Szűz Mária Római Katolikus Kegytemplom, Celldömölk

Szűz Mária Római Katolikus Kegytemplom, Celldömölk.

Vas megye észak-keleti kapujában található Kemenesalja központja, a 12 ezer lakosú Celldömölk. Fekvésének, természeti értékeinek és egyházi emlékeinek köszönhetően a térség kiemelkedő turisztikai központja.

A Ság hegy lábánál fekvő kisváros 750 éves múltra tekint vissza. A város története izgalmas és sokszínű. Öt szomszédos, egymástól független település, Pordömölk, Nemesdömölk, Kiscell, Alsóság és Izsákfa egyesítéséből született meg a mai Celldömölk.
A búcsújáró-helyként ismert Kiscell alapítása a cseh származású Koptik apát nevéhez fűződik, akit 1739-ben az akkori pannonhalmi főapát nevezett ki dömölki apáttá. Mivel Pordömölkön akkor már csak romokat talált, kezdettől új helyet keresett a Máriazellből magával hozott Szűz Mária szobornak. Így talált rá a településtől két kilométernyire keletre, egy apátsági birtokra, ahol felépíttette a Szent Anna kápolnát. 1748-ra elkészült az új barokk jellegű templom is, 1768-ban pedig a bencés kolostor. Ezzel apátsági székhellyé vált a Koptik Odó által alapított település, amit akkoriban még Kismária-cellnek neveztek.

Fejlődésének nagy lendületet adott, hogy az állam a kedvező fekvésű és a búcsújárás miatt forgalmas Kiscellbe helyezte egyik pénzügyi hivatalát, a sóhivatalt. A pusztító tűzvész és a tomboló járványok miatt az 1780-as években ugyan átmenetileg megtorpant a település virágzása, de 1790-ben Kiscell már vásártartási kiváltságot és mezővárosi oklevelet kapott. A 19. század elején oly mértékben fellendült a település gazdasági élete, hogy Kemenesalja központjává vált. Kiscell jelentőségét csak tovább növelte az 1871-es év, amikor elkészült a Magyar Nyugati Vasút Kiscellt érintő szakasza. A település rövid időn belül vasúti csomóponttá vált.

A plébánia a Szűzanya oltalma alatt állva szolgálja az itt élő embereket és azokat a zarándokokat, akik egyre nagyobb számban érkeznek ide Kis-Máriacellbe. A kegytemplom, Mariazell magyar testvéreként, jelentős szerepet töltött be a zarándokok életében, szívesen jöttek messzi tájakról is, mert itt megérezték és megtapasztalták Mária lehajló anyai szeretetét.
1725-ben Sajghó Benedek pannonhalmi főapát Dömölkre látogatott, ahol összeomlott kolostort, felújításra váró templomot és nagy szegénységet talált. Szemléje után a szombathelyi születésű rendtagot, Lancsics Bonifácot jószágkormányzónak küldte ide, aki az itt töltött évei alatt megállította az apátság gazdasági hanyatlását, s ezzel párhuzamosan Dömölk néhai Máriás kegyhely jellegét is igyekezett felújítani. Idejöttének évében – Nagyboldogasszony napjára – zarándoklatra hívta Kemenesvidék papjait és híveit. Köztudott volt róla, hogy hazánkat Mária országának tartotta, minek legfényesebb bizonyítéka a szinte minden magyar által mindmáig ismert legkedvesebb himnusza. A “Boldogasszony Anyánk…” sorai népénekké váltak, s szájról szájra szálltak. Jó ideig – az 1848/49-es szabadságharcig, de még utána is – nemzeti himnuszként énekelték.

A dömölki apátság újjáélesztése, avagy inkább a kis-máriacelli búcsújáróhely megalapozása a csehországi Klattauban 1692-ben született Koptik Odó nevéhez fűződik, aki 1713-ban lépett a bencés rendbe. Pappá szentelése után a világhírű zarándokhely, az ausztriai Máriacell kegytemplomának gyóntatópapja volt.
Koptik Odó 1739. július 9-én érkezett Dömölkre, ahol három szerzetest és nyomorúságos körülményeket talált. Az ausztriai Máriacellből magával hozta az ottani kegyszobor hiteles másolatát, amelynek a Sághegyen próbált hajlékot biztosítani. Ez a terve azonban sajnos nem sikerült. Végül is az ősi monostor-templomtól keletre, a régi pápai országút mellett épített fel egy fakápolnát és abban helyezte el a kegyszobrot. A kápolna és a földbe vájt remetekunyhó mellett egy ásványkutat is ásatott Odó apát. A munka közben a kút szájából egy nagy kő esett a mélyben dolgozó kőműves fejére, ami megsértette a “nyakán a gerincvelőnek kemény és puha hártyáját, és a kőműves mégis meggyógyult.” A következő években – tagadhatatlanul a kútásó csodás gyógyulásának hírére – zarándokok ezrei érkeztek a kegyszobornak otthont adó fakápolnához, ahol – a feljegyzések szerint – további gyógyulások és imameghallgatások történtek.

A csodás gyógyulásokról gróf Zichy Ferenc győri püspök 1745. novemberében kihirdetett határozata így számol be:
“Minthogy a legkegyelmesebb Istennek áldásai a keresztény híveknek többféle ínséget e szent szobornál megszüntették, s körülötte rendkívüli meggyógyulások történtek; mint ezt a tridenti szent gyülekezet parancsa szerint fölállított ítélőszék – kötelességét kellő óvatossággal teljesítvén – valóigaznak találta: mi a szent szobrot kegyelminek nyilvánítjuk, s mint ilyent a keresztény hívek közbuzgó tiszteletére kitétetni rendeljük.” …. “Mivel a tiszteletre méltó szobor rendkívüli kegyelmek, gyógyulások és csudáknak fényével tündöklik, s általa a jó Isten az ő mindenhatóságának csudálatos tetteit nyilvánítja ki, mi azt nem csak kegyelminek, hanem csudatevőnek is valljuk, s a hívek buzgó hódolatába ajánljuk.”
E határozat az említett időben mintegy 20.000 zarándok előtt lett kihirdetve, s következtében némely évben 50.000 zarándoknál is több járult a csodatévő szoborhoz. Ez idő tájban történt, hogy a szombathelyi hívek a régi fából épült kegykápolnát kőből újjáépíttették, és új oltárt állíttattak bele.

Időközben az új búcsújáróhely szervezőjét, Koptik Odót a zarándokok számának folytonos növekedése és a kápolna kicsinysége arra ösztökélte, hogy új templomot építsen. Célja megvalósításához elsősorban a pannonhalmi főapát jóindulatát akarta megszerezni, de rajta kívül a magyar főurak, s Róma támogatását is biztosítani akarta. Célja valóra váltása ügyében négy esztendőn át kilincselt az illetékeseknél. Az építést 1747 tavaszán kezdték el. A következő év őszén pedig már állt az új templom, s benne a kápolna a kegyszobor számára.
1748. szeptember 15-én ünnepélyes keretek között ezrek kíséretével vitték át a kegyszobrot a végleges helyére.

Az 50 méter hajóhosszú templom a város központjába épült, két, 40 méter magas barokk tornya a templom nyugatra néző homlokzatából emelkedik ki. A főkapun a templomba lépve lenyűgöző a látvány. A hosszú főhajó elején található a kegykápolna a Boldogságos Szűz csodatevő szobrával. A kegytemplom ajtaja mindig nyitva áll a látogatók előtt. Ha a kegytemplom sekrestyéje melletti teremből kilépünk, egy falépcsőn eljutunk a kincstárba, vagy ahogy ma nevezik, a Tárházba. A kincstár falait Schweichard osztrák festő képei díszítik. A freskók a 18. században készültek. A Tárház gyűjteményének legértékesebb darabjai az a két, 17. századból származó szekrény, melyek számtalan, az évszázadok alatt összegyűlt emléktárgyat, hálatárgyat rejtenek.
A magyar Máriazell méltó állomása a közép-európai zarándokútnak, a Mária útnak. Az 1400 kilométer hosszú útvonal száznál is több Mária kegyhelyet köt össze és az ausztriai Máriazelltől Csíksomlyóig.

írta és szerkesztette: Simon Zoltán

Forrás:
*http://www.kismariacell.hu/celldomolk_nagyboldogasszony_tem…

*http://www.kemenesvulkanpark.hu/…/szuz-maria-romai-katoliku…

Fotókat Simon Zoltán készítette