’57 PALÁSTI ERZSÉBET Kondor, Derkovits, Eötvös, Nívó és Berki Viola díjas képzőművész

’57 PALÁSTI ERZSÉBET Kondor, Derkovits, Eötvös, Nívó és Berki Viola díjas képzőművész

Palásti Erzsébet képzőművész 1957. június 5-én született Budapesten.
Balatonboglárhoz is kötődik és félig a szülőföldjének érzi édesapja, Palásti József és apai nagymamája révén. Fiatal művészként balatonboglári kápolnákba is bemutatták munkáit.
Édesanyja, Dr. Keresztényi Ilona a Műcsarnokban szervezte a képzőművészek kiállításait, így Erzsébet már egészen fiatalon betekintést nyerhetett a kiállítások kulisszái mögé.

Ma már a hazai és külföldi csoportos kiállítások rendszeres résztvevője, világszerte kiállítják alkotásait. Több mint 330 csoportos és 22 egyéni tárlaton tekinthette meg alkotásait a művészetkedvelő közönség. Jelenleg töretlen alkotókedvvel és nagy elánnal készül a 23. önálló kiállítására.

Palásti Erzsébet a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola után a Képzőművészeti Főiskola Sokszorosító Grafika szakán mélyítette el művészeti tanulmányait 1977 és 1982 között, ahol kitüntetéssel végzett. A főiskolai évei alatt szakmai fejlődésében meghatározó szerepet töltöttek be tanárai: Dienes Gábor és Kőnig Róbert.

1982-1985 között folytatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol a Művészképzőt elismerő oklevéllel végezte. A mesterképzőn, pályafutása elején kimagaslóan fontos szerepe volt művészeti karrierjében Raszler Károly és Kokas Ignác tanárok instruálásának.
1983 óta rendszeres résztvevője hazai és külföldi csoportos kiállításoknak.

Palásti Erzsébet jelentős képzőművészeti és művészetpedagógiai tevékenységet folytat.
Az elmúlt évek folyamán NKA, MAOE és MMA támogatásokban is részesült.
1988-tól készít illusztrációkat különféle kiadók és a Magyar Diafilm Vállalat számára.
1997-től a Bázis Oktatási Központban szakgrafikát, textiltervezést és színtant tanított.

„Palásti Erzsébet egy évtizede végezte el a Főiskola sokszorosító grafika szakát, a nyári Duna Galéria–beli kiállítás volt a negyedik önálló tárlata. Ezúttal nemcsak rajzokat, hanem festményeket is láthattunk, a műfaji sokoldalúság ellenére igen egységes, expresszív hatású munkákat. Kővé dermedt emberi testek, megkövült sámánköpenyekbe vagy imasálakba burkolózva, netán halotti lepelbe hajladoznak a képeken.[…]
Az őskori régészet leleteire, az anyagszerkezetek makroszkópikus részleteire, Edward Munch tudatos képi hatásmechanizmus-elemzésére és Salvador Dali paranoia-kritikai alkotómódszerére építő kompozíciók mégis szikár, kevés elemmel élő képi világot eredményeznek.
Maguk a figurák rövid vagy csonkolt végtagokkal rendelkeznek, mintha annak az antik görög temetkezési szertartásnak lennének a szereplői, melyet „protészisz –nek hívtak, és amely kifejezi a nem csupán végtagok híján tehetetlen ember utolsó részvételét a társadalmi
szertartásokban. Azt jelképezve, hogy az egyén a közösség rituális kényszereinek nem alanya,
hanem sokkal inkább tehetetlen tárgya. Nyilvánvaló, hogy ezt a metafórát Palásti nem korlátozta az ókorra, hanem a mára és a jövő „jégvilágára” is kiterjeszti.[…]
Levélerezetre emlékeztetnek viszont maguk az antropomorf formák, mintha a követ felhasítva fossziliák lenyomatait látnánk. Ezek nemcsak biomorf irányban változtatják identitásukat, gyakran rákokra, rovarokra emlékeztetnek. Madách Tragédiájának utolsó utáni színét sejtjük: mielőtt minden kővé vált volna, előbb visszafelé lezajlott a törzsfejlődés, vagy ha akarom, a teremtés.
Az emberi létből csak az anyagi formák maradtak fenn, a lélek nyomai nem. […]
Palásti Erzsébet saját vallomása szerint: „Munkáimban az ember és a társadalom létkérdései foglalkoztatnak, valamint a természet fenyegetettsége. Beleértve a növény- és állatvilágot is…. És érdekel az anyag különböző felépítettsége, szerkezete, mely olyan izgalmas, hogy érdemes láthatóvá tenni… Szeretnék egy emberibb, humánusabb világot, ahol mindennek és mindenkinek méltó helye van, de nyitott szemmel ez álomnak tűnik.” Az utolsó félmondat melankóliája adja a holtnak látszó figurák emberfeletti erejét, hogy az őskiáltást kipréseljék a torkukon. De nem akárhogyan, hanem ahogyan ezt Edward Munch híres képe óta mondják: expresszív erővel.” Írta Szegő György a képzőművész alkotásairól a Múlt és jövő – Zsidó Kulturális folyóiratban, 1992.

