SZELLEMVÁROS A SIVATAGBAN

SZELLEMVÁROS A SIVATAGBAN
Miért épült város a Namíb-sivatagban és hová lettek a lakók?
A magyarázat egyszerű: a gyémánt. A Namib-sivatagban található Kolmanskop nevű várost 1908-ban alapították miután rájöttek, hogy a sivatagban nem csak homok található.
A terület ekkor még német gyarmat volt. Egy afrikai vasúti munkás, Zacharias Lewala, amikor lapátolta le a sínekről a szél által oda hordott homokot, a napfényben egy csillogó köre lett figyelmes. Az követ megmutatta a német munkafelügyelőnek, August Stauchnak aki azonnal felismerte a lelet értékét, viszont Lewala sem pénzt, sem egyéb jutalmat nem kapott felfedezéséért.

Város épül a sivatagban…

A német kormány azonnal lezárta a területet és bányászokat vitt a helyszínre, ezzel elkezdődött a gyémánt kitermelése. Kolmanskop első gyémántbányászai már abból meggazdagodtak hogy a sivatag homokjából összeszedegették a drágaköveket. A német gyarmati hatóságok azonban hamarosan szorosabbra vonták a terület felügyeletét és jelentős részét tiltott övezetté nyilvánították, ahová az átlagembereknek tilos volt a belépés, a feltárási jogokat pedig egyetlen, berlini központú vállalat birtokolta.

Közben elképesztő tempóban kezdett épülni a város. Sorra nőttek ki a sivatagból a bajor stílusú lakóházak és üzletek.. Hamarosan lett a településnek iskolája, erőműve, kaszinója, sportcsarnoka, strandja, kórháza (Afrikában először itt alkalmazták a röntgen diagnosztikát), színháza, (Európából is érkeztek ide operatársulatok fellépni). A friss vizet pedig vonattal szállították a városba.

1912-re egymillió karátnyi gyémántot – a világ akkori össztermelésének 11,7 százalékát termelték ki évente. Kolmanskop 1920-as években élte a fénykorát és a gyémántnak köszönhetően a terméketlen sivatagban a luxus szigetévé vált.

Miközben…

Német Délnyugat-Afrika gyarmat részeként Kolmanskop is az elnyomásra és az erőszakra alapozva épült. Négy évvel a gyémántmezők felfedezése előtt volt a gyarmat történetének legvéresebb népirtása, amikor a hatóságok a fellázadt herero nép több mint 60 000 tagját ölték meg, vagy űzték a sivatagba, vagyis a biztos halálba. A mészárlás mellett a kutakat is megmérgezték, így téve élhetetlenné azokat a területeket, ahová a hererókat űzték. A népcsoport jelentős részének az életét követelte a katonai fellépés.

A fellendülés azonban nem tartott sokáig…

Kolmanskop sorsa 1928-ban pecsételődött meg, amikor délebbre a világ leggazdagabb gyémántmezőire bukkantak ahol lényegesen könnyebb volt a kitermelés, ráadásul sokkal nagyobb mennyiségben.
A város lakói szinte egyszerre hagyták el az otthonaikat, sokan még az ingóságaikat sem vitték magukkal.
A dűnék, amelyeket egykor Lewala is lapátolt a sínekről, innentől már az elhagyatott házak ajtajain is betörtek, megtöltve a szobákat a finom homokkal.
Mára hátborzongató látvány lett a kihalt kísértet városból, ahol a lassan lepusztuló házak helyét visszahódította a sivatag. A lakások omladozó szobáiban szinte mindenhol térdig ér a homok. A megdöbbentő látványnak és a hátborzongató hangulatnak köszönhetően Kolmanskop kedvelt célpontja a turistáknak és a fotósoknak.

Új élet – és halál

Az 1980-as években a De Beers nevű bányavállalat több épületet helyreállított és egy izgalmas múzeumot is felépített ami mára Kolmanskop egyik látványossága lett. A városban több filmet is forgattak filmet. Például itt készült a 1993-ban a Dust Devil című film és 2000-ben a The King Is Alive (A király él), valamint 2010-ben a Life After People (Élet az emberek után) című sorozat és a Wonders of the Universe (Az univerzum csodái) című sorozat egyik epizódját is itt forgatták.

2002-ben egy helyi magánvállalkozás, a Ghost Town Tours (Szellemváros Túrák) koncessziót szerzett a Namíbia kormányától. A cég külön engedéllyel szállít turistákat buszokkal a területre, hogy azok körbejárják és fényképezzék a homokkal borított romokat. Azonban ez sem tarthat örökké: egy 2010-ben végzett állapotfelmérés szerint, az állagmegóvási kísérletek és a turisták évi maximális számának korlátozása ellenére „jelentős romlás” következett be Kolmanskop épületeiben. A szellemváros idővel óhatatlanul a sivatag martalékává fog válni, és végleg eltűnik a dűnék alatt. Addig azonban a szürreális képet nyújtó kihalt házak emlékeztetnek arra, hogy az emberiség mekkora pazarlásra és szenvedés okozására képes a nyereség érdekében.
Az ide látogató turisták a gyarmati rendszer borzalmainak emlékét, és egy hajdan volt világ lassú, de biztos eltűnésének nyomait tekinthetik meg.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
traveler.es
nationalgeographic.com
sometimes-interesting.com