozták Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor-díjat. Ezt követően 2004-ben a Magyar Kultúráért-díjban részesült. Szintén ez év folyamán Kiválósági-díjjal tüntették ki Nagyváradon.
2007-ben, Bukarestben a Romániai Képzőművészeti Szövetség neki ítélte a Kerámia-díjat.
2010-ben a Romániai Kulturális Minisztérium Kiválósági Diplomával jutalmazta a kimagasló művészeti, illetve kulturális tevékenységéért.
Az ezt követő év folyamán, 2011-ben Ferenczy Noémi-díjat kapott. A kiemelkedő állami kitüntetést a Budapest Képző- és Iparművészeti Lektorátusa ítélte Jakobovits Márta keramikusnak.
2013-ban a magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetést, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át.

Jakobovits Márta tagja számos hazai és nemzetközi művészeti szervezetnek: 1975 óta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 2002 és 2006 között a Romániai Képzőművészek Szövetsége Nagyváradi Fiókjának alelnöke volt, valamint 2006 és 2019 között a vezetőségi tagja.
1994 óta az újjá alakult Barabás Miklós Céh alapítótagja.
1997 óta tagja a rotterdami Keresztény Művészek Európai Szövetségének (Christian Artists – Europe) tagja, melynek 1991 és 2010 között vezetőségi tagja volt. 2001 óta tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának. 2002-től az Európai Kulturális és Művészeti Akadémia (European Academy for Culture and the Arts) tagja. 2004 óta tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. 2013-tól a düsseldorfi “We are Europe” Képzőművészeti Egyesület tagja.

1969 óta számos önálló kiállítás keretében mutatta be alkotásait a művészetkedvelő közönségnek. Műveit hazai múzeumokban és galériákban is kiállította, de Európa-szerte számos egyéni kiállítása nyílt az évek folyamán.

Jakobovits Márta művészi hitvallása:
“Kerámia a természettel, a létezéssel folytatott dialógus különleges eszközeként, szavakon túli, titkokkal teli világba vezet. A sors rendkívüli ajándékának tartom, hogy ezzel foglakozhatom.
Amikor első múzeumi barangolásaimban először szembesültem az asszír-babilóniai, a sumér írásos táblácskákkal, az egyiptomi formavilággal, az anatóliai kis szobrok mágikus kisugárzásával, valósággal megdöbbentett az élmény, hogy több ezer évvel ezelőtt alkotott formák érzetei ma is élő, erőteljes szellemi energiaként hatnak, s hogy ezeken az érzeteken keresztül átvehetjük régi korok üzenetét, átélhetjük elmúlt idők emelkedettségét, elképesztő emberi, szellemi teljesítményeit. Számomra meghatározó az anyaggal folytatott dialógusban
felbukkanó anyagérzetek üzeneteire való médium-szerű ráhangolódás, a tudatos és a tudatalatti egymásra hangolódása a munka folyamán.”