A képzőművész tagja hazai neves művészeti szervezeteknek.
1982-óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1985 és 1992 között a Fiatal Művészek Stúdiójának volt a tagja, 1992-óta a Magyar Képzőművészek Szövetségének és a Debreceni Művészek Szövetségének a tagja. 1994-ben a Magyar Grafikusművészek Szövetségéhez, majd 1995-ben a Magyar Illusztrátorok Társaságához csatlakozott.
1997-óta tagja az Újpesti Művészek Társaságának. 2001-től a Kézdivásárhelyi Intarnational Incitato Art Camp nemzetközi művésztelep résztvevője és tagja. 2018-ban a Kisgrafikusok Baráti Körének, majd 2019-óta a Colosseum Csoport tagjává választották.

„Palásti Erzsébet Budapesten élő képzőművész Kézdivásárhelyen az Incitato művésztábor gyakori meghívott vendége. Erős grafikai kontúrokkal körülhatárolt festményeinek expresszív jellege a variációiban létező játékos élményt és a drámai művek komor tónusait kelti életre. Az elmúlt évek
alkotótáborok antropomorf lófejeinek arcvonásaival idézem fel városunkban hátrahagyott alkotásait.[…]
Már egyetemi éveialatt vizuális látásmódját nagyra értékelte és kitüntető figyelemmel követte.
Kokas Ignác Kossuth-díjas festő, egyetemi tanár. Díjai közül Kondor Béla-díj, Derkovits ösztöndíj, Svédországban a Nemzetközi Grafikai Művésztelep I. díját emelem ki. Nagy szeretettel vesz részt alkotótáborokban. A városunkhoz kötődő művésztábor mellett a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep tagja.
A kiállítás egy önállóságát fenntartó, saját képi rendszerének határait szilárdan megerősítő, útkereső képzőművészt mutat be. A drámai életérzést felerősítő erős grafikus ábrázolás gyakran a festészet tónusokat kereső lágyabb íveivel ötvöződik, de nem olvad fel.[…]
Az ábrázolt lét komorsága a fenséges, magasztos, egyszeri és megismételhetetlen létezést tárja elénk. A szilárd sziklákból képződő antropomorf alakokhoz lágy és törékeny erezetek, a végessel szemben az
egyszeri és megismételhetetlen társul. Az egyéni élményt ősi archetipusok rejtett rendszerén át teszi megkérdőjelezhetetlenné. A stilizált fák a tüdő erezetének cserjéit, erezetét is mutatja, amely áram leheletével érinti a kozmikus magányba megállt állapotot. A merev, szögletes idomok uralta terekben az égitestek hordozta körkörös mozgás, a ciklikus változás érzete is megjelenik.
Az alkotó ezzel a sorozattal édesanyjának állít emléket.
Az olajpaszteleken feltűnő portrék fekete kontúrjai konstruktív képződményeket hoznak létre. Az arc részekre tagolódik. […]
Az ábrázolás nemcsak formakultúrát, az ábrázolt világ destruktív részelemekre való tagolását jelenti, hanem a megörökített által életre kelthető humánumot. A megörökített prófétai arcok nyugalma meghitt csendet és szigort is közvetítenek. Az ikon vallásos tartalma a művész ember állásfoglalására és emberi magatartására mutat rá.
A stilizáció szabad asszociációi által maszkszerű, antropomorf képződmények ismerhetők fel. A színek expresszív ereje kelt életre hangulatokat.
Az organikus élővilág makroelemei a növekedés pillanatában vannak kimerevítve.
A véletlenszerű, pillanatnyi állapot a kiemelés és a felnagyítás által örökérvényűnek tűnik. A Sejtlabirintus kiállított darabjai a végtelen egy részelemének stilizált felnagyításával topográfiai térképét adja az egyszeri és megismételhetetlen létezésnek. Az anatómia tanulmányozásában a test
rétegeinek feltárása, a részelemek működésének kombinációi folyamatosan foglalkoztatja az alkotót.
Érdeklődését orvos testvérének tanulmányaiból is mélyítette.[…]
A keresztény kultúra hálójában élő alkotó a bibliai próféciák tanulságából az egyén válaszútját emeli ki. Az implicit megjelenített bibliai szereplők választási helyzetük felelősségében jelennek meg. Így művészi létezés allegorikus figurái is lehetnek.
Palásti Erzsébet grafikusként több rangos könyvkiadónak készített illusztrációkat (Európa Könyvkiadó, Ifjúsági Könyvkiadó, Új Tükör folyóirat, Gondolat Könyvkiadó, Szépirodalmi Könyvkiadó, Múzsák, Ecclésia, Százszorszép Könyvkiadó, Móra Ferenc Könyvkiadó, Szent István Társulat, Magyar Diafilm Vállalat). […]
Palásti Erzsébet a magyar művészettörténetből Szalay Lajos letisztult és erőteljesen markáns, a diktatórikus rendszerek ellen elemi ösztönnel lázadó vonalrajzait, Kondor Béla monumentális nagyvárosi ikonjait és Krisztus ábrázolásait tekinti példaértékűnek, Ország Lili misztikus és konstruktív terű képi világával rokonszenvez. A nagy elődök számára egy tudatos művészettörténeti tájékozódást jelentenek. Viszont másoktól távolságot tartva, vizuális világát saját törvényei és hitvallása szerint építő művész képeit látjuk a kiállításon. Drámai elemekben gazdag, finom stilizáltságában mélyen rejtőzködő, korunk ironikus leépítő sematizálásával távolságot tartó, az emberi humánumban hinni tudó művész alkotásait mutatja fel.” Részlet Deák Ferenc megnyitóbeszédéből, Palásti Erzsébet – Édesapám emlékére c. kiállításán, Kézdivásárhely, 2012.

A képzőművész első egyéni kiállítására 1985-ben került sor a Jókai Klubban, szintén ebben az évben a budapesti Műszaki Egyetem galériájában is kiállították munkáit. Ezt követően 1988-ban a Fiatal Művészek Klubjában nyílt önálló tárlata. 1992-ben a DUNA Galéria kiállítótereiben köszönthette a művészetkedvelőket. 1993-ban a Svédországban rendeztek kamarakiállítást alkotásaiból. Szintén ebben az évben a CWAG Lizing Bankban, majd a nagykőrösi Arany János Művelődési Központban adódott lehetősége egyéni tárlaton bemutatni munkáit.
1996-ban a Kondor Béla Művelődési Házban, majd 1999-ben a Kalászi Galériában nyílt tárlata.
2003-ban a József Attila Művészeti Centrumban, 2005-ben a Csokonai Művelődési Házban, 2006-ban Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériájában, 2008-ban az Artotéka-ban állított ki. 2008-ban az Országos Onkológiai Intézetben is tárlatot rendeztek alkotásaiból. 2009-ben az Újpest Galéria, 2012-ben a romániai Székely Nemzeti Múzeum, majd 2014-ben a Magyarok Világszövetsége – Csontváry Terme kínált teret az önálló tárlatának. 2015-ben a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. és a Kiemelten Kritikus Rendszerek Igazgatósága keretében nyílt kamarakiállítása. 2016-ban a balatonboglári Kék és Vörös Galériában rendeztek kiállítást műveiből a Balatonboglár 850 éves jubileuma és 25 éve Város alkalmából. 2019-ben a józsefvárosi H’13 Galériában is bemutatta munkáit, majd 2020-ban a kiskunhalasi Berki Viola Közalapítvány – Csipkeház és Múzeum – Dékáni Árpád Galériájában került sor egyéni tárlatára.
2022-ben a Palota Galériában tekinthette meg a közönség a képzőművész legújabb alkotásait.

„[…]Palásti Erzsébet neve és alkotásai is beíródtak a (kézdivásárhelyi Incitato) művésztelep múltjába, életébe. Az utóbbi időben egyre jobban fölfigyeltem Erzsikére. Amilyen csendes, szerény és visszahúzódó természetűnek tűnik, meglepően tevékeny, termékeny és határozott művészegyéniség, aki nagy csendben, de műveiben hangosan szólaltatja meg művészi hangját. Inkább a képzőművészet sajátos, jelképes, néhol rejtélyes – titokzatos, s ezért hatásosan expresszív nyelvén beszél. Palásti Erzsébet alkotásaiban egy sajátosan szuverén világot valósít meg, egy különös művészegyéniség teremt bennük speciális struktúrát. Úgy sejtem, plasztikai univerzuma belső érzelmi törvényei által sarkallt, de mégis valóságon alapuló művészet. Festészeti-grafikai elemeket egyaránt felhasznál kifejezőeszközként, de stílusteremtő fantáziáját, a valóság revízióját egy felfokozott érzékenység hatja át. Formai kalandozásainak, az újszerű vonalvezetésnek köszönhetően érződik, hogy művész-magja együtt lélegzik korával (fellegekbe ritkán téved), műveiben biztosít valamilyen érzelem és tudatformáló funkciót is. A francia „kolléga”, Dubufet rajzmodorára emlékeztető ecsetkezelése, erőteljes vonalrealizmusa különcebbé, kuriózummá nemesíti képeit. A fekete kontúrok által körülzárt színfoltokkal formált emberi-állati-növényi motívumok kompozíciói által tudja a valóságot (a formát) művészetté (tartalommá) lényegíteni, s ily módon a szemlélő (útókor) elé tárni (örökíteni) mondanivalóját. A freskóra, vagy színes üvegablakra jellemző monumentalitást és a munkáira szintén jellemző nagyvonalú dekorativitást
valószínű építészmérnök édesapjától örökölte –akitől meg kellett válnia –de az említett örökségtől soha.
A képsíkokat erőteljes, csontvázszerű vonalbordázat szabdalja, illetve fogja össze egységes kompozíciókba, figuratív (emberi, állati, növényi) elemeket ütköztetve, kissé borzongató belső feszültséget keltve a nagyméretű farostlemezen. Vonalkötegek (kard-ecsetvonások) viaskodnak és rendeződnek végül harmonikus egységbe. Ez a sok vonal és színellentét izgalmassá teszi a képet. Balladás, profán, néha mitológiai hangulat támad némely alkotásában. A jelképi szándékkal, a tömörségre, egyszerű-nagyszerűségre való törekvésével még okozni fog meglepetéseket az elkövetkező kiállításain. […]
Ha Kokas Ignác mestere immár nemzeti fogalommá emelkedett művészetére gondolok, örömmel állapítom meg, hogy mint tanítványa, nem maradt az Ő dicsfényében („árnyékává”, úgymond epigonjává nem vált). Palásti Erzsébet művészeti szempontból más útra „tévedt”, sajátos húrokat sikerült megjelenítenie. Műveinek személyes varázsa van. Talán inkább jellembeli és lélektani hasonlóság fedezhető fel mester és tanítványa egyénisége között. Látom, hogy Palásti Erzsébet művészi hitvallása is –ars poeticája – a sajátos önkifejezés eszközeinek megtalálása.
Visszatérve az Incitato – tábori műterembe, […]én közömbösnek tűnve figyeltem, milyen elmélyülten és titokzatosan alkot külön kis elefántcsont sarkában. Valóban kellett volna egy kis bátorság és szemtelenség is, hogy átszellemült körében megzavarjam.
Titokban meglepetten álltam munkái előtt mikor nem volt jelen. Véleményemet elhallgattam, nehogy meggondolatlan balgaságokat mondjak. Tartózkodtam, mert úgy tűnt, hogy bűvköre nem könnyen áthatolható burok. Rájöttem, hogy tévedtem, mert magamból indultam ki.
Időnként megközelítettem, mert izgatott, hogy milyen furcsa valóságszemlélettel viszonyul az adott témához – mely valamilyen valóságon túli formában rajzolódott ki felfokozott dimenzióban, emberekhez, égiekhez és szellemekhez. […]” Írta Csutak Levente brassói grafikusművész, a Kézdivásárhelyi Művésztelep művészeti vezetője, Brassó, 2012.

