SumidaKemény Henrik és Vitéz László kalandjai.
A bábjáték már az emberi történelem legősibb idejétől fellelhető, gyakorlatilag mindenhol megjelent, ahol az emberek társadalmat alkottak. Most már bizonyítható, hogy a báb megjelenése megelőzte magát a színészi színházat is. A legrégebbi források i.e. 2000-ig Kínába, és Indiába i.e. a 11. századig vezetnek el bennünket. A középkori és újkori Európában a dráma és a misztériumjátékok mellett nagyon népszerű lett a bábjáték (főleg a marionettjáték). Az előadásokat templomok előtti tereken vasár- és ünnepnapokon tartották, vásárok alkalmával. Így került a piacterekre, az utcákra a bábozás. Később annyira népszerű lett, hogy a főúri kastélyokba is bejutott.
A vándor bábjátszás a XVIII. század végétől terjedt el. Eleinte német, osztrák, olasz bábjátékosok járták az országot. Az előadott történeteket többségében az elnyomott nép idealizált hőse és furfangos képviselője személyesítette meg.
Olaszország
Az olasz bábjátékra talán a legjellemzőbb vonás, hogy az illúzió és a realizmus jól megfér egymás mellett.
A XVI. század az olasz vígjáték bizonyos műfaji kettéosztásának a korszaka is:
commedia erudita – antik vígjátékot utánzó
commedia dell’arte – szabadabb, kötetlenebb
A két művészet mindegyikében mindig azonos alakok játszák el az élet néhány legjellemzőbb típusát.
A rögtönzés is hasonló a két stílusban. A commedia dell’arte színészi párbeszédeit, a részleteket ott találják ki az előadás közben. Minden ihletett színészi munkában vannak rögtönzött elemek, de csak itt és a bábjáték területén ennyire széleskörű és átfogó a rögtönzés művészete.
A magyar néphez a bábjáték többezer éves művészete két úton jutott el. Az egyiknek építője, majd gondozója az egyház volt, és ezen az úton jártak népünk betlehemes bábtáncoltatói. A másik úton a német és cseh-morva vándorbábjátékosok érkeztek.
A bábjáték az egyház révén a középkori templomokban általános volt, élő színészeket nem alkalmaztak. A betlehemes játékokat előbb a templomokban, majd az azok körül lévő temetőkertben játszották.
A bábjáték lassan kiszorult a templomokból, népi játékká vált, de egyházi származását szövegeiben, dallamában megőrizte.
A régi magyar egyházi bábjátszás mellett egészen új, 100-120 éves a világi, ún. mutatványos, vásári bábjátszás. Ezt hozták be a német és cseh-morva bábjátékosok hazánkba.
A vásári bábjáték az egyik legtradicionálisabb műfaj, vándor, azaz utazó társulatok művelték. Olyan helyen adták elő műsoraikat, ami szabad, könnyen megközelíthető, és sok ember láthatja. Ennek legmegfelelőbb helyszíne a piactér. Kezdetben vándor színtársulatok báboztak, hogy átéljék az ínséges időket, de a virtuóz bábkezelés és karakterhang-váltogatás náluk is alapkövetelménynek számított.
A legrégebbi bábok a Hincz-család hagyatékából származnak. Az 1841-től magyarországi vásárokat járó bábjátékos-dinasztia 1889-ben a Városligetben telepedett le, és itt alapította meg az Első Magyar Bábszínházat.
Hincz Károllyal egyidőben működött idősebb Kemény Henrik. Ő is vegyes, kézi bábu és marionett műsort játszott ligeti színházában. Bábuit maga faragta és készítette.
A fantáziajáték hasonlóan a legősibb színházakhoz (akkoriban még nem vált szét a közösség nézőkre és játékosokra), együttjátszó, tevékeny közösséget igényel.
Vitéz László
Vitéz Lászlónak nem csupán magyar “unokatestvére” van Paprika Jancsi személyében, de kiterjedt európai rokonsággal bír: Pulcinella, Kaspar vagy Kaperle, Kasparek, Punch, Petruska, Vasilache, Jan Klaasen, Don Cristóbal, Dom Roberto, de még Karagöz, Karagiozis és Aragos is ugyanannak a családfának egy-egy ága. Bizonyítja ezt külsejük, nagy orruk, kicsit deformált alakjuk, piros ruhájuk, és az, hogy a velük ellentétbe kerülőket előszeretettel győzik meg – már amennyire ez meggyőzés – veréssel.
