SumidaFüleki vár
A fülek vára, Felvidék (ma Szlovákia) déli részén, az Ipoly folyó vidékén egy 65 méter magas, északi oldalán igen meredeken emelkedő vulkáni kúpra épült.
Története:
Fülek vára azon kevés magyarországi erősségek egyike, ami már a tatárjárás előtt megépült. Ugyanis II. Endre király engedélyezte a terület birtokosának, a Kacsics nemzetségnek, hogy kővárat építhessen a meredek, vulkáni eredetű sziklacsúcson.
Az 1241-es muhi csatában IV. Béla király serege vereséget szenvedett az országot elözönlő mongol hadaktól. A tatárok kirabolták és felgyújtották a lakott helyiségeket, városokat és falvakat, csak a viszonylag kevés, erődített hely tudott ellenállni rohamuknak. Fülek kővárának ura, Kacsics nembeli Simon fia Folkus (Fulkó) rablólovag és fegyveresei megvédték a várat.
Az egykorú források szerint, a várból harangszóval csábították a “biztos” menedék felé az arra tévedő keresztényeket, majd minden értékük elrablása után a magas szikláról a mélységbe vetették a szerencsétlen áldozatokat.
A horvát tengerpartról később visszatért IV. Béla király irányításával megkezdődött az elpusztult ország újjáépítése. Az uralkodó legfontosabb feladatai közé tartozott a rendkívüli mértékben elszaporodott rablók és gyilkosok megfékezése. Ennek során 1246-ban az uralkodó elkobozta a füleki váruradalmat Folkus rablólovagtól.
Az Árpád-házi királyok kihalása után a Felvidék hatalmas területeit Csák Máté oligarcha foglalta el. Tőle 1320-ban
Anjou Károly Róbert seregei, Debreceni Dózsa, erdélyi vajda és Drugeth Fülöp, szepesi ispán ostrommal visszavették.
Luxemburgi Zsigmond a hozzá hű főurak között hatalmas uradalmakat osztott ki. Fülek birtokát 1390-ben így kapta meg Jolsvai Leusták báró, kinek családja 1427-ben halt ki.
A továbbiakban Cillei Borbála királyné zálogbirtokát képezte, majd a cseh husziták foglalták el, tőlük a Perényi főnemesi családhoz került.
Fülek várának katonai szerepe a XVI. század közepén, az ország jelentős területeit elfoglaló török hódítás korában értékelődött fel. Akkori földesura, Bebek Ferenc nógrádi főispán egy ágyútoronnyal erősítette meg, de a várat
1554-ben a török csellel mégis bevette:
Krónikák szerint a füleki vár helyiségeinek takarítását egy szerecsen rab végezte, aki az összegyűjtött szemetet az alsó-vár keleti falában elhelyezett, vastáblával zárható nyíláson át dobta ki. A rabszolgának feltűnt, hogy az ablak alatt a sziklafal felső szélén egy keskeny párkányzat húzódik, amely lehetővé teszi, hogy azon néhány ember megálljon, és az ablakon keresztül a várba juthasson. Felfedezését egy kiváltott török rabtársával megüzente Kara Hamza, szécsényi bégnek, aki 400 válogatott harcosával indult el a fontos erősség bevételére. Szeptember 4.-én éjjel a törökök csapata megmászta a füleki alsó-vár falát, ahol már várta őket a szerecsen rab. A szemétledobó nyíláson keresztül bejutva, megszállták a tornyokat és kinyitották a kaput is.
Mivel Jánossy Pál kapitány nem volt előző nap a várban, az őrség nagy része részegen mulatott, ami után mély álomban aludt. A felriadt védők kétségbeesetten harcoltak, de a megjelenő Tojgun budai pasa túlerejű katonasága rövidesen elfoglalta a fontos hadászati jelentőségű füleki várat. Még azokban a napokban, szintén csellel, a Kara Hamza szécsényi bég megszállta Salgó várát is. A további évtizedekben Fülek vára a muzulmán hódítók fontos bázisát képezte.
Az oszmánok uralmának 1593 őszén vetett végett a Teuffenbach királyi generális vezette sereg ostroma, amikor a felmentő török serege vereségén elcsüggedt védők alig kétnapi lövetés után feladták a várat.
A muzulmánok kikötötték a megadási feltételek között, hogy fegyveresen, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt szabadon elvonulhassanak. Ebbe az ostromlók bele is egyeztek. A vár 2450 főnyi lakója – értékei nagy részét előbb elásva – megkezdte a kivonulást. A török asszonyok azonban annyi ékszert pakoltak magukra, hogy annak súlya alatt lépkedni is alig tudtak. Ezt a királyi sereg katonái észrevették és könnyítve rajtuk, elvették az aranyakat.
A győztesek felfedezték a várban elásott kincseket is, amik nagy örömet váltottak ki a keresztény táborban.
A XVII. században is sok viharos eseményt láttak falai, így 1605-ben a Habsburg császári és királyi ház önkényuralma ellen felkelt Bocskai István hajdúkatonái, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem serege vonult falai alá.
1657-ben Habsburg Lipót császár és király a füleki váruradalmat hűséges szolgálataiért idősebb Koháry István bárónak adományozta.