„Ahogyan Palásti Erzsébettel beszélgettünk és végignéztem képeit, elmondhatom, hogy benne egy végtelenül egyszerű, szerény, tiszta, őszinte embert ismertem meg néhány óra alatt. Vallott az életéről, az örömeiről, a buktatókról, művészetéről, arról az útról, melynek egyik fontos állomása itt a boglári kápolnáknál ez a kiállítás. Míg hallgattam őt, időnként belefeledkeztem a képeibe. A színek és vonalak egyszerre tükröznek erőt és lendületet, de érzékenységet és harmóniát is.
Időnként megjelennek a merev szögletek, de mégis valahogyan a színek, formák által feloldódnak és reményt adó, megtisztító erejűek lesznek számunkra. A művésznő saját vallomása szerint sokkal több drámaiság jellemezte művészetét, ám ma ez a kiállítás egy önmagával, természettel, emberekkel megbékélt ember érzelemvilágát sugározza. És amíg hazafelé tartottam a nem túl hosszú úton, azon gondolkodtam, hogy hogyan tud egy kívülről törékenynek tűnő asszonyból annyi energia áradni. És tulajdonképpen egy válasz volt, amire jutottam: „ A Lélek erejével” – Nem arra a lélekre gondolok, ami bennünk, törékeny, esendő emberekben olyan sokszor csapong. Hol magasba röpít, hol a mélybe taszít.
Nem az a lélek, amely olyan sokszor könnyen elbukik a küzdelmekben, viharokban, hanem a nagybetűs Lélek, az, ami nem elvehető vagy megszerezhető, csak kapható, elfogadható: az Isten Lelkének erejével. Ez az, amit hiszem, hogy talentumként mindannyian megkapunk és valahol
felelősségünk és feladatunk, hogy továbbadjuk úgy, ahogyan azt az Isten rendelte, ki-ki saját adottságai szerint.
Palásti Erzsébet a Képzőművészeti Egyetem sokszorosító grafika szakán kitüntetéses diplomával végzett, számtalan díjat tudhat magának, erről pedig végtelenül szerényen, és nem magának keresve a dicsőséget beszél, 25 éves városunk egyik legnagyszerűbb kiállítása ez a mai, és mégis ő érzi ajándéknak és megtiszteltetésnek, hogy itt a Balaton parton kedves városa ad helyet ennek a válogatásnak. Eltéphetetlen szálak kötik Balatonboglárhoz a nagymama révén, akinek emlékére ezek a képek ma itt lehetnek, aki a gyökereket olyan mélyre ültette, hogy kiszakadni soha nem tudnak. Táplálják azóta is az alkotót, a művészt, hogy a gyümölcsei bizonyságot tegyenek az Isteni Lélek erejéről. Ez tükröződik az alkotásokban: a gyász, fájdalom mellett ott van a vigasztalás, nem egyszer a képbe írva: Ne sírj! Ne félj! Ott van Simeon, aki a Lélekerejével élete utolsó pillanatáig türelemmel várta, hogy meglássa a Megváltót. József, aki ugyanezzel az erővel vállalta, hogy felneveli az Isten Fiát. Az Isten Lelkének ereje az, ami megadja, hogy mindig tudjuk az élet diadalát hirdetni, ahogyan teszi ezt Palásti Erzsébet is az alkotásaival.
Mindennek közepében pedig ott van az ember, az arcok, ráncok, lehajtott tekintetek, azzal a mérhetetlen alázattal, amivel tudja, hogy mindent, a benne lévő erőt, a jót, mindent az Istennek köszönhet. Palásti Erzsébet pontosan ezzel az alázattal jelenik meg előttünk művein
keresztül. […]Hiszem, hogy a Lélek ereje az, ami ezt a diadalt aratja bennünk, mert nincs nagyobb, és nincs hatalmasabb az Isten éltető Lelkénél, ami bennünk is munkálkodik.”Így vall Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna evangélikus lelkész Palásti Erzsébet: „Nagymamám emlékére” c. kiállításon bemutatott alkotásokról, Balatonboglár – 2016.

Palásti Erzsébet képzőművész számos díj és elismerés birtokosa.
1982-ben az Európa Könyvkiadó – Könyvillusztrációs pályázatának I. díját nyerte el, majd 1983-ban a Bartók pályázat II. díjában részesült.
1983-ban alkotói munkásságának elismeréseként átvehette a Kondor Béla díjat.
1984-ben a Kodály pályázat – II. díjasa, majd 1985-ben a Békéért pályázat – II. díjasa lett.
1985-ben a Hazafias Népfront pályázat – II. díját nyerte el, ezt követően a MAOE Kiállítás Támogatásában részesült, 1985 és 1988 között pedig Derkovits ösztöndíjas volt.
1986-ban az Országos Kisgrafikai Kiállítás – II. díját, 1987-ben pedig a Fiatal Művészek Stúdiója által szervezett éves kiállítás III.díját vehette át.
1988-ban és 1991-ben a Fiatal Művészek Stúdiója – Szakmai ösztöndíjában részesítették.
1989-ben a Nagykőrösi Grafikai Tárlat – II. díját nyerte el.
1992-ben megkapta az Eötvös József ösztöndíjat.
1993-ban Svédországban megrendezett Nemzetközi Grafikai Szimpózium I. díjában és kiállítási lehetőségben részesült.
1993-ban a Debreceni Művészek Egyesülete Szakmai ösztöndíjában részesült.
1994-ben a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep – Nívó díjával tüntették ki.
1998-ban és 2008-ban a Nemzeti Kulturális Alap Munkaösztöndíjában részesítették, majd 1999-ben és 2003-ban a Nemzeti Kulturális Alap – Alkotói ösztöndíját is megkapta.
2005-ben a Csokonai pályázat – I. díját nyerte el, 2012-ben pedig a Székely Nemzeti Múzeum Támogatását ítélték a képzőművésznek.
2014-ben a Magyarok Világszövetsége, majd 2016-ban a Balatonboglár Város Önkormányzata és a Balatonboglári Varga Béla Városi Kulturális Központ részesítette kiállítás támogatásban. Szintén ebben az évben a Magyar Alkotók Országos Egyesületétől kapott kiállítás támogatást.
2017-ben a kaposvári Nemzetközi Miniatűr Fesztivál – Grafikai Különdíját, majd a Kiskőrös Város Önkormányzat – III. díját nyerte el az Országos Petőfi pályázaton.
2018-ban a Hatvani Galéria – Országos Kisgrafikai Tárlatán Elismerő díját vehette át. 2019-ben a Berki Viola Közalapítvány Ösztöndíjában és I. díjban részesült.
Ezt követően az Ady 100 – Ady arcai – MANK Országos és Nemzeti Pályázat és Kiállítás – Képzőművészeti – I. díját ítélték Palásti Erzsébetnek. 2020-ban és 2021-ben a Magyar Alkotók Országos Egyesülete Támogatását kapta meg. Szintén 2020-ban a Trianon 100 – oklevelét, 2021-ben a BIAMT – Nemzetközi Mini Art oklevelét vehette át.
2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia – „Fejlesztés” c. támogatásában részesült, majd a Római Magyar Akadémia -kiállítási rész támogatását kapta meg. Ezt követően az olaszországi Dante 2021 c. Nemzetközi Kisgrafika tárlat oklevelében részesült. 2022-ben az NKA kiállítás támogatásban részesítette.

” […]Palásti Erzsébet most látható Arcok és álarcok címmel kiállított sorozata elsősorban a „lélektani szint” kifejezése. Korábbi alkotói periódusaiban készült képeire visszagondolva, kirajzolódik előttünk egy külsejében csendes, visszafogott lény, aki ugyanakkor érzékeny belső világának kivetítéseként karakteres, tömör megfogalmazású műveiben tárja elénk vívódásait. „Mindig zavartam környezetemet azzal, hogy más vagyok, egy kicsit érzékenyebb és sebezhetőbb az átlagnál.” – írja, visszaemlékezvén diákéveire. Majd így folytatja: „…ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy képekben is kifejezzem az emberi kiszolgáltatottságot, fájdalmat, nélkülözést – mely úgy éreztem rendkívül méltatlan magához az emberi élethez. Örökre elköteleztem magam a humánum mellett, és úgy gondoltam, míg van a földön szenvedés, addig az én alkotómunkámnak kell, hogy legyen értelme, célja és küldetése.”
Azt hiszem, ez a hármas elhivatottság-érzés valóban tetten érhető nála, hiszen legtöbb művében az emberi lét értelmét keresve az Isten által vezérelt lélek emblematikus, gyakran jelként felfogható képekben való megjelenítését igyekszik látható módon értelmezni. Ez a rá jellemző, kialakított, kiforrott, határozott karakterű, szinte drámai sűrítésű képépítés adja alakjainak üzenetátadó képességét. Erőteljes, lendületes vonalakkal és színekkel megrajzolt, megfestett – néha már a groteszk kritikába hajló – képei ugyanakkor mégis magukban hordoznak valami sajátos, nem is mindig elrejtett harmóniát. Mindezt talán azzal az elmélkedő érzékenységgel éri el, amellyel a kép tárgyához közelít.
Az ő szuverén világa esetében is érvényes a tartalom és forma egységének a megléte. Hiszen a
tartalom az, amit megfogalmazni kíván, a forma pedig, ami által ezt véghez is viszi. Viszont mindkettő csupán eszköz ahhoz, hogy megszülethessen a mű, de egységük és minőségük a garancia arra, hogy az alkotás az isteni minta keresése utáni vágy egy lépcsőfoka legyen.[…]
Ugyanakkor Palásti Erzsébet művei nem csupán szimbólumok, absztrakciók megjelenítései. Ezek alkalmazása a mű tartalmát, üzenetét láttató látvány speciális, egyedi megformálását segítő processzus, amely magában hordozza az általa fontosnak vélt összefüggések materiális és szellemi egységét.
Arcok és álarcok. Arcunk testünk legjellegzetesebb, mondhatni legfontosabb része, legalábbis a kommunikáció által szükségszerűen előírt kérdések megválaszolása szerint. Hiszen mi másról ismerhetnénk fel elsősorban egymást, ha nem arcunk egyedi voltáról, csak ránk jellemző „istenképűségünkről”. 1Mózes 1,26-27 és 5,1-3 […]
27 arc, avagy álarc, mögöttük Palásti Erzsébet arca. Közülük csak egynek adta az Önarckép címet.
Kőbe zárt önarc, mellette Kőbe zárt próféta arca. Szemük csukva, nincs szükségük a külső látásra. A próféta titka a belső szemmel való látás, a jövő megidézése a fényről – lásd Próféta nő az életadó
nappal – és a büntetés sötétségéről. „A lámpa fényét is kioltom.” Jeremiás 25,10
Erzsébet álarc-arcainak megnevezésekor visszanyúl az európai kultúrtörténet ismert toposzaihoz,
így a görög-római-perzsa kultúrkörben élt jósnők (a szibüllák vagy szibillák) névvel ellátott művei
esetében is. Ők az antik hagyomány szerint isteni ihlet általi látnoki képességük birtokában fedték
fel a jövendőt.
Legismertebb Michelangelo öt monumentális jósnője a Sixtus kápolnában. Az itt látható jósnők bizony nem ilyen kellemes külleműek. A gyűrt, gyötört arcok jóslatai inkább a fentebb idézett Jeremiás siralmaihoz lehetnek hasonlatosak.
[…]Palásti Erzsébet képein az elrejtett arcformák egyre erőteljesebben deformálódó álarcformákká alakulnak.
Az Apostolok hat portréja esetében kezdetben még fellelhető némi archaikus ábrázolásból való kiindulás, avagy korai ikonportréra való utalás, de a hármas számú Apostol már teljes mértékben a geometriai elemekre bontás – nevezzük dekonstrukciónak – eredménye. A hat krétarajz nem követi a Szentírás által megnevezett tanítványok ikonográfiai ábrázolásainak – például a felismerhetőséget elősegítő attribútumok megjelenítése – hagyományos módszerét. Arcokat (vagy álarcokat) látunk, nem tudható, melyik öt a tizenkettő, pontosabban tizennégy közül. Inkább a róluk való képzelet által alakított formák, vonalritmusok alkalmazásával megjelenített személyes transzformációknak nevezhetnénk őket.
[…] Palásti Erzsébet érzékelte és kiválasztotta az őt megérintő jelenségeket, és egyéni stílusában analizálta, majd absztrahálta azt. Ezen absztrakciói elsősorban a belső élményekhez kötődnek, az érzelmek, érzékek, ösztönök és a képalkotó lelkének tükröződései. […]
Megformálási módjuk, alkalmazott rajzi, festési technikájuk, színviláguk ellenére is összetartozónak gondolom az Elmélyülés és a Meditáció címekkel ellátott műveket. Az Elmélyülés szikár arcú, erőteljes, de mégis barátságos vonalakkal megrajzolt porté, az önmaga lelki, de talán testi tulajdonságait is vizsgáló, fejformája és ruházata alapján inkább keletinek mondható, belső nyugalmát megtalált ember példázata. Homlokán felerősödnek a narancsszínű vonalak, amely szín az életöröm, kreativitás, meghittség, a szakrális csakra színe. […]Két kisebb mű utal Erzsébet kedves témájára, Assisi Szent Ferenc lelki közelségére. A ceruzarajz
arca mintegy összegzése a többi arcnak és álarcnak, nem az ikonografikus ábrázolások megszokott, átszellemült fiatal férfiarca. Ezek az arcvonások egy bölcs, a földi léten túllépett szent figyelő és intő képmásának lelki vetületei. A linómetszet változat pedig egy katedrális fénylő üvegablakainak
emlékét idézi. Mind a rajzon, mind a metszeten elválaszthatatlan társa a madár. Legismertebb és
talán legkedvesebb legendája szerint prédikált a madaraknak, akik értették szavát. Ők az ég vándorai, nekik ajánlotta festményét Erzsébet. Ez a mű az egyetlen az itt láthatóak közül, amelynek
kiindulópontja nem emberi arc. Habár a kompozíció alakja fejformához hasonló, inkább az erősen
tagolt, sűrű geometriai alakzatokból kibontakozó organikussá váló középpontra koncentrál, ott rejti el az ég vándorainak kibontakozó csoportját.
Végezetül a kiállítás számomra egyik legfontosabb képe: Jézus utolsó éjszakája. A szoborszerű,
mintegy talapzaton kuporgó alak kompozíciója és vonalvezetése emlékeztet pár évvel korábbi
rajzaira, pl. Álmodók, Emlékmű. Az utolsó éjszaka története az egyik legismertebb bibliai jelenet,
évszázadok óta állandó témája az európai rajz-és festőművészet jeleseinek. Palásti Erzsébet rajzán a belső feszültségeket jelképező vonalkötegek az Atyához magányosan imádkozó Megváltó lelkiállapotát hivatottak absztrahált formába önteni. „…mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a
tiéd legyen! És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre
hullanak.” Lukács 22,42-44
Íme létezésünknek egyik legkifejezőbb megnyilvánulása, a látható és a láthatatlan valóság állandó
jelenlétének önmagát megmutató rendben való rögzítése, a transzcendenciát megélő ember képalkotó lelkének, érzelmeinek tükröződése műveiben hitünk és tudásunk szerint.
Palásti Erzsébet képsorozatával indirekt módon emlékezik ifjúkora legszeretettebb, legtöbbet olvasott költőjére, Pilinszky Jánosra. Őt idézem: „Verseit kívülről megtanultam, lemezen hallgattam költeményeit saját hangján és belém ivódott. Segített megérteni a számomra sokszor ellenségesnek tűnő világot, az ember helyét és feladatát a történelem színpadán. A becsületesség és tisztaság művészi és emberi fontosságát, a megtartó hit erejét a megpróbáltatások közepette is. (…) Teltek az évek és sokszor merítettem erőt Pilinszky János írásaiból. Ahogy ő mondta: »Amiként kezdtem, végig az maradtam.« Az maradtam én is – hű saját hitemhez.”” Részlet Győrffy Sándor beszédéből, amely elhangzott Palásti Erzsébet Arcok és álarcok című kiállításának megnyitóján, Palota Galéria, Budapest, 2022.

