Sumida“Mogos Déva vára”
Alsó-Maros mentén, Hunyad megyében a Déva város fölé emelkedő vulkanikus hegyen épült, a legendával átitatott emblematikus Déva vára.
“Tizenkét kőmíves”
Az ismert népballada szerint Déva várát építő kőműveseknek emberáldozatra volt szükségük ahhoz, hogy a várat sújtó, a nappal felépült falrészeket éjszaka ledöntő átok megszűnjön. Ezért Kőmíves Kelemen feleségének hamvaival erősítik meg a falat kötő meszet, hogy a várat a 12 kőműves mester felépíthesse.
A XVI. század végén, Erdélyben született mű szerzője ismeretlen, nyelvezete régies, története azonban egy, a középkor évszázadaiban széles körben ismert babonát közvetít, hiszen a természeti csapásoktól, átkoktól, vagy épp rossz szerencsétől félő emberek termény-, vagy állatáldozatokat mutattak be, de korábban több európai népről, így a szlávokról, a germánokról és a keltákról is születtek rituális gyilkosságokról beszámoló feljegyzések.
A vár története
Az ókor óta számos erődítménynek otthont adó hegyen, a tatárjárás után épült a mai vár alapja.
1264- ben említik először korabeli oklevelek.
Erdély egyik első királyi várának, legkorábbi része a hegytetőn áll, az idők folyamán kiépített véd-rendszere, spirálisan hegy lábáig ereszkedik le.
A kezdetektől kettős funkciót látott el, védelmi szerepe mellett főúri rezidencia, 1302-től az erdélyi al-vajdák székhelye.
XV. század második felében a Hunyadi-család birtokolta a várat. Hunyadi János V. Lászlótól kapta adományként, a környező 56 faluval együtt. A ballada megszületésének feltételezett idején börtönként szolgáló várban raboskodott Eger legendás kapitánya, Dobó István, aki a Gárdonyi Géza regényének köszönhetően mindenki számára ismerős ostrom után három évig (1553-1556) Erdély bárói rangra emelt vajdájaként tevékenykedett.
Fontos megemlíteni még Dávid Ferencet, az egyetlen kifejezetten magyar vallás, az unitárius egyház alapítóját aki itt raboskodva 1579-ben fejezte be életét. Emléktábla jelzi a cellát az udvar közepén, ahova be volt zárva.
Több megerősítés után a XVIII. század közepére lassan elvesztette katonai értékét, noha az 1848-1849-es szabadságharc három sikeres magyar ostromának egyike épp itt folyt: négy hétnyi harc után a védők átadták a várat, majd szabadon elvonulhattak. Bem ezután lőszerraktárt rendezett be az erős falak közt, de az 1849. augusztusában rejtélyes módon felrobbant, elpusztítva annak jó részét, maga alá temetve a 150 fős magyar honvéd helyőrséget is.
~/~
“Tizenkét kőmíves összetanakodék,
Magos Déva várát hogy fölépítenék…
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit raktak estig leomlott reggére…
Megint tanakodék tizenkét kőmíves…
Kinek felesége legelőbb jő ide,
Szép gyöngén fogjuk meg dobjuk be a tűzbe…
Fogd be a lovakat, állj is gyorsan elé hadd menjünk,
hadd menjünk Déva vára felé…
Hát ide mér jöttél a veszelmedre, szép gyöngén megfogunk,
bedobunk a tűzbe…
Az ő gyönge hamvát keverék a mészbe…
Avval állíták meg magos Déva várát, csak igy nyerheték el annak drága árát.”
szerk: Cseke Ibolya