Vitéz László születésének dátumát nem ismerjük. Feltételezhetően a 20. században találkozott vele először a Városliget közönsége a Hincz család bódéjában, de közelebbi és tartós ismeretséget a Korngut-Kemény család férfitagjai révén kötött vele. A család 120 éven keresztül ápolta és őrizte a vásári bábjáték tradícióit.
Korngut Salamon Galíciából vándorolt Magyarországra, 1897-ben kapott működési engedélyt báb- és cirkuszi mutatványosságra. Kisebbik fia, Korngut Kemény Henrik a hűvösvölgyi Nagyréten, majd a Népligetben játszott. A Kemény Bábszínház 1927-ben nyílt meg a Mutatványos téren. Ő a munkaszolgálatból nem tért haza. Fiai, Henrik és Mátyás 1945. augusztus 20-án bábozott újra a közönségnek. A Kemény család Vitéz Lászlója élénksége némi együgyűséggel és sok furfanggal párosul. Inkább siheder, mint férfi. A faragott fa báb haja festett, vászonsipkája piros, hegyes. Piros és dísztelen a ruhája, csizmája fekete. Szeme kék, arca mosolygós, naiv. Legfontosabb tulajdonságai: nagyszájúság, falánkság, állandó engedetlenség, verekedőkedv, talpraesettség, saját érdekeinek gyors felismerése.
Összesen 137 báb maradt fönn a Korngut-Kemény-hagyatékban, vannak köztük kesztyűsök és marionettek is. A népligeti vurstli államosításakor, 1953-ban ezeket a bábokat is el kellett bújtatni. A rejtekhely évekig Bálint Endre festőművész műtermében volt.
A hagyatékban öt Vitéz László található, a legfiatalabbat 2005-ben faragta Kemény Henrik. Van kilenc ördög, mind más, köztük Lucifer, Cuclifer és Csokipofa. A “legnagyobb szamár”-ból, azaz a Halálból megmaradt négy, de vannak krokodilok, Molinári bácsik, Rózsa Sándorok, nagyságos urak, rendőr, csendőr, katona, borbélymester, boszorkány, sőt három marionett Miki egér is.
Vitéz László azért indul útra, mert összeveszett vele a nagymamucikája, egész pontosan elküldte őt mángorolni. László erre összepakolt egy batyut, beletett egy sapikát, egy öltözet ruhát, három deci fuszeklit, néhány kiló harisnyát, öt liter cigaretlószt, hat kiló kirántott bablevest, négy méter túrós, mákos, lekváros és diós palacsintát, tejfeles, fokhagymás uborkasalátával nyaköntve, és elindult bemángorolni a világot. Legfontosabb fegyvere a nagymamucikájától kapott (elcsent?) palacsintasütő.
László alapvetően magányos hős. Van egy barátja, Frici, aki német eredetű, töri a magyart. Neki kell az ördögöket és a zsákokat a malomba hordani, és ő is gúny tárgyává válik. És nem túl régóta, Fabók Mariann jóvoltából van egy felesége, Vas Juliska is.
“Életem a bábjáték, bölcsőtől a sírig” – vallotta Kemény Henrik, aki 81 évig állt színpadon, jórészt a paraván mögött. Első főszerepét kilencévesen alakította A koldusfiú álma című kesztyűs játékban, és bár ő volt Süsü meg Hakapeszi Maki, nevét Vitéz Lászlóval azonosítjuk.
A hihetetlen népszerűségre szert tevő Süsü figuráját is a mester alkotta és a felvételek során ő is mozgatta!
Kemény Henrik kollégájának, Gyurkó Henriknek engedte meg először, hogy ő is játszhasson Vitéz Lászlót, a következő nemzedékből Pályi János vált virtuóz játékossá. A Budapest Bábszínház két művésze, Tatai Zsolt és Barna Zsombor képviselik a fiatal és a még fiatalabb generációt.
A Bódé gyújtogatás következtében 2011. október 2-án égett le. Kemény Henrik nem egészen két hónappal élte túl, hogy volt bábszínházának épülete a Népligetben leégett
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
………. Varannai Gyöngyvér: A bábjáték története
Domány Mária : A bábjáték varázsa
……… .Kemény Henrik élettörténete
