SumidaA papírmerítés elterjedése Magyarországon
Az emberiség tudását az írás mentette meg az idő homályától. A papír mint a történelem “hardvere” megőrizte számunkra ezt a hatalmas örökséget.
A papír feltalálása előtt különféle anyagokat használtak írásra: a puha agyagba írott, aztán cseréppé égetett lapokat, később a nagyra nőtt növényleveleket, állatbőröket, a pergament, viaszlemezeket, különösen pedig a papiruszt. Ez az utóbbi igen sokáig helyettesítette a papírt, amelynek aztán a nevét is adta.
Az Egyiptomban honos nádfajta – papyrus – háncsából készítették az írásra alkalmas tekercseket. Külföldi múzeumokban őriznek 5500 éves papiruszokat.
Amikor a papirusz mennyisége vészesen fogyni kezdett, valami más alapanyag után kellett nézni. 3500 évvel ezelőtt a pergamen volt az az anyag, amely rövid időn belül kiszorította a papirusztekercsek használatát. A pergamen tulajdonképpen különböző állatok szőrtelenített, simított bőre. Leginkább bárány, kecske vagy borjú bőréből készült, melyet addig finomítottak, míg olyan puha és finom felületet nem kaptak, amelyre írni lehetett. Ennek a bőrnek első gyártási helye a kis-ázsiai Pergamon volt, innen is kapta a nevét. Nagy előnye volt a pergamennek, hogy hajtogatás közben nem töredezett. Így több lapot lehetett könyv alakba összefűzni.
A papír feltalálásának körülményei még tisztázatlanok, sem az időpont; sem a feltaláló személye nem ismeretes. Mindezek ellenére a papírtörténészek kivétel nélkül megemlékeznek Caj-lunról, akinek munkássága nyomán a Han-dinasztia akkori uralkodó tagja, Ho-ti császár 105-ben elrendelte a papírkészítés általános elterjesztését.
Európába az arab-mór kultúra hozta el a papír ismeretét. Spanyolországban 860 körül, Itáliában 1100 körül már használtak papírt.
Magyarországon Gentilis bíboros, pápai követ írt először papírra levelet 1310-ben, így a magyar papír története éppen hét évszázadra nyúlik vissza. A önálló magyar papírkészítés az 1500-as évek elején indult meg, majd 1827-ben megnyílt hazánkban az első papírgyár is
Hogyan készítették a papírt?
A papír növényi rostból készült, írásra alkalmas lap, röviden rostnemez.
Nyersanyagnak faháncsot, lent, kendert, pamutot vászonhulladékot és egyéb növényi rostokat használtak. Ezeket a nyersanyagokat osztályozás után meszes vízben rothasztották, főzték és kőmozsárban zúzták. Ezután következett a merítés művelete. Fából készült merítőkádba öntötték a vízzel hígított, kevert pépet, majd a nádból készült merítőszitával kiemeltek egy ívet, ezt nyers lapot rázással víztelenítették, majd a szitával együtt nemezre borították. Az így kialakított a papírlapokat deszkákra rakosgattak és lepréselték majd levegőn megszárították . Utókezelésként búzakeményítő fürdőbe mártották vagy enyveztek a lapokat. A kész, száraz papírt üveggel, vagy achátkővel simították. Színes papírt felületi festéssel állították elő, például cinóberrel pirosat, berzsenyfával vöröset, indigóval kéket, sáfránnyal sárgát.
Papírmalmok
A papírszükséglet a XV-XVI. században az írás elterjedése, valamint a nyomtatás feltalálása miatt rohamosan nőtt. Ezzel együtt papírkészítés módszerei is továbbfejlődtek. Ekkor kezdtek működni az első papírmalmok. Az energiaigényes foszlató, őrlő munkájához vízi erőt kezdtek használni. A papírmalom rendszerint 3000-7000 lég-köbméteres, földszintes, vagy egy emeletes, magas tetős, szárítópadlásos épület. A vizet zsilip- és csatornarendszer vezeti a 3-4 méter átmérőjű, 0,7 méter széles kerekekhez, amelyek ékek, emeltyűk, fa fogaskerekek és fogasdobok működtetik a gépeket. A papírmalomban rongyraktár, feldolgozó-, merítő- és nemezelőműhely, enyvkonyha, szárítópadlás, papírraktár, és gyakorta a papírmerítő lakása is.
Papírmalom csak ott működhetett eredményesen, ahol megfelelő esésű, tiszta és áradásmentes folyóvíz állt rendelkezésre. Alapításkor fontos volt, hogy kémiailag lágy víz legyen. A XVI. század első felében alapították az első magyar papírmalmot Lőcsén, ez leégett, de újból beindították.
Második ismert papírmalmunk 1539 körül Brassóban Honter János nevéhez fűződik. 1548-ban Bártfán, majd Erdély szívében Kolozsvárott 1550-től működtek papírmalmaink. Szeben városában egy Jörg nevű papírkészítő 1555-től működött. 1596-tól Liptószentmihály a következő malom helyszíne. A XVII. század elején a Felvidéken: Szepes, Sáros, Pozsony, Bars, Túróc, Abauj, Gömör vármegyék városaiban, falvaiban indulnak el a papírmalmok kerekei. Később Erdélyben: Alsó Fehér, Beszterce, Száz Sebes Szék, Torda megyékben is. A XVII. században összesen 33 papírmalom működött, többségük északon, 1802-ben harmadszori kísérletre alapították a diósgyőrit (amely gyárként napjainkban is üzemel). A történelmi Magyarországon, 300 év alatt 158 papírmalom kezdte meg a működését. Megállapítható, hogy papírkészítésünk egyre fokozódó mértékben, majdnem teljes egészében kielégítette a hazai szükségletet.
Manapság ismét reneszánszát éli a kézműves, merített papír.
Oklevelek, különleges ajándék tárgyak készülnek belőle.
Szerencsére nem tűnt el ez az ősi mesterség.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