Köprülü török nagyvezér vezette 1663-as hadjárat idején sorra foglalták el a királyi végvárrendszer fontosabb támaszpontjait, köztük Érsekújvárt, Nyitra, Léva és Nógrád várait. Ennek hírére Koháry István felgyújtatta Szécsény várát és városát, majd katonaságával az erősebb Fülekre vonult vissza. A következő esztendőben ellentámadásra indultak a keresztény seregek, kinek soraiban a füleki katonaság is ott harcolt. A Léva melletti ütközetben esett el Koháry István báró, honti főispán, akit várkapitányi tisztségében fia, az ifjabb István követett.
Fülek várának legnagyobb ostromára 1682 augusztusában került sor, amikor falai alá érkeztek és tábort ütöttek az Ibrahim budai pasa, Thököly Imre kuruc vezér és Apaffy Mihály erdélyi fejedelem vezette ostromló seregek.
Sorra került a sziklán emelkedő végvár ágyúzása, amit a védők éjszakai kitörésekkel igyekeztek megtorolni. Szeptember 8.-án Koháry István várkapitány minden fenyegetése ellenére, a megrémült királyi zsoldosok tárgyalásokat kezdtek az ostromlókkal. Ekkorra már 3 ezer török holtteste feküdt a falak előtt, de az ágyúk hatalmas réseket lőttek az alsó-váron, amit már alig lehetett tartani. Végül két nap múltán a királyi őrség, szabad elvonulás fejében, feladta a romba dőlt erődítményt és elvonult.
Thököly Imre kuruc vezér azonban elfogatta Koháryt és a regéci várba küldte rabságra.
(Az egykorú források szerint Koháryt a feldühödött janicsárok elöl helyeztette védőőrizetbe a kurucok vezére, mivel szerette volna a maga számára megnyerni a kitűnő hadvezért. Ennek azonban ellenszegült a rendíthetetlenül császárhű báró, így Thököly méregbe gurulva, a regéci vár börtönébe záratta.)
Az erősen romos Fülek várát megszállták a török csapatok. Ibrahim pasa háromnapi szabad rablást engedélyezett, majd Thököly ellenkezése dacára, több helyen lőporral felrobbantatta a füleki vár falait. Az ekkor kitört tűzvészben pusztultak el Heves, Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyék itt őrzött iratai.
Ezzel a rombolással végleg leáldozott Fülek várának katonai jelentősége, többé nem építették újjá falait. Sőt! Petőfi Sándor erre járva, keserűen jegyezte fel, hogy a hősök vérével átitatott kőfalakat a lakosság sorra lebontja, és építőanyagként elviszi. A várromot először az 1940-es években kutatták meg, majd az 1970-től kezdve fokozatosan restaurálják maradványait.
Vár leírása
A fontos hadászati jelentőségű füleki várat mindenkori parancsnokai igyekeztek az ostromoknak ellenállóvá tenni, így épültek meg az újabb falak és bástyák, melyekről pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget.
Három részre tagolható: alsó, középső és felső várra. Az alsó-vár a síkság fölé emelkedő alacsony dombra épült a XVII. században. Mély árok és korszerű, új-olasz bástyák védelmezték a területét. Itt álltak az őrség gazdasági épületei, raktárai és istállói. Napjainkban már ezekből semmi sem látható, mivel az igen pusztító 1682-es ostrom és az azt követő robbantások az alsó-várat rongálták meg leginkább, a leomlott köveket később pedig a város lakossága hordta szét a házaikhoz és útépítésre. Egyedül az alsó-vár kaputornya maradt meg. A középkorban a felsőbb szinten létesített ciszternából vizet lehetett engedni a mély sziklaárokba, ezzel is akadályozva a támadókat a kapu megközelítésében.
Az 1430-as években épült Perényi kaputorony háromszintes volt, az 1682-es robbantások alkalmával a felső része leomlott.
A kapuból további lépcsőkön át a középső-vár udvarára jutunk. Jobbra az egykori felvonó házának romjai látszanak. Itt húzták fel csigák segítségével a sziklába vágott csúszdán a nehezebb ládákat és hordókat. Valószínűleg 1554-ben itt hatoltak be egy éjjelen a törökök is.
A középső – vár vastag falában három boltozott ágyúállást létesítettek.
Fülek várának jellegzetessége, a Bebek ágyútorony. A középkori vár legerősebb védművét pelsőci Bebek Ferenc, a XVI. század nagy hatalmú rablólovagja építette 1551-ben. Az épület sajátos átmenetet képez a torony és a bástya között. Négy szintje, vastag falai napjainkban is teljes épségben állnak.
Termében kis vártörténeti kiállítás látható. Lőréseiből tűz alá lehetett venni az alsó-várba betörő ellenséget. Legfelső szintje későbbi építésű.
Felső-vár kaputornya szintén leomlott az 1682-es robbantáskor, csak egyes alapfalak látszanak.
A kisméretű várudvaron 5 x 5 méteres gabonás verem ürege tátong. Ezen a helyen a középkor folyamán az őrség számára szárazmalom őrölte a gabonát.
Fülek erőssége a korai idők szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várából az évszázadok folyamán fokozatosan fejlődő, korszerű olasz-bástyás erődítménnyé változott. A Felvidék egyik legerősebb végváraként, elfoglalása egyet jelentett messzi környék birtoklásával. Fokozatos helyreállításával újabb történelmi műemléket menekülhet meg az utókor számára.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*Szabóky Zsolt: A Kárpát-medence várai 1996
*Hernády Károly: Nógrádi várak 1974
Gerő László: Magyarországi várépítészet 1955
*Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében 2001
*Várak.hu
