SumidaA falu végén kurta kocsma. De melyik falu végén?
A diákhagyomány szerint Petőfi a szatmár-beregi vidéki barangolásai közepette komppal akart átkelni a Szamoson. Megszólította és a komp vezetőjétől az iránt érdeklődött, hogy záróra után mennyi a viteldíj át a Szamoson (vö. „Hogy egy fuvor, zimbora?”, a szintén kissé lompos kompos kurtán ennyit mormogott: „Liter a túra.” (NB. Közgazdászok szerint ez pálinka-egyenértékben értendő!) A Petőfi korában keletkezett „literatúra” szót tehát a régi rómaiak tőlünk vették át több ezer évvel ezelőtt, valamint ezért hasonlít hangzásában is a „kompolás” és a„lumpolás”.
De mi az a kurta kocsma és hol van?
A Néprajzi lexikon szerint a fél éven át működő, jellemzően engedély nélkül árusító korcsmákat nevezték így.
„Időszakosak voltak, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, ill. újévig mértek bort, a bortermelő városok, falvak polgárainak saját házuknál fenntartott borkimérései (purger-kocsma).. és az engedély nélkül működtetett kocsmákat, italmérő helyeket kurtakocsmának nevezték. A kocsmák fő jellegzetessége a fogadókkal szemben, hogy eredetileg semmiféle ételt, még kenyeret sem volt szabad árusítani bennük.”
Hasonló alkalmatosság volt a török eredetű szóval duttyánnak nevezett alkalmi vendéglő, amelyek általában vásár vagy búcsúnapokon üzemeltek, azzal a kivétellel, hogy ott a fő forgalmat a melegétel adta az italmérés mellett (lásd pl. Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor).
Visszakanyarodva Petőfihez keressük tehát, hol is írta ezt a verset, illetve a szatmár-beregi táj melyik falujához köthető?
Petőfi Sándor 1847-es szatmári útja során írta a Falu végén kurta kocsma című versét. Pontos helységmegjelölés nincs a versben, ezért egy darabig több község is magáénak vallotta a költeményt.
Tunyogmatolcs mellett Csenger és Fülpösdaróc is amellett kardoskodott, hogy a költő náluk kapott ihletet a vers megírására. Az irodalomtörténeti kutatások végül Tunyogmatolcsot hozták ki győztesként, ugyanis a kocsma itt valóban a falu végén volt, az akkor még élő folyón átvezető komp lejárójával szemben.
A történetet szájhagyomány útján örökítik tovább a falubeliek generációról generációra, mert azt ugye mondani sem kell, hogy máig ez a falu legnagyobb büszkesége.
Az egyik legenda szerint Petőfi Sándor Luby Zsigmonddal járt errefelé, a birtokos ugyanis éppen akkor építtetett magának Fülpösdarócon új kastélyt. Luby családi birtokáról, Nagyarról a matolcsi révvel lehetett eljutni Fülpösdarócra, és a kompra várva betértek a kocsmába.
Fennmaradt olyan verzió is, hogy Petőfi magányosan és gyalog jött Matolcs felé. Útközben valaki felvette a szekerére, majd együtt betértek a kocsmába, ahol a fiatalembert a helybéliek meghívták egy áldomásra. Mivel közben beesteledett, Petőfi éjszakára is a faluban maradt, méghozzá a helyi nótárius vendégeként. Ő három évvel később a Hölgyfutár című lapban látta viszont a költeményt, amelyet az ismeretlen a látogatás estéjén mutatott neki, és ekkor jött rá, hogy a híres költő volt a vendége.
Arról is megoszlanak a vélemények, ki lehetett az uraság, akit a mulatozók gyakran megzavartak. Van, aki szerint a kocsma közelében, a matolcsi oldalon élő Dávid István küldhette át szolgáit, mások szerint a Szamos tunyogi oldalán lakó Kölcsey Mihály szerepel a versben. (Matolcs és Tunyog akkor még két külön falu volt.)
A romos állapotba került matolcsi kurta kocsmát 1945-ben bontották le. Petőfi állítólag bicskával belevéste a nevét az egyik gerendába, ezt aztán be is építették valamelyik szomszédos házba vagy csűrbe. Az elmúlt években emléktábla jelölte az egykori kocsma helyét a folyó partján, amely ma már Holt-Szamos néven ismert, mivel a folyószabályozások során átvágták a folyó medrét. 2015 nyarán viszont látogatóközpontot nyitottak a kocsma helyén, ahol akár le is lehet ülni a Petőfit ábrázoló bábu mellé.
Aki ide ellátogat, annak már csak egy ugrás Nagyar, itt találhatjuk meg azt a fát, amelynek árnyékában a legenda szerint Petőfi A Tiszánál című verset írta. Az egykori ártéri tölgyes erdőből megmaradt Petőfi-fa 1961 óta védett, de sajnos az időjárás nem kímélte. Többször villám sújtott bele, vihar tépázta, aztán 1995-ben nagyrészt le is égett. Ma már csak a csonkja van meg, az viszont egy szépen kialakított parkban áll.
A fa kétszáz évesnél is öregebb, úgyhogy akár tényleg ülhetett alatta Petőfi Sándor. A szóban forgó vers viszont, amelyet az itteni élmények ihlettek, valószínűleg nem a tölgy árnyékában született, hanem már a fővárosban, ott van ugyanis keltezve. Mindenesetre, ahogy a matolcsiak szeretettel ápolják a kurta kocsma emlékét, ugyanígy a nagyariak is csodálatosan rendben tartják a fa környékét, és őrzik a költőhöz kapcsolódó történeteket.
írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
Néprajzi lexikon
Origo, Házunk tája 1995