“Gondolat-cserepek a kerámia műhelyből
Egy-egy kő, kőzet-darab, vagy éppen egy kavics színével, formájával, titokzatos belső logikájával teljesen elvarázsol. Munkáimban is egyre jobban közeledek a természeti formákhoz.
A létezés, a természet olyan különös dolgokat produkál, hogy fel kell tegyem magamnak a kérdést, …Akkor én mit is akarok ? Lemásolni, amit a természet megalkotott ? Nem. Határozottan nem. Sokkal inkább tisztelet, rácsodálkozás, tiszteletadás a létező, a Létezés előtt. A természet alkotói logikájára hangolódva, kéz által alkotott formákban, forma-élményekben ujrateremteni átélni a minden létezőben ott lappangó titkot, a sajátoson keresztül a Nagy Egységbe való tartozás élményét.
Eljutni a ráhangolódásnak arra a fokára, amelyben a forma nem szépre törekvő , esztétizálás, hanem a titok érintésének leképeződése, öntörvényű teremtménye. Saját időként élni meg a nagy időfolyamból kiragadott, az alkotás folyamatában kisajátított rész-időt. Egyfajta önigazolási kényszer ez. Értelmet találni, értelmet adni az időnek, saját magamnak, – formákat alkotva, tárgyakat építve, de közben magamat építve, magamat érzetekre bontva. S a kezdeti esztétizálás, a kifinomultság, a precízitás iránti csodálat átfordult valami másba és felerősődik a vágy, belesimulni a létezésbe, az érzeteken keresztül visszakapcsolni a Nagy Egészbe, – a művészet időn-túlmutató érvényességéhez csatlakozni. S hogy a kortalan köveken túl, több ezer éves művészeti alkotások hogy tudnak úgy elvarázsolni, mint egy hozzám szóló kortárs alkotás, ezt nehéz megmagyarázni, de átélni katartikus élmény. Időutazás. Az időrétegek közötti szabad átjárás élménye.
A művészet kortalan dimenzióiban vannak olyan megtapasztalt hangulatok, ahova visszavágyok.
A műteremben az anyagokon, az agyagon keresztül saját magaddal szembesülsz, – s egyáltalán nem biztos, hogy amit ez a szembesülés létrehoz, leolvasható, értelmezhető lesz, vagy hermetikus látvány marad. Érdekes módon a kortárs kerámiában két erőteljes irány körvonalazódik: az egyik a meglepetésszerű effektus-halmozás, a meghökkentőtől, a viccesen keresztül egészen a bevállalt giccsig vagy akár a vizuális agresszióig. A másik vonulat, a rációhoz kötődő, koncept vonulat, amely az agyra bízza azt, amit a vizualitás csak az érzékeken és az érzeteken keresztül képes közvetíteni, kiszorítva ezáltal a mágikus oldalt, amely más dimenziókba, a titkok világába lendítene. Figyelemre méltó munkák születnek mindkét vonalon, s engem mégis az a harmadik, a kezdetektől korokon átvonuló, időtlen titkokat faggató, az anyagok nyelvezetén, érzetekben megfogalmazható üzenetek érdekelnek. Eleinte, a mindent lehet végtelen szabadságában, a geometriai formák megbízhatóságából kiindulva próbáltam kitapogatni, kifürkészni saját utamat. Sajátos arányokon keresztül egyéniséget adni az egyszerű formáknak. A háromszögek spirituális emelkedettsége, a négyzetek, a koordináták biztonságot sugárzó tér-jelölő képessége úgy éreztem támaszt , megnyugtató kiindulást adhat, de hagyni kell, hogy elszakadhassanak a megszokott értelmezésektől. Egyre erősödő kihívásként éltem meg a kezem alatt alakuló alakzatokat, anyagokat, a tapintás-adta érzeteket. A legegyszerűbb gesztus nyoma is értelmet kaphat. Az ujjad nyoma, a letépett agyag széle az érzetek és jelentések világában különös jelentőséget kaphat, ha észreveszed, ha rezonálsz a jelentésére. S ekkor jön a másik véglet, mikor már a legapróbb agyag-csíkot is meg akarod menteni a jelentés-nélküliségtől.
Belső kényszerként érzed, hogy tőled függ, hogy milyen kontextusba rakva emeled ki a banalitásból. Továbbra is nagyon fontos marad a rend, de kíváncsi tisztelettel figyelem a rendnek különös életet adó folyamatot, s a folyamat sodrásában felbukkanó véletlenszerűségeket, mint villanásnyi mágikus üzeneteket. S ezeknek valahogy együtt
van értelmük, s újabb és újabb viszonylatokban bukkannak fel az intuíció szintjén, együtt siklanak át a titokba, a művészet valós dimenziójába. Egymást követő részek születéséből áll össsze a folyamatot leképező egész. Az egymásból következő lépések egymásutánisága, az út, a zarándoklat, a valahonnan valami felé.”

Jakobovits Márta így vall a kötődéseiről és a munkásságáról:
“Nagyvárad – több mint 50 éve élek Nagyváradon, életem fontos eseményei kapcsolódnak ide.
Hozzám nőtt ez a város: -a sétáló utca, a Körös-part szívet-lelket melengető hangulata, a színház, a Sas-palota, az árkádos Kanonok-sor varázslata, a Váradi Vár. Életem jórészét a műteremben töltöm. Innen indulok minden irányba, országon belül és országon kívül és ide térek vissza.
Itt vagyok otthon. Ugyanakkor sokféle helyszínen tapasztalhattam meg az újdonság, az új kihívások izgalmát, örömét. Ezeket nehéz volna rangsorolni, mert valamennyit erőteljes, egyedi élményként, a sors ajándékaként éltem meg:
– tanulmányaim színterei: Nagykároly, Nagyszalonta, Kolozsvár, majd PhD izgalmainak színtere,
a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem.
– kiállításaim, szakmai programjaim színterei: Nagyszalonta. Kolozsvár, Bukarest, Temesvár, Zsombolya, Bálványos, Nagybánya, Cucuteni, de Budapest, Róma, London, Párizs, valamint
Hollandia, Belgium, Németország, Irán ülönböző helyszínei is és az ezekhez kapcsolódó nagy találkozások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kitáguljon számomra ez a csodákkal, titkokkal
teli világ.”

“Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával…és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.
Életutam állomásai és nagy találkozásai tanítottak meg az emberek tiszteletére.
Tasnádszántó, Nagykároly, Nagyszalonta, Nagyvárad, Kolozsvár, Temesvár és a Nagyvilág szellemi-lelki ajándékai a rám szabott feladatokhoz hitet és energiát adtak.
A Körösvidéki Múzeum által szervezett 2003-as nagyváradi kiállításom után felgyorsult körülöttem a világ. 2006-ban a kolozsvári múzeumi kiállításom
következménye volt a Romániai Képzőművészeti Szövetség 2007-os év kerámia díja. Fontos helyszín volt az életemben a temesvári Calina Galéria, majd 2011-ben a dániai Bornholm és Párizs, 2015-ben három fővárosban – Bukarest, Budapest, Róma – volt egyéni kiállításom, majd újra Budapest, London, Kolozsvár, Bukarest, Teherán, de Nagyvárad, Nagyszalonta, Zsombolya is és annyi más helyszín az évek folyamán.
És most összegezésként, életmű kiállításra kért fel a Bukaresti Kortárs Művészeti Múzeum.
A kerámiázás mellett a tanításnak is meghatározó szerepe volt életemben.
Gazdagította látásmódomat, emberi kapcsolataimat. A tanításban a tanítványok szemének csillogása a legdirektebb visszajelzés a végzett munka hasznosságára, hatékonyságára. Különböző szinteken, különböző korcsoportokkal foglalkozhattam. Rendkívüli élmény volt, hogy a budapesti doktorálás alatt és után a Partiumi Keresztény Egyetemen és a Temesvári Nyugati Egyetemen taníthattam. Szimpóziumokat, kiállításokat szervezhettem. Megemlíteném a Kecskeméti Nemzetközi kerámia Studióban rendezett Együttműködés I-II-III szimpóziumokat,
a csapatmunkában megvalósított VARADINUM kiállításokat, a nagyváradi Kárpát-medencei Művészeti Fórumot.
Tagja vagyok a Romániai Képzőművészek Szövetségének, a Barabás Miklós Céhnek, a Magyar Művészeti Akadémiának, az Európai Keresztény Művészek (Christian Artists Europe) Szövetségének, ahol közel harminc éve workshopokkal, előadásokkal rendszeresen részt veszek évi szemináriumaikon Németországban, Hollandiában, felmutatva itthoni értékeinket és hazahozva az ott tapasztaltakat.
Alapító tagja vagyok a nagyváradi RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)-nek. A mi pince-műtermünk volt a helyszíne 1989 decemberében, Nagyváradon annak a gyűlésnek, amelyből a Biharmegyei RMDSZ kinőtt.”

Jakobovits Márta alkotásai megtalálhatóak hazai és külföldi múzeumokban, közgyűjteményekben, melyek közül említésre méltó: Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad; Kortárs Művészeti Múzeum, Bukarest; Művészeti Múzeum, Kolozsvár; Continental Art Centre, Rotterdam; Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia; Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; Rákóczi Múzeum, Sárospatak; Erdélyi Művészeti Központ,Sepsiszentgyörgy; Képzőművészeti Közgyűjtemény, Kovászna; IRIS – Porcelán Múzeum, Kolozsvár; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely; Művészeti Múzeum, Nagybánya; Szárhegyi Kulturális Központ Gyűjteménye; Art Camp Grand Hotel gyűjteménye, Bálványos; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely; Katona József Múzeum, Kecskemét; Stefan Jager Múzeum, Zsombolya/Jimbolia; Ionela Sandrina Mihuleac Művészeti Műhely, Cucuteni; Jecza Péter Gyűjtemény, Temesvár; Mogosoaia-i Kulturális Központ Gyűjteménye, Bukarest; Római Román Akadémia Gyűjteménye, Róma; Rah Art Residency, Teherán, Irán; Magyar Művészeti Akadémia Gyűjteménye, Budapest; Szépművészeti Múzeum, Budapest.
Munkásságáról, kiállításairól az évtízedek folyamán több film, videóriport készült.

*
Fotó:
JAKOBOVITS MÁRTA keramikusművész és alkotása

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *