SumidaA szatmári szilvalekvár
„A szilvalekváros kenyér a szegény ember zsíros kenyere.” (Beregi mondás)
A szilva furcsa módon kissé lekicsinyelt gyümölcse házunk tájának. Talán szerénységével, igénytelenségével „érdemelte” ki ezt a minősítést, pedig felhasználása tekintetében páratlan értékkel bír. A friss, érett gyümölcs édes-savanyú ízhatásában egyedi, felhasználása pedig számtalan lehetőségekkel bír. És itt nem elsősorban az utolérhetetlen illatú és zamatú párolt esszenciára kell gondolni, hanem a magyar konyha évszázados alapanyagára a szilva lekvárra.
Lehet a mai kor igényeinek megfelelő gyors eljárással is készíteni: sütőben, ecettel kiöblített tepsiben, vagy lábasban néhány óra alatt besűríteni, de ez bizony finoman szólva csak replika.
Számtalan igen értékes szilvafajtával rendelkezünk, azonban a lekvárfőzéshez , a legutóbbi időkig el nem ismert –Nemtudom szilva- a legjobb, egy időben Panyolai szilvának is hívták, de a panyolaiak ezt csak megmosolyogják. Nevének keletkezését a szájhagyomány így örökítette meg: a Nemtudom név a városokból érkező emberek érdeklődése alapján született. Mi a neve ennek a jóízű szilvának? – kérdezték a látogatók. Nem tudom – felelték a falubeliek. Ez a válasz rögződött Beregben és Szatmárban.
Augusztus végén, szeptember elején érik. Lekvár készítéséhez akkor a legalkalmasabb, amikor a szár körül a gyümölcs héja elkezd ráncosodni, vagyis már megkezdte elveszíteni víztartalmát.
Az autentikus, hagyományoknak megfelelő eljárás pediglen a következő:
Széles Gyula 2004-ben Panyoláról készült írásában így írja: „Szilva és dió érésekor a család egyes tagjai hetekre kiköltöztek az ártérben lévő területükre. A dió- és a szilvafák alatti területet lekaszálták, olyan volt a terület, mint egy gondozott park. A gyümölcsöt érett állapotban hosszú rudakkal leverték, lerázták. A felszedett szilvát válogatták. Az ép, egészséges gyümölcsökből lekvárt, a töröttből pálinkát főztek. Szilvaszedéskor kiürült a falu, mert minden épkézláb emberre szükség volt. Az idős mamát is kivitték szekéren, sámlival együtt.”
A szilvából előbb ciberét főznek (a válogatott, mosott gyümölcsöt magostól, egyszeri „rottyantással megpuhítják), majd egy szitán átgyömöszölik a masszát. A magok fennakadnak a rostán, a lecsorgó pép a cibere, amit aztán szép lassú gyöngyözéssel főznek-kevergetnek. Hosszú órák megfeszített munkájával jutnak el a megfelelő sűrűséghez. A nagy, vörösréz üstökben folyamatos kevergetés mellett, legalább 10-12 órát rotyog. Egyetlen üst lekvárhoz legalább négy-öt üstnyi gyümölcsöt kell felhasználni, Tehát a valódi szilvalekvár „gyümölcstartalma 500%..hol jön ehhez a bolti lekvárok 40-60%-os gyümölcstartalma….
A kiváló íz mellett így érhető el az, hogy cukor és különféle tartósítószerek hozzáadása nélkül is évekig elálljon a finomság a kamrapolcon, akár légmentes zárás nélkül, vászonkendővel lekötött cserépszilkében,mint nagymamáink idejében
Mire jó a szilvalekvár?
Mindenre
A magyar konyha szívesen teszi ételeibe, hiszen a kamrák mélyén mindig volt jó néhány üveggel vagy szilkével belőle. Szilvalekvár kerülhetett a rácsos süteménybe, a kőttes lepénybe, buktába, a leveles-szilvalekváros papucsba. A pozsonyi kocka és a flódni is elképzelhetetlen lenne szilvalekvár nélkül. De jó a palacsintába, a vajas kenyérre, fánkhoz vagy joghurtba müzlivel.
Jómagam a vöröskáposztából készült pároltkáposztába dinszteléskor cukor helyett mindig ezt használom.
Élettani hatásai is figyelemre méltóak. A „szorult” helyzetben lévő, ha reggel éhgyomorra megeszik két-három kanál szilvalekvárt, rövidesen megoldódik a problémája. De vigyázat, nagyon nehéz 2-3 kanál után abbahagyni!
szerkesztette: Pester Béla
következik: Pityerszer
előkészületben: Földvárak