’57 Palásti Erzsébet grafikus és festőművész művészi hitvallása:
„1957-ben születtem Budapesten.
Édesanyám született Keresztényi Ilona, később dr. Palásti Józsefné a Műcsarnokban dolgozott – segítette a kortárs művészek kiállításainak megvalósulását. Ez a mai napig meghatározó élmény és követendő példa a számomra. Soha nem akartam mást, csak neki örömet szerezni. Így is tettem! Mindig arra biztatott kisgyerekként – „Kislányom rajzolj nekem valami szépet, amíg én elvégzem ezt vagy azt a dolgot.” És rajzoltam – rajzoltam. Várva vártam mit fog hozzá
szólni? Tetszik e majd neki, mert neki annyi dolga van és örömet akartam okozni.
Az évek teltek – kijártam a művészeti iskolákat és kitüntetéses
diplomát szereztem. Röpültem hozzá haza, hogy lássam tudtam-e neki örömet szerezni?

Díjakat is kaptam a hosszú idők alatt – Kondor, Derkovits, Eötvös, Nívó és Berki Viola díjaim vannak. Számos kiállítási és pályadíj, pl.: Ady 100 – I. díj. NKA, MAOE és MMA támogatásokban részesültem.
Részt vettem egy grafikai pályázaton Olaszországba, ahol most ünneplik DANTE 700. évfordulóját Toscanában. De itt is már három alkalommal vettem részt meghívásra kisgrafikai kiállításokon.
Jelenleg pályázataim vannak beadva nagy grafikai kiállításokra és külföldre is.
Munkáim közgyűjteményekben és múzeumokban megtalálhatóak itthon és külföldön egyaránt. A múlt évben a Nemzeti Cirkuszművészeti Múzeum megvásárolta nagyméretű festményemet.
A festészeti munkáim kiteljesedéséhez nagyon sok segítséget kaptam Erdélyben az Incitato lovas nemzetközi művésztelepen, ahol szeretetben és egymást segítve tudtam alkotni. Megtapasztaltam: Csak így érdemes!
Ez lehetne a hitvallásom is.
Az alkotómunka örömét meg kell tudni őrizni, mert csak így jöhet létre olyan mű, mely esetleg mások számára is mond valami fontos érzést – gondolatot, ami által többek lehetünk. Egymás által és egymást segítve – megbecsülve – számomra ez az érték az, amit elhagyni nem tudok és nem is akarok!

Jelenleg nagy öröm ért – kiállíthatok a Műcsarnokban, ahol felnőttem a 11. Nemzetközi Groteszk Triennálén.
Édesanyám szeretete indított el az úton, és ha tehetném majd egyszer életem végén azt kérdezném meg tőle odaát: Tudtam-e neked örömet okozni? AZT REMÉLEM: A VÁLASZ IGEN LESZ!”

