A LEGÉRDEKESEBB BECSAPÓDÁSI KRÁTEREK A FÖLDÖN

A LEGÉRDEKESEBB BECSAPÓDÁSI KRÁTEREK A FÖLDÖN
Egyes számítások szerint naponta 25 millió kisebb–nagyobb kozmikus test kerül a Föld légkörébe, de ezeknek csak egy kis százaléka éri el a felszínt. A mikrometeoritok, néhány milliméteres, vagy centiméteres kövek nem okoznak problémát, azonban időnként nagyobb darabok is becsapódnak. Már egy néhány kilogrammos meteor, attól függően, hogy hol ér földet képes komolyabb károkat okozni. A földtörténet során több esetben is előfordult, hogy nagyobb méretű aszteroida találta el a planétánkat, kisebb–nagyobb becsapódási krátert hátrahagyva maga után.
A Földön –ellentétben a Holddal, vagy a Marssal–az időjárás erodáló hatása miatt kevesebb épen maradt kráter látszik.
A becsapódási kráterekről (korábbi nevükön gyűrűhegyek, körhegyek) a geológusok sokáig azt gondolták, hogy régen kialudt vulkánok maradványai. 1876-ban Richard Proctor vetette fel először a kozmikus becsapódásos elméletet.

Barringer–kráter…

Az első általánosan becsapódásosnak elfogadott földi kráter, a Daniel M. Barringerről elnevezett Barringer–kráter, vagy más néven arizonai Meteor–kráter volt. Az 1920-as években a kráter körül fellelt vasmeteorit-darabok alapján Barringer azt remélte, hogy megtalálja benne a becsapódó test vasanyagát, de számos próbafúrás ellenére sem akadt vas nyomára. Mi Történhetett a becsapódó testtel? Nagy valószínűséggel a másodperc törtrésze alatt felszabaduló energia elpárologtatta a meteort és azt a kőzetet is, amibe az becsapódott, így az eseménynek a kráteren kívül más nyoma nem maradt.
Barringer–kráter ma a világ egyik legismertebb becsapódási krátere. A képződmény 1200 méter átmérőjű, 170 méter mély a felgyűrt pereme pedig 45 m magas. A számítások szerint egy 45-50 méter átmérőjű, 300 000 tonna tömegű vasmeteorit ütötte, mely körülbelül 19 km/s sebességgel becsapódott a földbe nagyjából 50–30 000 évvel ezelőtt. Az ütközés következtében hozzávetőleg 200–300 millió tonna kőzetet szórt szét.
A Barringer–kráter az ismertségét elsősorban annak köszönheti, hogy fiatal kora miatt kevéssé erodálódott, mivel sivatagi környezetben van, így növényzet nem fedte be, és krátertó sem töltötte fel. Igaz, hogy nagyon ismert, pedig messze nem tartozik a nagy becsapódási kráterek közé.
A kráter területe ma is a Barringer család tulajdona.

A Pingualuit–kráter…

A kanadai Québec tartomány északi részén, lakott területektől távol eső vidéken található felszíni alakzatot 1943-ban, egy amerikai katonai repülőgépről fedezték fel. Az 1950-es években indult geológiai expedíció során kiderült, hogy becsapódásos kráterről van szó. A 3,44 km átmérőjű kráter pereme 160 méter, mélysége 400 méter. A kráter közepén lévő tó 270 méter mély.
Mivel a krátertó nincs összeköttetésben más vizekkel, az üledékeinek vizsgálatával a kutatók betekinthetnek a különböző földtörténeti korszakokba. A legmélyebb rétegek, a legutolsó jégkorszak előtti időkből származnak.
A tó másik különlegessége, hogy a Földön ez a legtisztább édesvíz.
A krátert egy 1,4 millió évvel ezelőtti becsapódás hozta létre, ami 8500 hirosimai atombomba erejével ért fel.
A helyi inuit nyelven a pingualuit szó azt jelenti: “ahol a föld emelkedik”

Monturaqui–kráter…

Dél-Amerika egyik leglenyűgözőbb meteorit krátere a Monturaqui-kráter, Chilében az Atacama-sivatagban található és az extrém száraz környezet miatt még mindig tökéletesen látható. A radiometrikus kormeghatározás szerint valamikor 663 000 ± 90 000 évvel ezelőtt keletkezett. A kráter 350 x 370 méter átmérőjű, mélysége 34 méter. A becsapódó test, egy körülbelül busz méretű, vasat és nikkelt tartalmazó aszteroida volt, melyből csak kisebb töredékeket sikerült megtalálni. A krátert 1962-ben fedezték fel és már ekkor kozmikus eredetűnek vélték, amit a geológiai vizsgálatok 1966-ban be is igazoltak.

Roter Kamm–kráter…

Namíbiában, a Namíb-sivatagban található a Roter Kamm kráter, körülbelül 2,5 kilométer átmérőjű és 130 méter mély, amit egy kamion nagyságú meteor hozott létre kb. 3,7 millió évvel ezelőtt. A kráter tisztán kivehető, de alját már több mint 100 méter vastagságban homok töltötte fel. A Namíb-sivatag narancsvörös színe miatt a inkább a Marsra, mint a mi bolygónk felszínére emlékeztet.

Tenoumer–kráter…

Ez a kráter Mauritániában, a Szahara nyugati részén található. A geológiai alakzat 1,9 kilométer átmérőjű, pereme 100 méter magas. Sokáig kérdéses volt a keletkezése, mivel a kráter körül szétszórt, bazalthoz hasonló kőzetek egy ősi vulkán benyomását keltették. Azonban a szerkezetének közelebbi vizsgálata kimutatta, hogy az ott található megkeményedett “láva” valójában egy meteorit becsapódásából létrejött megolvadt kőzet. A kráter egy hatalmas síkságon helyezkedik el, ahol olyan ősi kőzetek találhatók, amelyek több száz millió évvel azelőtt rakódtak le, mielőtt az első dinoszauruszok megjelentek volna a Földön. Bár a képződmény ősi kőzetek között fekszik, a Tenoumer sokkal fiatalabb azoknál, kora kb. 10 000 és 30 000 év között mozoghat.

Vredefort–kráter…

Dél-Afrikai köztársaságban található Vredefort–kráter átmérője legalább 300 kilométer, ezzel a Föld legnagyobb, igazoltan becsapódásos eredetű krátere, emellett a második legrégebbi is.
A Vredefort-krátert egy 5–10 km átmérőjű meteorit ütötte, ami 100 millió megatonna TNT robbanásának megfelelő energiával csapódott be 2,023 milliárd évvel ezelőtt.
A becsapódás óta nagyon hosszú idő telt el, így a kráternek csak egy kis része látszik. Az idők folyamán akár 8–10 km-nyi felszíni üledék is lepusztulhatott róla. Vredefort egyike, a Földön ritka, többszörös gyűrűs szerkezetű krátereknek, azonban Naprendszerben több hasonlót megfigyeltek a csillagászok.
A képződményt az 1990-es évekig vulkáni eredetűnek gondolták, ám ekkor felfedezték a becsapódási breccsát (kőtörmeléket) ami egyértelműen bizonyította a kozmikus eredetet.
A Vredefort-kráter 2005-ben felvették a világörökségi helyszínek közé.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
travel.sygic.com/hu
scitechdaily.com
esa.int
iro.uiowa.edu
Wikipédia

One Reply to “A LEGÉRDEKESEBB BECSAPÓDÁSI KRÁTEREK A FÖLDÖN”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *