A TUNGUZ REJTÉLY

A TUNGUZ REJTÉLY
Az esemény, Szibéria távoli, eldugott vidékén, a Gergely-naptár szerint 1908. június 30-án reggel 7 órakor történt, az Orosz Birodalomban akkoriban használatos Julián-naptár szerint június 17.-e volt.
A Tunguz vagy Tunguszkai jelenségként számon tartott esemény szinte megközelíthetetlen helyen történt, ehhez még az is hozzáadódik, hogy ez a terület akkoriban az orosz vezetés által tiltott körzet volt. Az első kutató expedíció is csak 1927-ben indult el, Leonyid Alekszejevics Kulik orosz geológus, mineralógus vezetésével. A külföldi kutatóknak pedig csak 1992 óta van lehetőségük a helyszínen vizsgálódni.
Mi történt az orosz tajgán…?
Szibéria középső részén, az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között, másodpercekig tartó éles hangjelenség kíséretében hatalmas tűzgömb tűnt fel az égen. A tűzgolyó egy több mint 2000 négyzetkilométeres területen mindent letarolt. Sugár irányban 80 millió fát döntött ki gyökerestől. A hő, és hanghullámokat több száz kilométerrel távolabb is hallani lehetett, Észak-Európában pedig még napokig világított az égbolt.
Hogy mi történt valójában az orosz tajgán azt még ma sem lehet pontosan tudni.
Annyi bizonyos, hogy amikor a Transzszibériai vasút egyik szerelvénye a Jenyiszej folyó forrásvidékén járt, az utasok azt látták, hogy egy Naphoz hasonló méretű és fényességű meteor átsuhan az égbolton, majd néhány másodperccel később óriási robbanást hallottak, amibe beleremegett a föld. A 20 kilométer magasra felcsapó tűzoszlopot még 400 kilométerrel távolabb is látták, a mennydörgésszerű robajt pedig 1000 kilométerre is hallották.
A lökéshullám keltette 4,5–5-ös magnitúdójú rengés hullám többször megkerülte a Földet – ezt már a korabeli geofizikai obszervatóriumok észlelték. Az erdőt több ezer Kelvin fokos gázfelhő gyújtotta fel, a fák és minden más növényzet 50×50 kilométeres területen teljes mértékben elpusztult. Ugyanakkor érdekes, hogy az epicentrum 3-5 kilométeres körzetében a fákat “csak” legallyazta, de azok állva maradtak, mint a telefon póznák.
A helyszínen két kisebb -körülbelül nyolcvan egyedből álló – rénszarvas csorda legelészett, utánuk csak elszenesedett csontok maradtak. Távolabb tartózkodó, nagyjából 300 állatot pedig a gyufaszálként repkedő fatörzsek ölték meg.
Évtizedekig úgy gondolták, hogy egy világűrből érkezett meteor, mintegy 450 kilométert tett meg a légkörben, majd a felszíntől számítva, körülbelül 5-8 kilométeres magasságban felrobbant. A 15 megatonna trotilnak megfelelő detonáció ereje 1500 hirosimai atombombáéval egyenértékű.
Talán egy meteorit csapódott be….?
Leonyid Alekszejevics Kulik orosz geológus, először 1921-ben járt a területen, de csak 1927-re sikerült elegendő pénzt gyűjtenie az első tudományos expedíció megindításához. A lovakkal és szánokkal érkező kutatócsapat nem talált becsapódási krátert, sem meteorból származó anyagot. Kulik, azonban nem adta fel a keresést, utolsó expedícióját 1939-ben vezette, ami szintén nem járt sikerrel.
Az 1950-es években a helyszín talajából vett mintákat elemezve nikkelt, rezet és germániumot tartalmazó, igen magas hőmérsékleten egybeolvad globulákot (sűrű porcsomókat) találtak.
Az elmúlt évtizedekben több teória is napvilágot látott. Lehetséges, hogy a Föld légkörébe belépő üstökös, vagy egy maximum 100 méter átmérőjű kisbolygó felrobbanása okozta a pusztító jelenséget.
2020-ban azonban az orosz kutatók új elmélettel álltak elő. Danyiil Krennyikov vezette tudóscsoport azt vizsgálta, hogy különböző sebességgel és szögből érkező, 50 és 200 méter közötti átmérőjű, vas tartalmú testek, a Föld légkörébe érve elérhetik-e a felszínt.
A kutatók számítógépes szimulációi azt mutatták, hogy másodpercenként 25 km-es sebességgel, 5–12 fokos belépési szögtartományban a légkörbe jutó objektumok, csak 10–15 kilométeres magasságig közelítik meg a felszínt, és utána kipattannak a földi légkörből. Vagyis a meteor valószínűleg visszapattant és óriási lökéshullámot keltve visszakerült a világűrbe. Azt nem vizsgálták, hogy milyen lehet a Tunguszkai-jelenséget okozó égitest visszapattanás utáni új pályája, de valószínű, hogy ma is a Nap körül kering.
Ez megmagyarázná, hogy miért nincs kráter, viszont nemrégiben felfigyeltek a térségben található Cseko-tóra. A 300 méter átmérőjű tó 8 kilométerre fekszik a robbanás feltételezett epicentrumától. Érdekes, hogy az 1908 előtti feljegyzésekben nem szerepel a víz, igaz a területről egyébként is kevés leírás van.
A térségben lévő tavak, az örökké fagyott talaj miatt lapos aljzatú, sekély, meredek peremmel bíró alakzatok. A Cseko-tó ezekkel szemben meglepően mély és a medre tölcsér alakú. További furcsaság, hogy a tó kissé elliptikus formájú, amelyet akár egy nagyon lapos szögben becsapódó objektum is létrehozhatott…
Ultrahangokkal végzett radarvizsgálat szerint a tó fenekén felhalmozódott üledékben kb.10 méter mélyen, a környezettől eltérő jellegű réteg húzódik. Amennyiben tényleg becsapódás vájta a tavat, akár ebben a rétegben a megsemmisült objektum anyaga is ott lehet. A végső válaszhoz további anyagvizsgálatokra lesz szükség, ugyanis eddig csak 1,8 méter mélységig sikerült mintát venni az üledékből.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
mult-kor.hu
tudas.hu