A grafikusművész alkotásai megtalálhatók hazai és külföldi közgyűjteményekben, melyek közül említésre méltó: Honvédelmi Minisztérium, Művelődési Minisztérium, Debreceni Művészegyesület, Hajdúböszörményi Gyűjtemény, Kézdivásárhelyi Gyűjtemény, Kecskeméti Ráday Múzeum, Pesterzsébeti Múzeum, Nemzeti Sírkert- Kegyeleti Múzeum, Artotéka gyűjtemény, Kecskeméti Katona József Múzeum, Miskolc-Herman Ottó Múzeum, Kaposvár – Városi Múzeum, Veszprém-Laczkó Dezső Múzeum, MANK-Szigligeti Alkotóház, Várpalota-Trianon Múzeum, Nemzeti Cirkuszművészeti Múzeum, Zilahi Múzeum, Kalotaszegi Alapítvány, Kézdivásárhelyi Céhes Múzeum, Sepsiszentgyörgyi Képtár, Kovásznai Képtár, Erdős Renée Ház Múzeum és Galéria, Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Észak-Svédországi Gyűjtemény, Dante – Olaszország, ASBC & D Könyvtár – A.E.Á., Australian Bookplate Society Keith Wingrove Memorial Trust – Melbourne, Ausztrália.

„Palásti Erzsébettel számos tárlaton szerepeltünk együtt. A Hatvani Kisgrafikán, Tatán a Mezők lilioma kiállításon, Baján, Szegeden, Kiskőrösön, egyebütt. […]Nagy öröm felfedezni, hogyan gondolkodik egy adott témáról valaki, aki kortársam, hasonló szakmát művel, azonos kulturális bázison építkezik, mint én. Összeköt minket a magyar irodalom határtalan szeretete is, valamint az érdeklődés, az érzékenység a múltunk fontos eseményei iránt.
[…] Palásti Erzsébet munkáin határozottan átüt ez az összefogottság, a karakteres, tömbszerű, tömör megfogalmazás. Néha szinte drámaian sűrű, emblematikus megjelenítés. […]
Balladásan komoly és szigorú, ugyanakkor képes feloldani a fametszetes és kontúros rajzolás szikárságát lágy rajzi elemekkel, újabb időkben a számítógép adta lehetőségekkel. Legújabb ló ábrázolásai a játékosságig menően lazák és frissek, bravúrosan kifejezve a mozgás élményét is. […]
Nem véletlen tehát, hogy a közelmúltban díjeső koronázta művészi tevékenységét. Jogosan kapta a Berki Viola Ösztöndíjat, és nagyon megérdemelten az Országos Ady – pályázat első díját. A Dózsa sorozata ismét jó példa az eszköztára bővítésére és a tömör megfogalmazás jellé sűrített üzenetére. A számítógép alkalmazással a tűz többszörözése fölerősödik. Vizuális refrént hoz létre, ezzel megerősítve a hatást. A többszörözés képi jelrendszere óhatatlanul fölidézi bennünk az ismert sorokat, történéseket. A tűz tort ül! Hányszor és hányszor kényszeresen belezabál, belakmározza, fölfalja a tüzes trónra vetettet. Mindezt akár egy vizuális énekmondó, harmonikusan, befejezetten, elfogadva a megcáfolhatatlant meséli el az alkotó.
Palásti Erzsébet művészi alkotómunkáját szerencsés módon kíséri egy példamutató, szorgalmas és pontos dokumentáció. Ez igen ritka, figyelemre méltó gondosság. Mindezzel nem csak a saját munkáját tiszteli meg, hanem a gyűjtőit is, az intézményeket, ahol nagy becsben tartják a munkáit. Megkönnyíti a művészettörténészek későbbi munkáját, keresgélés nélkül lehet majd elemezni a tevékenységét, aktivitását.
Palásti Erzsébet műveiből és megnyilatkozásaiból olyan szakmaszeretet sugárzik, ami mindannyiunk humán öröksége. Köszönjük, hogy markáns, egyéni hangú gyűjteményt hozott
létre ebben a művészeti örökségben.” Részlet Kiss Ilona tárlatértékeléséből.

Palásti Erzsébet alkotásait számos országban megtekinthette már a közönség.
Jelentősebb külföldi tárlatok, amelyeken részt vett az elmúlt évek folyamán: Intergrafik vándorkiállítás – Moszkva, Torun, Besztercebánya, Berlin; Nemzetközi Kisgrafika kiállítás – Bristol, Észak-Wales, Brazilia; Nemzetközi Illusztrációs Biennálé -Besztercebánya, Japán; Nemzetközi Grafikai Szimpózium Kongresszusa – Svédország; Nemzetközi Illusztrációs Biennálé – Finnország, Pozsony; Illusztrációk – Bologna; Nemzetközi Grafikai Szimpózium – Hollandia; Könyvvásár – Frankfurt; Nemzetközi Papírművészek, Kortárs Magyar Illusztrációk – Stuttgart, Amerika; Kortárs Magyar Képzőművészet – Mexikó; Incitato Tárlatok – Kézdivásárhelyi Céhes Múzeum; Kovásznai Képtár – Körösi Csoma Sándor Egyesület; Reményik Sándor Művészstúdió – Kalotaszeg; IV. Székelyföldi Grafikai Biennálé; Kitelepítések 70. – Szlovákia- Pozsony- Somorja-Szímő; Római Magyar Akadémia Nemzetközi Kisgrafikai Tárlat; BIAMT-Nemzetközi Mini Art – Temesvár; Nemzetközi Kisgrafikai Biennálé,2020 -Toscana, Montepulciano; Nemzetközi csoportos kiállítás – Törökország; Dante 700. -Nemzetközi Kisgrafika – Olaszország, ASBC & D and FISAE XXXIX. – Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália.