SumidaBAKONYI ZSOMBOR, FESTŐMŰVÉSZ
Így nyilatkozik önmagáról és művészetéről:
Az elmúlt évek során összetett képalkotói eljárást alakítottam ki. Táblaképeim képi világa első ránézésre az ember alkotta világ ellentmondásos természetét – annak megszokott otthonosságával és egyben rácsodálkozást kiváltó teátrális idegenségével – idézi meg, s utal ezen keresztül az utópiák világára is.
Korábbi festményeimmel szemben, melyek olyan konkrét helyszíneket ábrázoltak, mint az Andrássy út és az Oktogon, legújabb munkáimon többnyire nehéz eldönteni, hogy a filmes látványvilágot megidéző jelenetek hol és mikor játszódnak. Bécs, London, Róma – vagy Budapest? A nyolcvanas, a kilencvenes években vagy holnapután?
A világ, amit teremtek egy képzeletbeli városkép megfakult patinájára emlékeztet (mely azt kívánja a nézőtől, hogy elidőzzön ebben a városban, ahogy én is életem bizonyos szakaszait egy-egy városnak szenteltem). Másként fogalmazva: vizsgálódásaim tárgya az, hogy hogyan működik a túlélés a technicolor-szerűen rothadó metropoliszokban, napról-napra, élet- és halálvágyból építkezve.
