ERDÉLY “HOLT-TENGERE”: A SZOVÁTAI MEDVE-TÓ

ERDÉLY “HOLT-TENGERE”: A SZOVÁTAI MEDVE-TÓ

A Kárpátok megbúvó völgyében, egy 79 hektáros természetvédelmi területen található a Sós sziklák és a Medve-tó különleges adottságú együttese, melyet a 19. század közepe óta kedvelt gyógy – és kirándulóhelyként ismer a világ. A rezervátum területe egy óriási só masszívumon fekszik, melyet homokkő és vékony talajréteg borít. Ez lehetővé teszi azt a gazdag, több évszázados növényi vegetációt, ami más sós területeken nagyon ritka jelenség. Az ilyen adottságú sós területek rendszerint igen kopárak, ritkás só tűrő növényzet jellemzi őket.

A Medve-tó a világ legnagyobb heliotermikus tava, keletkezéséről számos feljegyzés áll rendelkezésünkre. Különlegessége, hogy az egyetlen olyan tó, melynek kialakulásának kezdetét napra pontosan ismerjük, azaz 1875. május 27.-e.
Ezt a dátumot Dr. Lengyel Béla által, közjegyzői hivatalban felvett jegyzőkönyve alapján határozták meg, melyet 1898-ban ismertetett Budapesten. A jegyzőkönyvet 1897. október 30.-án írták, amely két sóőr és egy szovátai lakos tanúvallomását tartalmazza.
„A helyszínelés itt Szovátán 1873-1874-ben folyt le, s ezután egy évvel, tehát 1875 év nyarán – jól emlékszem éppen Úrnapja délelőttje volt – néhai Simon András sóőr társammal a mostani Illyés tó fenekén lévő réten szénát gyűjtöttünk. Délelőtt 11 órakor a hirtelen gyülemlett felhőkből borzalmas égi háború mellett nagy záporeső keletkezett, a Cseresznyéshegy felől jövő két patak rohamosan felnőtt s magával sodorta az általunk boglyákba gyűjtött szénát, s levitte a Zoltán hegy alá. A hatalmas felhőszakadás után tapasztaltuk, hogy a víz nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedve, szaporodva mostani tömegét nyerte.”
– tudjuk meg a tó keletkezését vizsgáló bizottság jegyzőkönyveiből.

A szovátai sós tavak keletkezése a só felszíni megjelenésével és a régi sóbányászattal áll szoros kapcsolatban, a tavak a hajdani bányák beszakadása, a könnyen oldódó só, valamint a beszivárgás következtében sós dolinákban alakultak ki.
Vize a helioterm jelenség következtében 35°C-ra is felmelegszik 2 méter mélységig; de a tó kialakulásakor legmelegebb rétegében 80°C-ot is mértek.
Hőmérséklete a beömlő édesvíz és a fürdőzők miatt csökkent. A tavat, hogy visszarendeződjön a sós-édes egyensúly, naponta 2 órát pihentetni kell, ekkor nem tartózkodhatnak fürdőzők a vízben. Példátlan élményt jelent könnyedén lebegni a Medve-tó sós vízének felszínén és csodálni a meseszép környezetet. Ezt az érzést sokan hasonlítják a Holt-tengeri fürdőzéshez.

A Medve-tó gyógyító hatású sós vize kedvéért hosszú ideje rendkívül sokan utaznak oda. Medrének iszapja és a sós vize is gyógyítóan hat az idegrendszerre, reumatikus eredetű fájdalmakra és különféle bőr és nőgyógyászati betegségekre is. Erre a gyógyhatásra alapozva gyógykezelések széles skálája áll a látogatók rendelkezésére. A 7-12 napos kezelések során a jó levegő pozitív hatásai mellett balneo- ás hidroterápiák, inhalációs kezelések, iszappakolások szaunák és gőzfürdők egészítik ki a gyógyfürdő áldásos hatásait.

A tóban rejlő lehetőségekre először Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos figyelt fel, aki 1900-ban hivatalosan megalapította Felső-Szovátát. Ezért a Medve-tavat először Illyés-tónak nevezték. Az 1902-es fürdőkalauzban már „Illyés-féle Medve-tó”-ként fordul elő. 1910 után már csak Medve-tónak hívták.
A Medve-tó élő víz, mégpedig egy sós talajon élő víz, a talaj állandó mozgásban van, gyakoriak a besüppedések, a földcsuszamlások.
2015. december 30-án fejezte be Szováta Város Önkormányzata a Só útja elnevezésű projektet, amelynek keretén belül tanösvényeket és sétányokat alakítottak ki a Medve-tó körül. A pihenőhelyekkel, kilátókkal, információs táblákkal tarkított tanösvények révén a sós-tavak (Medve-tó, Mogyorósi-, Rigó-, Zöld-, Vörös-tó) és édesvizű tavak (Piroska-tó, „Kígyós-tó”), a Sóspatak-völgye illetve a sósziklákon kialakult bükkös-tölgyes erdők természetvédelmi értékeit mutatják be.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix